33. rész

Sziasztok.(L) Igen-igen, túléltem a hetet, ezért egy nagy tapsot kérek, mert semmihez nem volt kedvem végig, de aztán csak nagyon jó  - és fárasztó - volt minden. :D Jövő héten valamivel több időm lesz úgy néz ki, de miért van az, hogy én nyár végére élvezem a nyarat?:(( Mindegy, nem ez a lényeg, hanem, hogy itt a 33. rész. :)
Meg még jut eszembe valami! Én imádom a síugrást is - a Forma 1 mellett az a kedvencem - és két hete írtam egy novellát is az egyik kedvencemről, Gregor Schlierenzauerről. Két nagyon jó barátnőm olvasta el, akik szintén szeretnek írni és mindketten azt mondták nagyon jó lett, így gondoltam, miért ne? Próba cseresznye. :D Igazából nem kell feltétlen szeretnie az embernek ezt a sportot ahhoz, hogy el tudja olvasni, mert magáról a síugrásról alig van szó. Csak egy könnyed, laza és szerelmes történet, nem mellesleg az első novellám, úgyhogy nekem sokat jelent. :) Akit érdekel, az jelezze és szívesen elküldöm mailben. :)
De akkor itt a következő rész Riyáról. :)) Puszi. (L)

Ahogy megírtam az sms-t a telefont már is a zsebembe csúsztattam és kimentem én is az erkélyre.

-Megkeressük Sebit?-néztem Luciára boci szemekkel.

-Persze!-vigyorgott és visszaterelt a szobába. Onnan pedig egyenesen a folyosóra mentünk, ahol is hosszas keresgélés után megtaláltuk Seb és Tommi szobáját. Náluk voltunk egy órát, aztán visszamentünk hozzánk. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy léphetnék le egyedül, hogy találkozhassak Fernandoval.
-Elmegyek sétálni.-hirtelen pattantam fel az ágyról.
-Azt képzeled, hogy itt hagysz?-vigyorodott el Lucia.
-Azt hittem fáradt vagy.-néztem rá, mikor az ajtóban álltam.
-Én soha. Menjünk!!-kapta fel a táskáját. Most az egyszer bántam, hogy valaki mással kell elmennem valahova. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy egyedül akarok menni, de nem akartam Luciát megbántani, mégis ez az első napja Monacóban. Sötétedésig sétáltunk, addigra Lucia is elfáradt.
-Soha nem fáradsz el, mi?-nevettem a hotel bejárata előtt.-Pedig még a kikötőnél nem is voltunk.-szomorodtam el.
-Jól van na!-vigyorgott.-Holnap?-nézett rám boci szemekkel.
-Akkor holnap.-válaszoltam.-De én még elmennék egy kicsit oda, ha nem haragszol.
-Dehogy haragszok! Menj csak!-mosolygott.
-Köszönöm.-pusziltam meg. Megvártam, amíg bemegy a hotelbe, aztán felhívtam Fernandot, hogy a kikötőnél találkozzunk. Mivel a kikötő nincs messze a szállodától tíz perc múlva már ott volt mellettem.
-Láttam Luciát is elhoztad.-mosolygott.
-Igen. Szülinapi ajándéknak nem tudtam mást kitalálni, úgyhogy ezt kapta.-vontam vállat mosolyogva.

-Gondolom örült neki.
-Hú, nagyon. Amikor elmondtam neki alig tudott megszólalni, pontosabban csak kiabált össze-vissza, hogy nem hiszi el, meg hogy köszöni.-nevettem.-Amikor meg ideértünk alig bírt megszólalni.
-Szerintem ez volt a legjobb ajándék neki. Mióta is vágyik rá, hogy eljöjjön ide?
-Túl régóta!-vágtam rá.
-Na és veled történt valami a múlt hét óta?
-Nem sok. Hétfőtől otthon voltam máig, hogy valamelyest bepótoljuk anyuékkal ezt a néhány hónapot. De hát nem igazán sikerült, mert Luciával elmentünk vásárolni tegnap, szóval csak másfél napom volt.-nevettem.
-Be fogjátok pótolni.-kacsintott.
-Bizonyára.-néztem a jachtokat a kikötőben.-Na és veled? Valami izgalmas?
-Csak a szokásos. Futam után pakolás ezerrel és már jöttünk is.
-Akkor megint nem sikerült hazamenned?
-De, hétfőn mielőtt indultam benéztem a szüleimhez, de csak néhány órát voltam.
Legalább két órát beszélgettünk és sétáltunk, ami elég soknak számít, azt hiszem azok után, amik történtek néhány hónapja. A szobába fél tíz körül értem.
-Jézus, na végre!-ugrott fel az ágyról Lucia.
-Mi az?-kérdeztem, miután ledobtam a cipőmet.
-Azt mondtad, kicsit elmész sétálni, nem azt, hogy körbejárod a várost és két óra múlva jössz vissza. Halálra aggódtam magam.
-Jól van, bocsi. Egyébként csak a kikötőnél voltam.
-Oké, de mégis mit csináltál két óráig?
-Semmit, beszélgettem valakivel.-ültem le az ágyamra.
-És kivel?-kíváncsiskodott.
-Csak az egyik szerelővel.-legyintettem a kezemmel.

-Értem.
-Na, jó letusolok.-mentem be a fürdőbe.
-Oks.

Tusolás után még kicsit tévézgettünk és beszélgettünk, de utána már is lefeküdtünk. A másnap megint inkább a városnézésről szólt, mert a hotel megint csak kiürült – mint az csütörtökönként lenni szokott – mert a csapatok kint voltak a pályán. Úgyhogy Luciával és néhány pilóta barátnőjével szerveztünk egy mozis, vásárlós csajos napot. Ahelyett, hogy végig gondolhattam volna mindent az életemben végre ellazulhattam, bár ha Monacóba megy az ember ne várjon stresszes napokat. A hétvége sajnos gyorsan eltelt, pedig nagyon jól éreztem magam. A verseny is jól alakult a Red Bull kettősgyőzelmet tudhatott magáénak Mark, Seb sorrendben, így a vasárnapi buli sem maradt el. Hétfőn délután Lucia hazarepült, Sebivel pedig kedden repültünk Svájcba. Jó volt újra „otthon” lenni és végre megint Sebivel kettesben lenni és persze újra találkozni Kimivel és Jennivel.