-Gyere, inkább nálunk beszéljük meg!-nyitotta ki az ajtót.-Találkozunk a pályán.-fordult vissza Tommi felé. Átmentünk a szobánkba.
-Annyira sajnálom.-sírtam el magam megint.-Soha nem akartam neked rosszat. És nem akartam, hogy a strandon történtek után rosszul érezd magad, ha nem veled vagyok, de most…
-Csss!-simogatta az arcom, miközben mosolygott.-Nem haragszok. A lényeg, hogy végre ráébredtél milyen is ő valójában.
-Tudom, hogy rosszul esett és, hogy még most is rossz neked ez… De nem akarok róla beszélni. Egy életre el akarom felejteni. Veled akarok lenni Seb.-mondtam halkan.
-Én is, csak Veled.-mosolygott és lassan megcsókoltuk egymást.
Kicsit később elváltunk egymástól. Ő kiment a pályára Tommival és Kristinával. Én pedig – miután eltűntettem a sírásom nyomait – megpróbáltam helyre hozni az újságos dolgot, ezért valamennyi magazinnak válaszoltam néhány kérdésére, miszerint nem vagyunk együtt újra Fernandoval. Aztán kimentem az állomásra Lucia elé, akivel a hotel felé vettük az irányt, majd mi is kimentünk a pályára. Szerencsére Fernandot sikeresen elkerültök. Azt hiszem, ha megláttam volna egy pofonnál nem álltam volna meg. Kristinával viszont találkoztunk, aki a délelőtti műszak után velünk kóválygott a paddockban. A gondolataimat eltudták téríteni egészen másfele, így kezdtem jobban érezni magamat. Remekül elvoltunk, de persze rögtön előkerült a Sebis téma. Nem győztem nekik Seb jó tulajdonságait sorolni és azt, hogy mennyire boldog vagyok, amikor vele vagyok. Miután kellőképpen megunták az áradozásaimat a németről áttértünk a Red Bull más pasijaira.
-Tegnap kitárgyaltuk Seb mérnökét és Neweyt is.-újságolta el nevetve Kristina.
-Ohh, Rockyt?-kérdezett minket Lucia.
-Igen.-bólogatott nagy vigyorral az arcán Kristina. Ekkor pillantottuk meg, hogy az előbb említett személy éppen előttünk van néhány méterrel elég érdekes pózban, éppen a cipőjét kötötte. Mivel nőből vagyunk nekünk se kellett több a fejünket kicsit félrefordítottuk, hogy jobban szemügyre vegyük a mérnök kecses hátsóját.
-Hát nem rossz.-állapítottam meg.
-Szerintetek mit csinál, hogy ilyen jó?-gondolkodott el Lucia.
-Nem tudom, de velem edzhetne.-válaszolta Kristina. Azt nem tudom, hogy a francia és a körülöttünk lévők mennyit hallhattak a mi beszélgetésünkből – de szerintem a csajokat teljesen hidegen hagyta az, hogy többen hülyének néztek minket, hogy elégedett fejjel figyeljük Rocky fenekét. Mindenesetre Seb versenymérnöke a cipője bekötése után megfordult, kicsit zavart mosollyal intettünk neki, mire ő vigyorogva köszönt nekünk.
-Anyám.-hajtottam le a fejem nevetve.
-Vajon van pár szabad órája este?-tűnődött Kristina.
-Hova kerültem?-pillantottam a csajokra röhögve és tovább sétáltam.
-Most miért?-szaladtak utánam.
-Ahh, semmi.-legyintettem a kezemmel.
-Megértem, hogy Seb fenekét szeretnéd inkább csodálni, de ő most nincs itt. Használjuk ki a lehetőséget!-tette a kezét a vállamra drága unokatesóm.
-Pontosan! Szóval szerintetek este ráér?-kérdezte kajánul Kristina.
-Ha a felesége nincs itt, akkor biztos.-vágtam rá nevetve.
-Miért vagy ilyen illúzióromboló?-szomorodott el Kristina. Visszamentünk a Red Bull és a Toro Rosso közös home-jába, ahol leültünk a büfébe az egyik asztalhoz. Nem kellett sokat várnunk már is megjött Sebi.
-Sziasztok.-köszönt vigyorogva.-Szia, Lucia!-nyomott két puszit drága unokatestvérem arcára.
-Szia, Te hős szerelmes.-nevetett Lucia, aki viszonozta a köszönésképpen kapott puszikat. Seb leült mellém és egy apró puszit nyomott a homlokomra.
-Hogy vagy?-simította meg az arcomat.
-Jobban.-válaszoltam röviden.
-Lesz jobb is, nem hagyom, hogy rossz kedved legyen tőle.-arrébb húzta a kezét és egy puszit adott az arcomra. A lányokat nem zavarta ez a rövid beszélgetés Seb és köztem, ugyanis tudtak mindenről, ami történt reggel. Lucia reakcióját inkább nem is részletezem, amikor délelőtt beavattam a történtekbe. Maradjunk annyiban, hogy Fernando már nem élne, ha a szavakkal lehetne ölni.
-Köszönöm, hogy így törődsz velem.-most én adtam az ő arcára egy cuppanósat.
-Hol jártatok?-kérdezte mosolyogva, miközben az egyik kezét a combomra csúsztatta.
-Csak a paddockban sétálgattunk egy jót.-tettem a kezemet a német combjára, viszonozva az előbbi cselekvését.
-Höh, de még milyen jót!-tette hozzá Kristina vigyorogva.
-Jajj.-hajtottam le a fejem Seb vállára.-Ne tudd meg kire vannak ráakaszkodva most.-súgtam neki.
-Pontosabban csak ő.-mutatott Lucia a mellette ülő lányra.-Én csak megjegyeztem, hogy roppant jó a hátsó fele.
-Legyen.-sóhajtottam fel nevetve.
-Szóval kicsoda?-kíváncsiskodott Seb.
-Rocky.-vágtam rá, mire hangosan felnevetett.
-Csak a neje meg ne tudja.-kacsintott a lányokra.
-Te is ezzel jössz? Elrontjátok a napomat.-csapott az asztalra Kristina, de a végén elnevette magát.
A csütörtök számomra nem tartogatott több és nagyobb izgalmat a Rocky figyelés után. Őszintén szólva – illetve írva – a legnagyobb öröm az volt a számomra, hogy nem futottam össze Fernandoval. Ahogy reggel megtudtam azt a hírt, hogy át akartak verni legszívesebben megfojtottam volna Markkal együtt. Így is alig bírtam türtőztetni magam – csak Seb volt képes arra, hogy megnyugtasson. Ez az egyik főkülönbség közte és Fernando között. Nandoban ez sosem volt meg – legalábbis én nem vettem észre. Való igaz engem elég nehéz megnyugtatni, de a párom erre azért legyen képes, nemde? És ez az egyik tulajdonsága Sebastiannak, amivel még jobban a szívembe lopta magát.
Na, de vissza az eredeti történethez. A csütörtök este a Red Bull vacsorájával zárult, ahol természetesen Mark is megjelent…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése