41. rész

Sziasztok. :) Tegnap este épségben hazaértem és itt is van a következő rész. :) És van egy érzésem, hogy a befejezés miatt megint nem fogtok szeretni. xd Jó olvasást & puszilok mindenkit! (L)
És Merciinek nem soká megy a beígért mail! :D♥

Eközben otthon…

Az időmérő után megfordult a fejemben, hogy felhívom, de végül nem tettem. Féltem, hogy felhúzza magát rajtam és azon, hogy telefonon próbálom rendbe hozni a dolgokat. És féltem azért is, hogy ha beszélek vele és felhúzom rossz eredményt ér el a másnapi futamon. Inkább felmentem a netre és képeket kerestem az időmérőről – ha máshol nem, legalább ott láttam Sebit. Külső szemmel olyan lehettem, mint egy megszállott Sebastian Vettel rajongó, aki egy mosolygós kép láttán már is elolvad a számítógép előtt. És aki bármit megtenne azért, hogy imádott kedvencével valahogy találkozhasson. A képek láttán majdnem elbőgtem magam. Hihetetlenül hiányzott ez a srác. Ha egy valamit kívánhattam volna aznap biztos az lett volna, hogy láthassam és megölelhessem. A legjobbnak azt láttam, ha inkább mással foglalom el magam. Elvettem az éjjeli szekrényemről azt a könyvet, amit pár napja kezdtem el olvasni.

A könyv egy olyan lányról szól, aki elvesztett mindent az életében – a családját, a barátját, a hitét az emberekben, mindent. Egy fontos ember maradt az életében, a legjobb barátnője. Az egész történet magával ragadó, a főszereplőlány barátnője pedig sok dologban hasonlít rám. Ez a lány mindig valami ökörségen töri a fejét és próbálja a világ felé a vidám oldalát mutatni, miközben az ő élete se fenékig tejfel. Két fiút szeret, és folyton azon rágódik melyiket kéne választania, eközben barátnőjét is segíti minden helyzetben, hogy újra élvezni tudja az életet.

De vissza az én történetemhez…

A másnapi futamot megint a körmömet rágva vártam. Semmi pénzért nem mozdultam volna el a tévétől még egy másodpercre sem. Reméltem, hogy a futam Seb számára olyan jól végződik, mint ahogy az időmérő. De a kerekcsérek miatt elvesztette a második helyét, aztán a harmadik pozíció is másé lett, így a negyediken ért célba. Lewis viszont roppant jó formában volt és megnyerte a kanadai nagydíjat.

Hétfőn rászántam magam, hogy felhívjam Sebit.

-Foglalt, jellemző. Pont, amikor összeszedném magam annyira, hogy megbeszéljem vele a történteket.-háborogtam magamban, miközben a telefonomat forgattam.-Na még egyszer!-tárcsáztam újra az ismerős számot.

-Talán, ha még egyszer hívom..-tűnődött Seb, majd újra a füléhez kapta a telefont.-Még mindig foglalt. Kivel beszél ez a lány ennyit?

Két perc után meguntam a kísérletezést. Inkább próbáltam megnyugtatni magam, hogy ez megint csak egy véletlen lehet, hogy Isten pont engem pécézett ki magának, hogy szórakozhasson.

-Megőrülök.-hajtottam a fejem a combomra, de ekkor megszólalt a telefonom.

-Vedd fel, vedd fel!-mondogatta Seb.

-Szia Sebi.-köszöntem bele a mobilba, miután megpillantottam a nevét a képernyőn.

-Riya! Na végre! Már ötször hívtalak, de mindig foglalt volt.-panaszkodott.

-Én is hívtalak, de a tied is foglalt volt.-vágtam rá, majd nevetve, egyszerre jegyeztük meg, hogy bizonyára összecsörögtünk.

-Igazából azért hívtalak, mert nagyon hiányzol. Tudni akartam mi van veled!

-Te is nekem! Hát, semmi különös, de azt hiszem élőben szívesebben beszélgetnék, mint telefonon és ki tudja hány ezer kilométerről.

-Ezért is hívtalak.-nevetett fel.-Valencia lesz a következő helyszín és akkor több napra foglalnám le a szállodai szobámat, hogy tudjunk találkozni.

-Rendben. Mikor repülsz oda?

-Holnap megyek haza a szüleimhez pár napra, úgyhogy egy hét múlva indulok Spanyolországba.

-Jól van. Akkor majd felhívsz, és megmondod, mikorra érsz oda, és addigra utazok oda én is.

-Oké.

-Azt az egy hetet már csak kibírjuk valahogy.-nevettem.

-Nehéz lesz!

-Az, pláne úgy, hogy eddig mindennap láttalak. Na, de azt hiszem jobb, ha letesszük, mert sok lesz a számla. Kanada messzi van. Majd e-mailen beszélünk!

-Igen, jó ötlet.

-Szia, puszillak. Tényleg a családodat meg üdvözlöm.

-Én is téged és átadom! Szia.

-Hú.-dőltem hátra az ágyamon.

-Mi van csak nem elfáradtál?-hallottam meg egy ismerős hangot az ajtóm irányából.