70. rész

Sziasztok. :) Igazából azt terveztem, hogy az utolsó futamkor fogom feltenni az utolsó részt, ez viszont azt jelenti, hogy most már minden héten csak egy rész lesz.. Hát, majd meglátjuk, hogy lesz ez, de egyelőre így gondoltam ki. :) Viszont gyanítom, hogy túl sokáig fogom húzni az agyatokat így, mert a mostani rész vége... Na, jó nem árulok el semmit, tessék elolvasni! :) Puszilok mindenkit és további jó szünetet! :)♥

2011 januárját írjuk. A karácsony és a szilveszter fantasztikusan sikerült, de továbbra is emlékeztem Mark fenyegetéseire, így sose tudtam teljesen megnyugodni. Minden pillanatban Sebastiannal akartam lenni, még a boltig is alig akartam elengedni egyedül, mert féltem, hogy mi van, ha akkor történik vele valami. Muszáj volt döntésre jutnom, muszáj volt megmenteni valahogy az életünket!

Reggel hat órakor csörgött a vekker. Kivettem a bőröndöm tetejéről a levelet, melyet napokkal ezelőtt kezdtem el írni. Néhány sort még a végére biggyesztettem és letettem Seb éjjeli szekrényére. Átöltöztem és az összes cuccomat lepakoltam a nappaliba. Ahogy kinéztem az ablakon szembesültem vele, hogy az időjárás nagyot változott tegnap óta. A tegnapi téli napsütés átváltozott komor, havas, de inkább esős idővé, ami pont a hangulatomat tükrözte. Gyorsan végig néztem még a házban, amolyan végső búcsút vettem tőle. Utoljára mentem vissza a szobába Sebastianhoz. Békésen aludt, mit sem sejtve arról, hogy mi várja őt, amikor felébred. Leültem mellé megsimítottam a kezét és bíztam benne, hogy nem ébred fel rá. Egy pillanatra még hozzábújtam, hogy utoljára érezzem az illatát, nyomtam egy puszit a homlokára. Kicsit mocorogni kezdett és azt motyogta, hogy szeretlek. A szemeim könnybe lábadtak, de már nem volt visszaút. Lesétáltam a lépcsőn és már sírtam, egy sóhajtás után kiléptem a házból.  Beszálltam az autómba, ahol két hatalmas bőrönd várt. Elindultam, habár azt sem tudtam igazából hova menjek, csak abban voltam biztos, hogy beugrok az orvosomhoz Zürichbe, mert az utóbbi napokban nem éreztem magam teljesen jól. De hogy aztán hogyan tovább? Mielőtt közölném Markkal a hírt még időre volt szükségem. Valamelyest tudatosítani kellett magamban a dolgot, hogy csak azért hagyom el Sebastiant, hogy megvédhessem. Életem legnehezebb döntése volt. De muszáj volt ezt meglépnem. Féltem Marktól. Tudtam, hogy képes arra, hogy rosszat tegyen Sebnek – fizikailag is – és nekem az fájt volna a legjobban, ha a szerelmemnek valami baja esik.

Kimiéktől is el akartam búcsúzni, de ha nekik elmondom, miért jövök el, megtudja Seb, és nem akarom, hogy még jobban felidegesítse magát. Zürich felé vettem az irányt és idő közben eldöntöttem, hogy meglátogatom a nagypapámat Németországban. Már majdnem Zürichnél jártam, amikor egy hatalmas nagy fékcsikorgásra lettem figyelmes…

Eközben Seb is felébredt. Álmosan körbejárta a házat, hogy merre lehetek, de sehol sem talált.

-Riya, kicsim!-nyitott be a fürdőbe.-Hol vagy?-kiáltotta el magát, hátha valahonnan előbújok.-Jé, mi ez?-pillantotta meg az éjjeli szekrényen lévő lapot összehajtva, mely egy „Sebnek” felirattal volt ellátva. Izgatottan vette el a papírlapot, széthajtotta, és olvasni kezdte a sorokat.

Kedves drága Sebastian!

Még mielőtt bármit is gondolnál, tudnod kell, hogy Téged szeretlek a világon legjobban! Ezen soha, semmi nem fog változtatni. El nem tudom Neked mondani, hogy mennyire sajnálnom, hogy most ezt kell tennem Veled. Muszáj elmennem! Most biztos nem érted mi okom van rá, de miattad, van minden! Ne aggódj, nem vagy hibás semmiben, ne okold magad! Nem a kapcsolatunkban van baj. Valami egész más a probléma, amiről nem beszélhetek. Tudom, hogy nehéz lesz feldolgozni, hogy nem vagyok Veled, de túl kell lépned rajtam! Hidd el minden vágyam, az lenne, hogy örökre veled legyek, de nem tehetem. Miattam ne idegeskedj, feltalálom magam! És mindent tudni fogok rólad, szóval csak arra kérlek, hogy éld úgy az életed, ahogy előttem! Ne hallgass mások undorító megjegyzéseire, csak a szeretteidre. A tanácsaikat fogadd meg és ígérd meg, hogy mindig meggondoltan fogsz cselekedni nemcsak az életben, hanem az F1ben is. Nem élném túl, ha valami bajod lenne! Tudom, hogy Te vagy a valaha élt legtehetségesebb pilóta és tudom, hogy az idei évben is képes leszel megszerezni a címet. Csak ne arra koncentrálj, hogy mik történtek a múltban, ne gondolj rám. Gondolj a jövőre és szállj szembe az érzéseiddel! Nehéz lesz, de képes vagy rá, hisz’ mindenre képes vagy!

Lehet, hogy az élet egyszer úgy hozza, hogy újra találkozunk, és biztonságban együtt lehetünk, de nem ígérhetek semmit. Nem vagyok jósnő, hogy tudjam mi fog történni a jövőben…

Egy biztos SOHA nem foglak elfelejteni. Köszönök mindent! Minden egyes pillanatot, amit veled tölthettem a szívemben fogom őrizni. Téged soha senki nem fog pótolni! Örök helyed van a szívemben…

Most mennem kell, nemsokára biztos felkelsz. Kérlek, ne próbálj keresni, hívni!

Örökké szeretlek, Riya.

-Micsoda?-értetlenkedett Seb a levél felett könnyes szemmel. Percekig nem fogta fel, hogy mi történt és bizonyára még napok kellettek volna, hogy megértse, de a telefonja félbeszakította gondolatmenetét.-Kimi!-kiabált a mobilba.

-Igen, én vagyok.-mondta szomorúan a finn.

-Segíts, kérlek! Az történt, hogy…-kezdett volna bele a levél mondanivalójába a kis német, de barátja félbeszakította.

-Én bármikor meghallgatom minden bánatod, de most rám kell figyelned! Valami nagyon fontosat akarok…