U. i. : bocs az ömlengésért, de pörgök. :D
+1 utóirat: a végéért megint utálni fogtok! :$ de hát tudjátok, hogy imádlak titeket*-*
A nap további része nyugisan, mondhatni teljesen családi idillként telt. Kimentünk grillezni az udvarra, még jobban megismerhettem Seb szüleit és testvéreit is. Sajnáltam, hogy Melanie nem tudott hazajönni ezekre a napokra, mert őt is nagyon szívesen megismertem volna. Sebastiannak az is sokat jelentett, hogy itthon lehetett és Steph el tudott szakadni a munkájától, hát még ha Melanie is haza tud jönni. De beszéltek telefonon és Mel megnyugtatta, hogy valamelyik futamon a közeljövőben meglátogatja. Ráadásul a nyári szünet se volt messze – még egy brit, német és magyar nagydíj következik a néhány hetes szünet előtt – így akkor is lesz alkalmunk találkozni vele.
Késő estig kint voltunk az udvaron és beszélgettünk, de Fabit azért hamarabb ágyba tessékelték a szülei. Pontosabban én, Seb és Steph elkísértük az ágyig, mert a szüleit mindennap látja, minket pedig elég ritkán, így mi voltunk a kívánsága az elalvás pillanatai előtt. Sebivel viszont csak tizenegy óra körül keveredtünk az ágyba. Ő egy jó éjt csók után el is aludt, de én kis meglepetéssel készültem.
Egy óra volt még éjfélig, egy óra választott el a 23. születésnapjáig. Mindenképpen emlékezetessé akartam tenni, ezért az anyukájával grillezés közben belógtunk a konyhába és gyorsan sütöttünk muffint. Csoda, hogy teljes titokban sikerült tartani, mert Seb, azaz ember, aki minden apró illatot megérez, pláne ha valami finom édességről van szó.
Éjfél előtt néhány perccel kibújtam az öleléséből és lelopóztam a konyhába. Az egész házban már csend volt, a kis tervemről pedig csak Heike tudott. Kikészítettem egy muffint, beleszúrtam egy kék gyertyát - a tortájára volt előkészítve néhány gyertya az egyik fiókban, de Heike engedélyével elvettem egyet. Felvittem a szobába egy gyufás dobozzal együtt, majd leraktam az éjjeli szekrényre. Leültem az ágyra és simogatni kezdtem páromat. Bár alig volt szívem felébreszteni a drágát az álomvilágból, de most az egyszer meg kellett tennem. Csak reméltem, hogy örülni fog a kis meglepetésemnek.
-Seb.-simogattam az arcát.
-Hmm?-fordult felém csukott szemmel.
-Ha szépen kérlek, felkelsz egy pillanatra?-kezdtem a haját birizgálni.
-A csókodért akár hetekig is fent maradnék.
-Akkor megkapod!-nevettem fel halkan és megcsókoltam. Míg azzal küszködött, hogy kinyissa a szemeit meggyújtottam a gyertyát és visszaültem mellé.
-De miért kell…-nyitotta ki a szemeit.-Úristen!-pillantott rám meghatódva. A gyertyafénynél megpillantottam a gyönyörű kék szemeit, amik most még szebben ragyogtak, mint máskor.
-Boldog szülinapot Sebastian!-mosolyogtam, mire azonnal nyomott egy csókot a számra.
-Szóval ebben mesterkedtetek anyuval.-rázta meg a fejét nevetve, mire bőszen bólogattam.-Köszönöm kicsim. Ez életem legjobb szülinapja.-simította meg az arcom, majd elfújta a gyertyát. Örültem, hogy sikerült neki meglepetést okoznom.
-Ugye kívántál is?-kérdeztem, mire lecsípett egy kis darabot a csokis finomságból és a számba tette.
-Igen. De azt nem mondom el, hogy mit.-kacsintott, majd ő is evett a sütiből.
-Ne is mondd! Azt akarom, hogy valóra váljon minden kívánságod.-törtem le egy újabb darabot.
-Annyit azért elárulok, hogy a kívánságom mellett Te vagy a másik legnagyobb vágyam.-csókolt meg.
-Én örökre a tied vagyok.-cirógattam a nyakát és az arcát. Lassan megettük a muffint, aztán visszabújtunk a takaró alá.
-Olyan édes vagy.-simogatott, mire még jobban hozzábújtam.-Még soha senki nem köszöntött így fel.
-Pedig olyan egyszerű ötletnek indult, azt hittem már valaki megcsinálta ezt Neked korábban.
-Még soha. Egyszerű ötlet a legnagyszerűbb lánytól, akit valaha is ismertem.-csókolt meg. Jól esett, amiket mondott és éreztem rajta, hogy őszintén örül a kis meglepimnek. Néhány perccel később viszont újra elaludtunk – ezúttal én voltam, aki hamarabb – és egészen reggelig nem keltünk fel.
Reggel arra ébredtem, hogy Fabi beugrott közénk.
