Most viszont akkor itt a folytatás - ráadásul két rész is, de mindjárt kifejtem miért kettő. ;) Különösebb izgalmat nem ígérek erre a kettőre. Riya két embernek is kiönti a szívet, aztán majd meglátjuk, hogy hallgat-e valakire vagy továbbra is megy a saját feje után. ;)
-Pár óra és lehiggad, utána rendezitek a dolgot.
-Bár olyan egyszerű lenne..-sóhajtottam.
-Tulajdonképpen min is vesztetek össze?-kérdezte, miközben az asztalának támasztotta a derekát. A kérdést meghallva ránéztem és azon kezdtem el gondolkodni, hogy elmondjam-e neki. Nem állunk olyan közeli viszonyban, hogy elmondjak neki egy ilyen dolgot. Legtöbbször csak köszönünk egymásnak és a Red Bullos rendezvényeken is csak néhány szót váltunk, mondjuk ha történik valami vicces. És most bízzak rá egy ilyen titkot? Mégis… Most nem bírom tovább, hogy magamban tartsam. És kinek mondaná el? Úgy viselkedik velem, mint egy angyal. Komolyan, már csak a glória hiányzik a feje fölül.-Tudom.-tette fel a kezeit.-Nem rám tartozik, de látom, hogy nagyon bánt.
-Ahh..-ültem le az egyik székre, és megint elbőgtem magam.-Elmondom, mert már három hete titkolózok, és már nem bírom tovább. De meg kell ígérned, hogy senkinek nem mondod el, oké?
-Hallgatok.-vágta rá a csapatfőnök.
-Azt biztos tudod, hogy februárban leléptem az esküvő előtt…-kezdtem bele.
-Igen, szinte az egész média erről beszél…
-Igen, sajnos.-túrtam a hajamba.-Mindegy. Szóval, azóta Sebinél lakom és Fernandoval nem is beszéltem egészen a spanyol hétvégéig. A szabadedzések előtt beszéltem… beszéltem? Hát úgy összevesztünk, hogy a végén felpofoztam… Aztán a szombati időmérő utolsó etapja előtt írt nekem egy sms-t, hogy találkozzunk. Találkoztunk és mindenért bocsánatot kért, amit ellenem elkövetett, és a pofont is megértette, hogy miért kapta. Ezek nagy szavak nála, szóval úgy voltam vele, hogy egy jó nagy veszekedés és egy nyugtalan éjszaka tényleg ráébresztette arra, hogy változnia kell. Szóval megígértem neki, hogy együtt lenni vele újra egyenlőre nem akarok, de azt mondtam, hogy találkozni találkozhatunk. Úgyhogy néhányszor beszéltünk telefonon, msn-en és a futamok, időmérők és edzések előtt/után is találkozgattunk. És tegnap este meg küldött egy levelet, amit a recepciós hozott fel és Seb vette át. Nem adta ide csak ma, mert reggel kérdezte a recepciós, hogy megkaptam-e, és ugye nem kaptam meg, így kérdezgettem Sebit. És így vesztünk össze. Ő elolvasta a levelet és nem adta ide, én meg nem mondtam el neki, hogy találkozgattunk és leszidtam, amiért elolvasta a levelet.-hadartam el.
-Hajajj..-vakargatta a fejét.-Nehéz helyzet. De Sebastiant is meg lehet érteni.
-Öö, hát… Az csak az én levelem volt.-töröltem le a könnyeimet.
-Igen, de te meg hazudtál neki.
-Ácsi! A hazugság és aközött, hogy nem mondtam el neki valamit van különbség!
-Részben igazad van, de ha már ilyen jóban vagytok csak be kellett volna avatnod, nem gondolod?
-Csak Fernandoval azt beszéltük meg, hogy senkinek sem beszélünk róla.
-Akkor megint más a helyzet.
-Szerinted mit csináljak?
-Hagyd, hogy Seb lenyugodjon és utána mondj el neki mindent.
-Azt hiszem ez lesz a legjobb.-indultam el az ajtó felé.-Köszönöm, hogy elmondhattam!-fordultam vissza és a nyakába borultam.
-Ugyan, nincs mit.-simogatta meg a hátam. Elhagytam az irodáját és el akartam sétálni a hotelig, vagy valakihez, akivel nyugodtan tudok beszélgetni és eltereli a gondolataimat addig, amíg Seb megnyugszik. A német pihenőjének ajtaja előtt mentem el, be akartam kopogni, de végül még sem tettem. Inkább a paddock felé vettem az irányt. McLarenék előtt is elhaladtam ahol nagy volt az ünneplés a kettős győzelem miatt. Lewis épp a boxuk felől jött.
-Szia.-köszönt vidáman, aztán adott két puszit. 2007-ben lettünk ennyire jóban, amikor Fernando a McLarennél volt egy évig. Bár a két srác között nem volt felhőtlen a viszony én mégis imádtam Lewis-szal lógni vagy csak egyszerűen beszélgetni.
-Szia.-próbáltam kicsikarni magamból egy mosolyt.
-Sebbel mi a helyzet?-kérdezte.-Láttam, hogy Markkal volt egy kis baja…
-Fogalmam sincs. Ahogy visszaért a boxba Rockyval beszélt pár szót, utána pedig bezárkózott a pihenőjébe. Amúgy nem csak Markkal van baja…-motyogtam el az utolsó mondatot.
-Összevesztetek?
És egyből rájön, – nem csoda, hisz néhány éve már ismer - önthetem neki is ki a szívemet. Pedig pont most akartam kicsit másra gondolni. Nagyszerű!
-Ahh…-hajtottam le a fejem.-Nem bírom én ezt már…-bújtam hozzá.
-De mi történt?-simogatott.
-Hosszú…
-Van időm!
-Neked most bulizni kéne a csapattal, nem az én bajaimmal foglalkozni.
-Elsők a barátok, utána a buli. Egyébként később is tudok bulizni, szóval…?
-Legyen.-sóhajtottam.
-Akkor gyere!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése