55. rész

-Hát ez meleg volt.-ültem Sebi mögé és a vállára tettem a fejem. Megpuszilta az arcomat, mire elmosolyodtam, így kaptam egy csókot a számra is.

-Megjött Ste… Hopp, bocsánat!-nyitott be Heike, de azzal a lendülettel vissza is csukta az ajtót. Visszament a nappaliba.

-Tudod, van egy olyan érzésem, hogy eljött az a pillanat, hogy elmondjuk.-nevettem fel.

-Azt hiszem, igazad van.-nevetett ő is.-Szegény anya, hogy érezheti magát.-állt fel az ágyról.

-Alig telt el másfél óra azóta, hogy megjöttünk és én máris felborítom a családi rendet.-léptem az ajtóhoz.

-Egyszer ki kellett, hogy derüljön.-csókolt meg. Nagyot sóhajtottunk és kiléptünk az ajtón.

-Na?-kérdezte a család egyszerre.

-Ö, ők most…-kezdett bele Heike, ekkor mi is megérkeztünk.

-Itt vagyunk.-köszörülte meg a torkát Seb.

-Sebastian!-pattant fel a kanapéról Stephanie.

-Steph!-ölelte meg boldogan testvérét.

-Rég láttalak!-nyomott egy puszit Sebi arcára, majd elengedte és felém fordult.-Szia, Stephanie Vettel.-mutatkozott be egy kedves mosoly kíséretében.

-Szia, Riya Silber Rodríguez.-ráztam vele kezet mosolyogva, majd megöleltük egymást.-Örülök, hogy megismerhetlek.

-Én is, Basti már sokat mesélt rólad!-kacsintott rám.

-Ha már itt tartunk…-vakarta meg a fejét Seb.-Anya…-pillantott édesanyjára, aki kicsit zavarban volt a néhány perccel ezelőtt történtek miatt.-…és mindenki! Riyával szeretnénk elmondani, hogy… együtt vagyunk.-mondtuk ki az utolsó két szót egyszerre.

-Hál’ istennek!-emelte fel az égre tekintetét Norbert.-Végre!

-Gratulálok, aztán sokáig!-mosolygott Heike, majd megölelt minket. Azért még láttam rajta, hogy ugyanannyira zavarban van, de úgy voltam vele, ha lesz megfelelő pillanat tisztázom vele a helyzetet. Heike után Norbert, Stephanie és még Fabi is odajött gratulálni.

Estére grillezést terveztünk, a beszélgetés közben Heike inkább azt mondta bemegy a konyhába előkészíteni a dolgokat, mert ha belemerül a fecsegésbe, akkor másnap reggel is ott ülünk…

-Segítek!-indultam utána.

-Maradj csak nyugodtan, boldogulok! Ne fáradj!-simította meg a hátam és mosolygott.

-Nem fáradság, igazán szívesen segítek!

-Ez esetben megköszönöm.-sétáltunk be a konyhába. Elkezdtünk tevékenykedni, Heike gyors eligazítást tartott, hogy mit hol találok. Már néhány perce szótlanul csináltuk az előbb kiosztott feladatokat. Éreztem, hogy a kínos csend csak amiatt volt, hogy ránk nyitott, egyébként lett volna sok közös témánk.-Sajnálom.-fordult felém az egyik pillanatban.

-Nem, igazából nekünk kéne bocsánatot kérni, egy kicsit…

-Dehogyis! Végtére is már nem vagytok gyerekek. Csak kicsit meglepődtem, mert nem tudtam, hogy együtt vagytok és…

-Szerintem felejtsük el.-mosolyogtam el, mire bólogatott és rögtön el is terelte a témát.

-Na és mióta vagytok együtt?-faggatózott érdeklődve.

-Tegnap óta.-nevettem el magam.-Eddig is alakult valami, de úgy hivatalosan tegnap óta.

-Akkor még elég friss a dolog.-mondta és elővett egy tányért, amire a befűszerezett hússzeleteket pakoltuk.-De nagyon örülök nektek!-mosolygott, mire vigyorogtam.-Sebastiannak már kellett valaki és szerintem te tökéletes vagy neki. És ennyi is elég volt nekem, hogy rájöjjek tényleg szereted őt!