-Jézus öcsi!-kiáltott fel Seb nevetve és azonnal kinyitotta a szemeit.
-Szia Fabi.-nyomtam a kissrác homlokára egy puszit.
-Jó reggelt.-mosolygott ránk.-Boldog Szülinapot Seb!-ölelte meg bátyját. Olyan édesek voltak ketten, látszott rajtuk, hogy mennyire jó testvérek és, hogy mennyire imádják egymást.
-Köszönöm szépen Fabi!-puszilta meg a srácot ő is.
-Büszke vagyok magamra.-vigyorgott.
-Miért?-faggatta Seb.
-Mert én köszöntöttelek fel először!-vágta rá továbbra is nagy vigyorral az arcán.
-El kell, hogy szomorítsalak.-túrt öccse hajába.-Riya megelőzött.
-Bocsi.-néztem rá boci szemekkel.
-Neked megbocsátom.-ölelt meg.-De csak azért, mert kedvellek, és mert Sebastian téged szeret a világon a legjobban.
-Köszi Fab!-pusziltam meg.-De honnan veszed, hogy engem a legjobban?-kérdezősködtem.
-Tegnap mondta, de psszt.-suttogta, mintha Seb nem hallaná.
-Persze öcsi, nem hallottam meg, hogy elmondtad neki, mivel az a két centi távolság amilyen messzi vagytok tényleg rengeteeeeeeeg!-nevetett.
Később lementünk a konyhába, ahol Heike és Stephanie Seb kedvenc reggelijét készítették éppen. Segíteni akartam nekik, amikor leértünk, de azt mondták legyek csak nyugodtan Sebivel ezen a szép napon, ami tényleg csak Róla szólt. Az ebéd is az ő kedvence volt, és az ebéd után jött a finom torta is. Amin volt egy fénykép Sebastianról, még hozzá a valenciai futamon készült győzelméről. Imádom látni, amikor édességet eszik olyankor olyan, mint egy négy éves. Csillogó szemekkel nyúl az édesség felé és örömmel tolja be a szájába, utána pedig jót mosolyog azon, hogy milyen jót evett. Délután kicsit kiültünk ketten az udvarra. Leterítettünk egy pokrócot a fűbe, az egyik fa alá és odafeküdtünk. Életem egyik legmegnyugtatóbb, legromantikusabb és legboldogabb pillanata volt.
-Tommi ezek után dolgozhat rajtad.-ütögettem meg a hasát nevetve.
-Vagy majd Veled ledolgozom.-vigyorgott kajánul és megcsókolt.-Amúgy annyira nagy lett?-húzta fel a pólóját és elkezdte vizsgálni a hasát.
-Nem, ez így tökéletes.-nyomtam egy puszit a pocijára.
-Én is így gondoltam.-vigyorgott tovább és bólogatott.-Vagy inkább sörhasat növesztek.
-Ahhoz sört is kéne innod.-nevettem fel.
-Akkor pezsgőhasat. Megnyerem az összes futamot és megiszom a pezsgőmet egy húzásra.-simogatta a hajamat.
-Úgy legyen.-vágtam rá és megcsókoltam. Hozzábújtam és még jó ideig ott feküdtünk csendben, senki nem zavart meg minket egy pillanatra sem. Alig szóltunk egymáshoz, de nem volt szükségünk a szavakra. Az volt a legjobb, hogy együtt lehettünk és a csend is bőven elég volt ahhoz, hogy tudjuk mire gondol a másik.
Az a nap tökéletes volt – mind nekem, mind Sebnek – és meg voltam győződve arról, hogy jobb nem is lehetne. A megérzésem beigazolódott, jobb nem is lett, csak rosszabb. Délután/este hatkor – kinek hogy tetszik jobban, de az időpont nem is olyan lényeges – kimentem a konyhába innivalóért, Seb is felem tartott, de csengettek. Heike és Norbert a nappaliban ültek, Steph és Fabi pedig pillanatokkal ezelőtt mentek fel.
-Majd én nyitom!-kiáltott Seb a szüleinek, majd nyomott egy csókot az ajkaimra és a bejárati ajtóhoz sétált.-Ohh szia.-ölelte meg a vendéget.-Gyere be!
A konyhából hallottam, hogy vidáman cseverésznek és a konyhába tervezik az irányt, de a másik hangot nem bírtam beazonosítani. Kitöltöttem magamnak a narancslevemet, majd visszaraktam az üveget a hűtőbe, és mikor újra a poharam felé fordultam megpillantottam Seb mellett azt a személyt, akire végképp nem számítottam.
1 megjegyzés:
Sziaa:))
Jajj,annyira édesek..olvadok:P Milyen aranyos volt Riya a meglepivel..:) És vajon ki lehet az..úgy fúrja az oldalamat a kíváncsiság...:D Szuper rész lett megint:)) Siess a következővel drága!:))
Puszillak<3
Megjegyzés küldése