-Régen mindig idejártunk.-állapítottam meg.
-Igen.-mosolygott.
-Szép emlékek.-jegyeztem meg halkan.
-Nem ülünk be egy sütire?
-Legyen.-sóhajtottam fel. Bementünk, kikértük magunknak az édességet, aztán leültünk az egyik ablak melletti asztalhoz beszélgetni. Sok szép régi emlék jött elő. Nagyon jól szórakoztunk. A jó hangulatú délutáni programunk után este Fernandoval mentem vissza a hotelbe. A földszinten még beszéltünk pár szót.
-Jól éreztem magam ma.-jelentette ki mosolyogva.
-Én is.-vágtam rá. De ekkor eszembe jutott Seb, és hogy mit tettem vele. Bár Fernando és köztem semmi sem történt, csak egy ártatlan délutáni találka. Mégis tudtam, ha ezt Sebi meg tudja ki fog akadni – ami a versenyhétvége miatt is rossz lenne.
-Felkísérjelek?-kérdezte.
-Nem kell, még lent maradok egy kicsit.-válaszoltam mosolyogva.
-Jól van, majd találkozunk.-mondta és egy puszit nyomott a számra, aztán elsétált. Az a kis puszi totálisan összezavart. Nem tudtam, mit akart ezzel. Leültem néhány perce a recepciótól nem messze lévő fotelek egyikébe.
-Tesó, délután óta nem láttalak!-fogott kezet Mark és Fer.
-Riyával voltam.
-Na és hogy haladtok?
-Sínen van minden.-vigyorgott.-Mielőtt feljöttem megpusziltam.-újságolta el boldogan a spanyol.
-És hol?
-A száján.-büszkélkedett.
-Óh, ez az!-csapták össze a tenyerüket.-Ha így haladunk Sebastiant is ki fogjuk készíteni.
-Bizony, két legyet ütünk egy csapásra.-nevetgéltek.
Kicsivel később felmentem a szobába, ahol Seb már aludt. Furcsálltam, hogy kilenckor már alszik. Írt egy cetlit, hogy ha visszaérek és alszik, keltsem fel. És bár elolvastam a kispapírt nem volt szívem felkelteni őt, inkább bebújtam mellé az ágyba. Másnap reggel szinte egyszerre keltünk fel.
-Nem keltettél fel tegnap.-mondta.
-Nem akartalak. Olyan édesen aludtál.
-Aranyos vagy.-mosolygott és megpuszilt.-Amúgy hol voltál?
-Jobb, ha nem tudod.
-Fernandoval, igaz?
-Igen.-motyogtam halkan.
-Elmegyek tusolni.-kelt fel az ágyról. Tudtam, hogy megbántottam, pedig nem akartam. Nincs annál rosszabb érzés, mint amikor azt az embert bántod meg, akit a legjobban szeretsz.
Miután elment fürdeni megszólalt a mobilja, Tommi hívta. Nem akartam felvenni, de amikor már másodjára hívta tudtam, hogy fontos. Így mégis felvettem.
-Seb!-szólt a telefonba.
-Riya vagyok.
-Azonnal gyere át a szobámba!-parancsolta.
-Oké.-vágtam rá. Felvettem egy köntöst a pizsamámra, aztán óvatosan kinyitottam az ajtót, mivel a folyosó üres volt gyorsan átmentem a szemben lévő szobába.-Mi olyan fontos?
-Ez!-vágott elém egy napilapot, melynek címlapján Fernando és én voltunk és egy nagy „Újra együtt?” felirat. A fotósok pont azt a pillanatot kapták le, amikor Fer megpuszilt.
-Mi a…?-pillantottam az újságra és abban a pillanatban le is kellett ülnöm a hír láttán.
-Mondd, miért csinálod ezt Sebbel?-nézett rám.-Ki akarod készíteni? Mert akkor nagyon jó irányba haladsz, gratulálok!
-De hát ez egy hazugság.-motyogtam. Tommit még soha sem láttam ilyen szigorúnak és mérgesnek. A finnek olyan nyugodtak, ehhez voltam szokva.
-Itt a bizonyíték.-ütögette az újságot.-Olyan naiv vagy, hogy az elképesztő.-motyogta.
-Tommi! Miért nem hiszel nekem?-sírtam el magam, ekkor Seb is belépett a szobába.
-Láttam, hogy kerestél és átjö..Hát te is itt vagy?-nézett rám.