-Igen, nagyon szeretem őt, mindennél jobban.-hajtottam le a fejemet, mert kicsit elpirultam.

-Kit szeretsz mindennél jobban?-lépett a konyhába vigyorogva Seb, Heike aranyosan felnevetett.-Hülyeséget kérdeztem?-pillantott rám.

-Igen, mert tudnod kéne, hogy Téged!-mosolyogtam rá, mire nyomott egy puszit a számra.

-Mindjárt jövök.-szólalt meg Heike és kiment a nappaliba.-Norbert, kihoznátok a garázsból a kinti asztalt és grillsütőt?

-Persze.-hallottuk a választ mi is.

-Beszéltem anyukáddal, megbeszéltük, hogy elfelejtjük a dolgot. És szerintem jól elleszek vele.-mondtam Sebinek és felvágtam egy paradicsomot.

-Igen?-állt meg mögöttem és átkarolta a derekamat.

-Ühüm.-bólintottam, ekkor visszajött Heike mosolyogva, mire Seb rávigyorgott.

-Mi az?-nézett rá értetlenül Heike nevetve.

-Anyaaa!-puszilta meg édesanyját és visszalépett mögém.-Örülök, hogy jóban vagytok.-csókolt meg, majd vigyorogva és táncolva hagyta el a konyhát.

-Őrült.-nevettem halkan a táncát látva.

-Az.-nevetett Heike velem. Néhány másodpercig sorba vettük még mit kell megcsinálnunk, aztán a főiskoláról faggatott.-Hogy állsz a főiskolával?

-Miután Sebihez mentem interneten kezdtem folytatni, és jövő héten csütörtökön lesz nagyvizsgám. Kicsit izgulok miatta. Tudom az anyagot, de félek, hogy el fogok valamit rontani.

-Nyugi, ügyes leszel! Sikerülni fog!

-Reménykedem benne.

-Idegenvezető leszel, igaz?

-Igen-igen.-bólogattam.

-Hány idegen nyelvet kell tudnod?

-Kettő volt a kitétel, angol és valami más nyelv, de én jól jártam azáltal, hogy papa német. Mert még a gimiben letettem a német nyelvvizsgát, aztán a főiskola első évében az angolt, tavaly szeptemberben pedig megbirkóztam az olasszal, és az is sikerült.

-Ejha! Ezt nem is tudtam, gratulálok! Már ez nagyon szép eredmény! Sok ember azt se mondhatja el magáról, hogy egy idegen nyelven beszél, nemhogy hármon.-mosolygott elismerően.

-Köszönöm!

-És milyen Sebastiannal lakni? Rendetlen?-nevetett.

-Nagyszerű.-vágtam rá.-Egyáltalán nem, sőt!

-Régen eléggé nagy kupit hagyott maga után.-idézte fel az emlékeket.

-Ezek szerint már kinőtte. Az egész házban rend van, mikor odamentem februárban akkor is, úgyhogy nem mondhatom azt, hogy miattam van.

-Na, büszke vagyok rá! Ilyenekről nem szokott beszélni, ha hazajön. Végre valakitől ezt is megtudom.-nevetett fel.-A főzéssel hogy áll?

-Azzal is egész jól halad, bár ha otthon vagyunk én gyakrabban vagyok a konyhában, mint ő. De amiket csinál mindig isteniek. Ma reggel pedig reggelit is csinált, olyan aranyos volt.

-Hűha! Azt hiszem tényleg te vagy a mindene!-mosolygott kedvesen.

-Lehet.-mosolyogtam én is és eszembe jutott a reggel és Seb gyönyörű mosolya. Már is hiányzott, pedig csak az udvaron volt.

A Sebastian anyukájával történt beszélgetés csak még jobban felnyitotta a szememet azzal kapcsolatban, hogy mennyire is szerelmes vagyok ebbe a fiúba. Jobbat nem is kívánhatnék nála, Ő egyszerűen tökéletes!