46. rész

Drága Olvasóim! Ahogy azt megígértem itt a következő rész. :) Ha akartok, ma még felrakok egyet. :) Puszilok mindenkit. (L)

A következő nap egyike volt a kicsit borúsabb, hűvösebb nyári napnak Valenciában. Attól a naptól nem vártam nagy előrelépést a Sebis és Nandos ügyben, hiszen aznap értek a csapatok is a spanyol városba. Ilyenkor már elkezdődik a munka. Sebbel a reggeli után a pályára mentünk, ahol a Red Bull és a Toro Rosso közös motorhome-ja már állt.

-Innye, pedig még csak tíz óra.-csodálta meg Seb a hordozható épületet távolról.

-Szerintem már hajnalban itt voltak.-nevettem fel.

-Valószínű.-vágta rá nevetve. Bementünk a home-ba, ahol már nyüzsgés volt.-Bemegyek Christianhoz, majd a büfében találkozunk.-nyomott egy puszit az arcomra.

-Rendben Seb.–mosolyogtam és a büfé felé vettem az irányt. Köszöntem a srácoknak, akik már az asztaloknál szórakoztak, aztán a pulthoz sétáltam. Észrevettem, hogy egy új lány is van a kiszolgálók között. Tőle kértem a kávémat. Szegény kicsit esetlenül mozgolódott még a poharak és italok között, így kicsit később jutottam a feketémhez, mint általában.

-Bocsi, hogy ennyit kellett várnod. Csak félórája jöttem, nem igazán volt időm kiismerni még a dolgokat.-magyarázta, miközben átadta a csészét.

-Köszönöm. Oh, semmi baj. Nem sietek sehova.-mosolyogtam.-Új vagy itt, ugye?

-Attól függ, honnan nézzük.-válaszolta. Mivel senki nem volt a pultnál, aki bármit is kért volna kijött a pult mögül, hogy könnyebben tudjunk beszélgetni.-Csak egy-két alkalomra jöttem, mert az egyik pultos lány beteg lett, én helyettesítem. De már néhányszor jártam itt.

-Értem.-bólogattam.-Valakire annyira hasonlítasz, nem tudok rájönni, hogy kire.-gondolkodtam el.

-Az lehet.-nevetett fel.-Ismered Tommi Pärmakoskit?

-Igen, jó barátok vagyunk.         

-Az unokatesója vagyok.-mosolygott.

-Komolyan?-kérdeztem mosolyogva.

-Bizony.-bólintott.-Te pedig, ha nem tévedek Riya vagy.-mutatott rám.

-Honnan tudtad?-kortyoltam a kávémból.

-Tommi már mesélt rólad és arról, hogy Sebivel alakul köztetek valami.-vigyorodott el.

-A kis pletykás.-tettem le az asztalra a csészét.-Riya Silber Rodríguez.-mutatkoztam be.

-Kristina Pärmakoski.-fogtunk kezet.

-Úgy látszik kicsi a világ.-nevettem.

-Vagy a Red Bull választ családon belül.-nevetett. Mivel a büfé még nem indult be igazán leültünk beszélgetni és nagyon jól elvoltunk.

-Nos, azt hiszem, mi nagyon jóban leszünk.-állapítottam meg percekkel később.

-Egyetértek!-mosolygott.

-Hé, téged is lehet látni errefele?-jött oda Seb.

-Szia Sebi!-ölelték meg egymást.-Én helyettesítem az egyik pultos lányt.

-Jöhetnél gyakrabban is!-ült le mellém a szöszi.-Már összeismerkedtetek?-vigyorgott.

-Igen!-vágtuk rá egyszerre. Örültem, hogy – ha ilyen hamar is – de összebarátkoztam valakivel, aki eltudta terelni a figyelmemet a Sebis és Fernandos témáról. Jó volt gondtalannak lenni. Kicsit beszélgettünk így hárman, aztán egyre többen ültünk az asztalnál. Egy óra beszélgetés után elmentek egy rövid megbeszélésre, úgyhogy Kristinával és a többi pultos lánnyal egyedül maradtunk a büfében. Seb és Mark elmentek interjúkat adni, Kristinával pedig kiültünk a home elé, ahol elég nagy élet volt.

-Hmm, az ott kicsoda?

-Ő Rocky, Sebi mérnöke.

-Azta, nem néz ki rosszul.

-Apakomplexusod van?-nevettem.

-Miért?

-Csak, mert az előbb meg Horner csini, kerek fenekét dicsérted.-mondtam halkan, hogy más ne hallja. Kristina viszont hangosan felnevetett.-Na, jó! Hát akkor mit szólnál hozzá?-mutattam Adrianra.-Neweynak biztos van egy szabad éjszakája…

-Jujj!-nevetett tovább.-Nem vagyok ilyen, csak megjegyeztem, hogy jól néznek ki. De ha beszervezel Neweyhoz, akkor elintézem neked Ross Brawnt egy menetre.-pillantott a Mercedes csapatfőnökére.

-Még meggondolom.-kuncogtam. Szegények azt se tudták miket beszéltünk róluk, de talán jobb is, ha ez a közös titkunk marad Kristinával.-Oh, a francba!-pillantottam meg Fernandot a paddockban sétálni.

-Mi az?

-Fernando. Azt hiszem beszélnem kell vele.-álltam fel a székről.

-Menj csak!-mosolygott.

-Szia.-sétáltam a spanyolhoz.

-Szia!-csillant fel a szeme.-Örülök, hogy látlak.-ölelt meg.

-Hogy vagy?-kérdeztem az ölelése után.

-Megvagyok, köszi. És veled mi a helyzet?

-Semmi új. Van most időd egy kicsit sétálni?

-Még el kell intéznem valamit, de gyorsan meglesz.

-Hol találkozzunk?

-Jöhetsz velem is. Csak a boxba kell bevinnem ezeket a papírokat.-mutatott fel egy piros, Ferraris aktát.

-Oké.-válaszoltam. Elindultunk a Ferrari boxa felé, ahol a szerelők már éppen pakolták befele a cuccokat.

-Riya! De rég láttunk erre!-üdvözöltek mosolyogva.

-Sziasztok.-mosolyogtam. A Ferraris fiúkkal mindig is remekül kijöttem, jókat beszélgettünk és hülyéskedtünk. Hiányoztak is, mikor elkezdődött az új szezon. Novemberben, amikor Fernando átigazolt hozzájuk már kicsit összejártunk, hogy megismerjük egymást, így lettem én is jóba az olasz gárdával… De azt hiszem a Red Bullban mégis barátságosabb hangulat uralkodott, ami sokkal jobban elnyerte a tetszésemet még anno’.

-Meglátogathatnál minket sűrűbben is.-mosolygott Felipe mérnöke.

-Majd igyekszek Rob!-mosolyogtam.

-Mehetünk!-állt meg mögöttem Fer.

-Akkor majd találkozunk, sziasztok.-köszöntem el a fiúktól.

-Látod, nekik is hiányzol!-mondta Nando, miközben a pálya kijárata felé sétáltunk.

-Miért? Kinek még?-kérdeztem.

-Nekem.-válaszolta, mire lehajtottam a fejem és elmosolyogtam magam. A séta jobb volt, mint amire számítottam. A belvárosban voltunk az egyik kávézó előtt:

-Régen mindig idejártunk.-állapítottam meg.

-Igen.-mosolygott.

-Szép emlékek.-jegyeztem meg halkan.

-Nem ülünk be egy sütire?