-Nem akartam ezt.-sírtam tovább és leesett az újság az ölemből a földre.
-Mi ez?-kapta fel a lapot Sebi. Felnéztem rá, amikor megnézte az újságot. A szemei már kis híján csillogtak a könnyektől, de a lehető legjobban tartotta magát, hogy se én, se Tommi ne vegyük ezt észre. De rosszul próbálta titkolni, a finnel nagyon jól ismertük.-Értem.-motyogta halkan maga elé a kép láttán.
-De ez hazugság!-kiáltottam fel.-Nem jöttem vele újra össze. Tegnap vele voltam egész délután, de semmi sem történt. Csak itt a hotelben, amikor felment egyszerűen megpuszilta a számat minden előjel nélkül. De én nem akartam! A fotósok meg rögtön lekapták. Ti meg el is hiszitek!-sírtam hangosan tovább. Rossz volt, hogy nem hittek nekem, de tény, hogy ott volt a bizonyíték előttünk. Felálltam az ágyról és Sebhez léptem.-Én téged szeretlek!-simítottam meg az arcát, de elfordította a fejét és hátra lépett egyet. A szívem majd megszakadt ettől. Ennél hangosabban már nehezen tudtam volna sírni. A kezeimmel eltakartam az arcom.-Csak valami még van ebben a srácban.-néztem a két szőkére.-Én ezt már nem bírom tovább.-túrtam a hajamba. A két fiú csak szótlanul figyeltek, egyikük se jött oda megölelni vagy megnyugtatni, de ez teljesen érthető volt az újságcikk után.
-Elmondjuk neki?-néztek össze a srácok másodpercekkel később.-Mondjuk!-vágták rá egyszerre.
-Micsodát?-néztem rájuk rémülten és letöröltem a könnyeimet. Nem mintha ez bármit segített volna…
-Nem olyan régen Tommi meghallotta Fernando és Mark beszélgetését. Kiderült, hogy Fer azért van úgy „rád szállva”, mert bosszút akarnak állni rajtad, amiért az esküvőn leléptél.-mondta Seb.
-Nem akartuk elmondani, mert nem tudtuk, mit érzel iránta. De így muszáj volt. Nyilvánvaló, hogy Fer azért puszilt meg, hogy ezzel az újságok címlapjára kerüljön. De persze az is lehet, hogy tényleg szeret még.-folytatta Tommi. A fiúk magyarázata után megint hangos sírásban törtem ki. Nem tudtam felfogni, hogy azaz ember, akihez feleségül akartam menni ilyet tegyen velem. Újra leültem Tommi ágyára és csak sírtam.
-Hogy vehettem be? Hogy lehettem ilyen hülye és naiv? Pedig már nem is szeretem.-néztem a fiúkra.-És ő hogy lehetett ennyire szemét disznó? Markkal együtt…
-Sajnálom, hogy úgy letámadtalak az előbb. Felhúztam magam ezen a hülyén.-ült le mellém Tommi.-Csak valahogy már figyelmeztetni akartalak, hogy hagyd ezt a barmot a fenébe…
-Nem haragszok.-öleltem meg.-Ha Te nem vagy, és én ezt nem tudom meg, akkor lehet, hogy legközelebb már igazak lettek volna azok a pletykák, amik most megjelentek. Mindez a hiszékenységem miatt.
-Szeretlek drága, és még egyszer sajnálom, de már nem bírtam ezt elviselni.-nyomott egy puszit a homlokomra Tommi, majd Sebre pillantott.-Beszéljetek!-motyogta a fülembe.
-Igen.-vágtam rá és megpusziltam Tommit, majd felálltam az ágyról.-Sebi.-néztem Sebre.
-Gyere, inkább nálunk beszéljük meg!-nyitotta ki az ajtót.-Találkozunk a pályán.-fordult vissza Tommi felé. Átmentünk a szobánkba.
2 megjegyzés:
Oh... komolyan itt kell abba hagyni?? Már minden annyira összejött.. Tommi ávilágította, Riya meg végre megvilágosodott.. és most meg beszélnének... Tudom, hogy ma két részt is kaptunk, de én annyira telhetetlen egy ember vagyok! Kérlek szépen siess a következővel! :D
puszi ♥
Földrajz előrehozott, for ever ^^ xDD <3
Imádlak kincsőkém :)) <3
Megjegyzés küldése