34. rész

Sziasztok. (L) Meghoztam a folytatást. :) Megint csak szeretném megköszönni a kommenteket, aranyosak vagytok. :)<3 Még a rész előtt: aki jelezte, hogy szeretné elolvasni a Schlieris novellámat, az írja le az email címét nekem kommentben vagy chatben és küldöm. :) Vagy ha nem szeretnétek, hogy itt kint legyen a címetek, akkor írjatok nekem ide - nikusfagyi@gmail.com - hogy szeretnétek elolvasni. :) És akkor itt a folytatás. :D Jó olvasást! :)<3

Újabb másfél hét telt el szépen, nyugisan, legalábbis viszonylag nyugisan. Ugyanis hazarepültem néhány napra, és megint találkoztam Fernandoval és kicsit olyan volt, mint régen. Magam sem értem miért törtek rám a régi emlékek, de nem tudtam, ellenne mit tenni. Úgy éreztem, mintha a múltban sétálgatnék, amikor még nem tudtam, hogy Fernando megcsalt és minden rendben volt. Ellentmondásos érzelmek uralkodtak bennem a Ferrel eltöltött nap után, egyszerre gyűlöltem és szerettem. De a szeretet kizárólag baráti értelemben értendő… azt hiszem… A spanyolországi kiruccanásom után egyenesen Törökországba mentem, ahol a következő verseny zajlott. Sebbel szerdán délután találkoztam a hotel előtt, így közösen tudtuk elfoglalni a közös szobánkat. Nem jó érzéssel utaztam a török városba, de nem akartam kihagyni egy hétvégét sem.

-Az érzéseim, úgy látszik megint velem szórakoznak, semmi rossz dolog nem történt a következő napokban. Ha csak nem azt éreztem meg, hogy Seb nem fogja megszerezni a polet a mai időmérőn, harmadik lett, de hát ez se probléma. Sőt! Semmi sincs veszve, szóval, ha emiatt voltak ilyen hülye érzéseim, akkor semmi baj se lesz.-nyugtattam magam, miközben kinyitottam a szobaajtót. Alighogy beléptem a szobába már is megérkezett a német is egy halom – a csak szokásos - papírral a kezében. Nem akartam zavarni az esti munkában, úgyhogy elmentem tusolni.

Nem sokkal később, hogy elmentem tusolni kopogtak. Seb felkelt az ágyról és odasétált, és kinyitotta az ajtót.
-Jó estét.-köszönt a szálloda egyik dolgozójának.
-Jó estét. Riya Silber Rodríguezt keresem.
-Éppen a fürdőben van. De milyen ügyben keresi?
-Egy levelet kell neki átadnom.
-És ki küldte?-kérdezte kíváncsian a szöszi.
-Mr. Alonso a 278-as szobából.
-Oh, Mr. Alonso.-motyogta halkan Seb.-Átadom én szívesen a hölgynek.-mosolygott.
-Tessék.-nyújtotta át a borítékot.-És köszönöm!
-Én köszönöm!-forgatta idegesen a levelet a kezében.
-Viszontlátásra, jó éjszakát!
-Viszontlátásra!-csukta be az ajtót Seb, majd leült az ágyra gondolkodva.-Kibontsam, vagy ne bontsam ki? Kibontsam, vagy ne bontsam ki?-hezitált. Hallgatózni kezdett, és amikor világossá vált számára, hogy még mindig folyatom a vizet óvatosan kinyitotta a borítékot.-Lássuk!-hajtotta szét a papírt.-Riya, mikor tudunk megint találkozni? Mondjuk a futam után jó lesz megint? Kérlek, hívj fel! Fer.-olvasta fel a rövid üzenetet.-Micsoda??-megdöbbenve pillantott a levélre. Hosszú percekig gondolkozott, hogy elmondja-e egyáltalán, hogy levelet kaptam vagy sem. Végül úgy döntött, hogy titokban tartja. Gyorsan visszatette a papírt a borítékba, azt pedig a bőröndjébe rejtette.
-Kész vagyok!-jöttem ki felfrissülten a fürdőből néhány perccel később.
-Akkor megyek, én is megfürdök.-állt fel az ágyról.
-Azt hiszem, mire végzel én már aludni fogok.-ásítottam.-Szóval el is köszönök.-öleltem meg.
-Jó éjt, Riya.-nyomott egy jó éjt puszit az arcomra.
-Neked is Seb.-pusziltam meg én is. Befészkeltem magam az ágyba és néhány perc elteltével már az álmok birodalmában bolyongtam…
Amennyire hamar elaludtam, olyannyira hamar keltem.
-Jézusom, még csak fél hat?!-pillantottam a telefonom kijelzőjére. Megdöbbenten vettem tudomásul, hogy már ilyen korán fent voltam. Nem bírtam visszaaludni, szóval rendeltem fel egy kávét, hogy kicsit mégis felébredjek. A fekete ébresztőmet perceken belül egy kedves férfi hozta fel, azt hiszem szerdán délután ő volt a recepcióban, amikor megérkeztünk.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá, miután lerakta a tálcát a kis asztalra.
-Hozhatok még valamit?-kérdezte.
-Nem, köszönöm.-válaszoltam.
Elindult az ajtó felé, már majdnem becsukta, amikor csettintett egyet:
-Még valami.-fordult felém.
-Igen?-néztem rá.
-Megkapta a levelet?-kérdezte.