50. rész

Sziasztok. :D Nos.. Ja, igen először is: Gratulálok Sebnek, megint nagyot ment! :))<3 Eszméletlen!:D<3 Szóóóval... itt van megint a folytatás, bocsi, hogy kicsit később, mint szoktam, csak egyszerűen kiment a fejemből, hogy felrakjam a következőt.:$ De most már itt van, úgyhogy az erre járóknak jó olvasást. :)<3

-Én…-dadogott tovább, miután fél perces szünetet tartott és mélyen a szemembe nézett.

-Ha arra célzol, hogy haragszok-e a válaszom nem.-hajoltam közelebb hozzá és megpusziltam a száján, majd szorosan hozzábújtam.

Abban a pillanatban nem volt szükségem másra, csak rá és arra, hogy tudom, velem van és mindentől megvéd. Nem kellett arra gondolnom, hogyha legközelebb Fernando elé kerülök, mit fogok mondani és tenni. Nem kellett amiatt, idegeskednem, hogy egyszer elpattan a húr és megütöm Markot a rezzenéstelen arcú hazudozásai miatt. Seb karjaiban nem tudtam a gondjaimra gondolni, és ez épp így volt jó.

A reggel Seb karjaiban ért. Nem tartott sok időbe, hogy rájöjjek este nem mentem el fürdeni és nem is strapáltam magam azon, hogy átöltözzek a pizsamámba. Csak egyszerűen elaludtam a szerelmem ölelésében. Kimásztam a kezei közül, előkerestem a bőröndömből azt a ruhát, amit aznap viselni szerettem volna és a fürdőbe mentem. Jól esett lezuhanyozni, hiszen előző este nem került rá sor. Felfrissülve léptem ki a zuhany alól, felöltöztem, besütöttem a hajamat és egy kicsit sminkeltem. Mire kész lettem Seb is felkelt, épp az ágyból mászott ki ásítozva. Álmosan kiült az ágy szélére, nyújtózott egyet, aztán beletúrt a hajába. Odaléptem hozzá, megcsókoltam, aztán hagytam, hogy kicsit magához térjen az alvás után.

Nem sokkal később lementünk reggelizni, ami szokványosan telt egészen addig, amíg meg nem pillantottuk Markot. Az előző esti vacsorán Sebbel még nem reklámoztuk, hogy együtt vagyunk, hiszen még nagyon új a dolog és még kettőnknek is furcsa ez az egész. Viszont a reggelizés végén kézen fogva mentünk a lépcső felé, így futottunk össze Markkal is, aki először rögtön a kezünkre pillantott.

-Sziasztok.-köszönt.

-Hello.-köszöntünk szinte egyszerre. Valahogy sejtettem, hogy számomra az a nap sem lesz nyugis. Visszamentünk a szobánkba, ahol Seb összeszedte a cuccait és Tommival, Luciával és Kristinával kiegészülve elindultunk a pályára.

-Haver! Van egy kis baj.-vakargatta a fejét Mark, miközben barátja mellett sétált a paddockban.

-Micsoda?-pillantott rá Fernando.

-Hát, hogy…-ebben a pillanatban sétáltunk be Sebbel a Red Bull motorhome-jába vigyorogva.-Nos, ők!-mutatott ránk.

-Mi az? Csaknem összejöttek?

-Össze, bizony.

-Oh, ne aggódj. Visszaszerzem én így is.-vigyorgott.

-Remélem.-veregette meg a spanyol vállát.-Megnézném az arcukat, amikor megtudják, hogy ez az egész csak átverés.-nevetett fel az ausztrál.

-Szerintem azt hinnék, hogy ez valami kandi kamerás hülyeség.

-Bizonyára.

Az első edzés egy órán belül vette kezdetét. Különösebb izgalom nem történt, sem az első, sem a második edzésen. A délelőttit Fernando nyerte, a délutánit pedig Seb. A szabadedzések után interjúk sorozata várt a srácokra, miután ezt a feladatot is kipipálták mindenki indult a saját dolgára. Seb és én a pihenőjében voltunk, amíg összeszedte a papírjait és átöltözött, aztán a pálya melletti étterembe mentünk vacsorázni, mert már hat óra volt. Nyugodtan megvacsoráztunk, aztán visszamentünk a hotelbe. Az előtérben volt néhány pilóta és szerelő – köztük Fernando is. Elindultunk a lépcső felé, hátha nem vesz észre, de nem jártunk sikerrel.

-Riya!-szólt utánunk.

-Mi az?-fordultam vissza.

-Tegnap nem is hívtál, ma se beszéltünk.-mondta kicsit szomorúan.

-Sajnálom, de most se fogunk, fáradt vagyok.-szögeztem le, majd újra a lépcső felé fordultam és folytattam az utamat felfelé Sebbel. Jól esett színészkedni vele, ő is élvezte, mert egész sokáig elhitetett velem sok mindent. Lehet, hogy színésznek kellett volna mennem, vagy éppenséggel neki.

-Hát, akkor sziasztok.-köszönt el. Bosszúsan sétált vissza a csapat néhány tagjához.

Szótlanul sétáltunk fel a szobánkig. Szívesen visszaszaladtam volna Fernandohoz, hogy újra lekeverjek neki egy pofont, ahogy azt Barcelonában is tettem, de se energiám, se szívem nem volt bántani. Még mindig ellentétes érzelmek kavarodtak bennem. Régen nem hittem el, ha valaki azt mondta, hogy már pedig létezik olyan, hogy gyűlölve szeretni. Most pedig könyvet írhatnék a folyamatosan ide-oda vándorló szívemről, amely Fernandohoz húzna még mindig, de minden pillanatban el is felejtené örökre. Egy szív, mely darabokra tört évekkel ezelőtt és már milliószor újra és újra ragasztották, de az mindig széthullott. Mely már éppen összeforrna, de néhány darab egyszerűen nem akar visszailleszkedni a helyére. 

Az agyam és a szívem folyamatos harcot vív egymással. Mindkettő tudja, hogy Sebastiannál jobb embert a világon sem találnék, de egy kisrészem még mindig Fernandot akarja. Ezt a kisrészt pedig le kell küzdenem valahogy. Csak tudnám, hogy…