43. rész

Sziasztok! :) Tátátááá, itt a folytatás! ;) Ö, ami a végét illeti, lehet, hogy megint nem fogtok szeretni. :D Amúgy hogy érzitek magatok ezekben az utolsó napokban? Hamarosan jön a vég.. :( xd Viszont! Kitartás, holnap már legalább lesznek F1-es képek, holnap után meg edzések! Végre valahára! ;)<3 Puszilok mindenkit és élvezzétek ki még ezt a pár nap nyarat és szabadságot. :)<3

Kaja után célba vettük az egyik tengerpartos strandot, ahol kicsit hülyültünk és fürdöttünk és el is telt a nap. Már ment le a nap, amikor rászántam magam, hogy mindent elmondok Sebnek, amit akarok.

-Sajnálok mindent!-mondtam a törölközőmön ülve.-Amit akkor reggel mondtam és a futamot is. Eléggé felidegesítettem magam, pedig nem kellett volna, mert így Te jártál rosszul. Soha nem tudom magamnak megbocsátani.

-Nem kell ilyen vészesen komolyan felfogni, én is hibás voltam. Elolvastam a levelet, ráadásul nem adtam oda neked.

-De miért nem?

-Miért nem adtam oda?-kérdezett vissza, mire bólogattam.-Mert nem tudtam, mit akarsz még ettől a szeméttől, és miért nem mondtad el, hogy újra találkozgattok!-kicsit feljebb emelte a hangját.

-Megbeszéltük, hogy titokban tartjuk. Nem akartuk, hogy a sajtó kiszínezze a dolgokat és a végén olyan pletykák kerüljenek napvilágra, amiknek semmi valóságalapjuk sincs.

-És még nekem se akartad elmondani?

-Nem azért nem mondtam el, mert nem bízom meg benned. Csak tudtam, hogy mit mondtál volna erre az egészre és nem akartam még jobban összezavarodni. De nem értem miért akartál ennyire tudni erről.

Előtört belőlem az, amit nem akartam. Már megint ott tartottunk, hogy ebből veszekedés lesz…

-Mert meg akarlak védeni tőle!

-Köszi, de nem kell megvédeni senkitől. Nem vagyok már kislány, tudok magamra vigyázni.

-De nem tudod mire képes!

-Mégis mit tenne? Soha nem ütne meg!

-Lehet, hogy nem ütne meg, de mi van, ha mást tenne?

-Mi mást tehetne, amiért meg kell védened tőle?

-Nem az a lényeg, hogy mit tehetne, hanem hogy mit fog, ha továbbra is találkozgattok!

-Ezzel most mire célzol?-álltam fel a törölközőről. Legszívesebben hagytam volna az egész Fernandos témát a francba, de ha már így belekezdtünk nem tehettem.

-Mindegy.-legyintett a kezével és ő is felállt a törölközőről.-Ha legközelebb találkozol vele ígérd meg, hogy megmondod.-mondta kicsit nyugodtabban.

-Megmondom, de miért akarsz ennyire védeni tőle?-néztem a szemeibe.

-Mert a… barátom vagy és… szeretlek, és nem akarom, hogy megint megbántson!-magyarázta, mire megöleltem. Már megint teljesen összezavarodtam. Vajon Seb tényleg csak ennyire védeni akar, mert ilyen jó barát? Vagy már egészen más okból nem akarja, hogy Fernandoval tovább javuljon a kapcsolatom?

-Annyira sajnálok mindent, tényleg!-szipogtam, mert már is elsírtam magam.

-Nehéz időszakon vagy túl, teljesen megértem, ha össze vagy zavarodva.

-Jó, de nem igaz, hogy négy hónap alatt nem jön helyre az életem. Úgy érzem egyre több problémám van és egyiket sem vagyok képes magamtól megoldani. Itt van például a Fernandos téma, Te, és hogy nem tudok dönteni és…

-Én?-kérdezett vissza. Elhúzódtam tőle és a lehető leggyorsabb menekülő módot akartam kitalálni. Körbe néztem és meg is volt az ötlet.

-Öö, elmentem sétálni!-indultam el a homokos tengerparton és a lábaimat egyre gyorsabban szedtem, szinte már futottam.

-Hé! Várj már!-kiáltott, majd el kezdett futni utánam. Nem bírtam tovább, meg kellett állnom, túl gyorsan futottam.-Ez nem a Baywatch, hogy fürdőruhában üldözgessük egymást a parton.-mondta nevetve, mikor utolért.-Miért futottál el?-sétált mellettem.

-Semmi miatt, futni volt kedvem.-rántottam meg a vállam.

-Persze, én meg hülyét akartam csinálni magamból egy tengerparton.-vágta rá.-Szóval? Mi ez az egész?-kíváncsiskodott.

-Nem lehetne, hogy ezt most szépen elfelejtsük és kész?-álltam meg vele szembe.

-Riya!-szólt rám.

-Oké-oké. Szóval… Sebi, ez nekem nem megy!-piszkáltam a körmeimet.

-Akkor felajánlok egy alkut, oké? Ha Te elmondasz nekem valamit, én is elmondok neked valamit!-mosolygott.

-És ha én nem mondok semmit, akkor te se?

-Okos kislány.-nevetett.-Szóval, ha kíváncsi vagy még ma kezdd el!

-De ez olyan…-néztem a hullámokat és a gyönyörű tájat.-Oké, megpróbálom érthetően megmondani, mit akarok.
-Nos, erre várok már egy pár perce.-motyogta halkan.