31. rész

Sziasztok. :) Nos a héten nem tudom mikor tudom hozni a folytatásokat, mert mindennap van valami programom, egészen szombatig. De azért délelőttönként - már ha sikerül felkelnem - vagy esténkét - ha nem alszok be - akkor fel tudom rakni az új részeket. :) Holnap reggel apával megyek Pestre, úgyhogy gondoltam inkább most rakom fel a 31.-et. :) Ha nem nagy kérés szeretnék még pár véleményt, mert nem hiszem hogy csak az a 4-5 ember olvas, aki szokott nekem írni - legalábbis a napi és az átlag látogatottság nem erre utal. :) Nem kell nekem, hogy ódákat zengjetek, csak pár szót írjatok, hogy eddig mennyire tetszik és szerintetek mi lesz a folytatásban. :) De nem tartalak fel tovább Titeket, itt a folytatás. :)) Puszi. <3

-Nagyon bánt a dolog, látom rajtad.-simogatta anya a kezemet.
-Igen.-motyogtam. Lassan vége lett az időmérő első részének, az új csapatok pilótái és Rubens nem került be a Q2-be. A két rész között hallottam, hogy SMS-t kaptam. Gyorsan megnéztem, ki küldte, és mit akar. Döbbenten pillantottam meg a kijelzőn a küldő nevét.

-Egy pillanat.-fordultam a szüleim felé és kimentem a folyosóra, hogy elolvassam az üzenetet, amit Fernando küldött.-Szia. Szeretnék veled beszélni az időmérő után. Bizonyára interjúznom kell, de egy háromnegyed órával utána már biztos ráérek. Gyere a kamionunkhoz! Nem veszekedni akarok, szóval kérlek, gyere el! Fer.-olvastam fel nagyon halkan az üzenetet. Nem akartam visszaírni neki, hadd idegeskedjen, ha annyira akar látni. Ezt a húzást szerintem néhány lány már elkövette életében, én elég sokszor. Régebben, ha egy fiú akart tőlem valamit és sms-t írt, hogy találkozzunk itt és ekkor sose írtam neki vissza, csak megjelentem. Visszamentem a szüleimhez és azon kezdtem el gondolkodni, mit mondjak nekik, miért lépek, majd le.
-Miért mentél ki?-kérdezte anya miközben a képernyőt figyelte.
-Ah semmi, csak felhívtam azt, aki írt nekem.-legyintettem a kezemmel.-De semmi fontos nem volt.
A Q2-ben a kilencedik és tizedik helyért erős csata folyt, de egyébként nagyon izgalmas dolog nem történt. A Q3 viszont annál izgalmas volt. A pole pozícióért ismét nagy csaták folytak, de a két Red Bull megint elhúzott a mezőnytől, ám ezúttal Mark szerezte meg az első rajtkockát Seb és Lewis előtt.
Ahogy vége lett az időmérőnek gondolkodtam, hogy mit találjak ki, de semmi sem jutott eszembe. Az időmérő után háromnegyedórával:
-Most el kell mennem egy kicsit, de nemsoká jövök.-közöltem Sebivel és a szüleimmel és már el is mentem.
-Jó, de hova mé..-szólt utánam Seb.-Mindegy.-legyintett a kezével.

Gyorsan végig haladtam a motorhome-ok előtt, aztán megláttam a Ferrari egyik kamionját és odasétáltam, már ott állt Fernando.
-Szia.-mondta.
-Hello.-köszöntem vissza halkan. Minden erőmet összegyűjtöttem, és egy szuszra elmondtam neki, ami hirtelen eszembe jutott.-Sajnálom, hogy tegnap felpofoztalak. Hidd el, nem akartam, csak kicsit már sok volt nekem, valahogy minden összejött!-hadartam el.
-Ö, oké, oké. Annyira nem komoly, nyugi.-válaszolt.
-Áh, nem.-motyogtam.
-Nem. Tényleg nem volt komoly. Megérdemeltem.-mondta halkan.

-Hogyan?-kérdeztem vissza. Eddig még soha semmire nem mondta ezt.
-Igen, jól hallottad. Megérdemeltem.-jelentette ki újra.-Szemét dolgokat követtem el.- húzta a száját.
-De én se voltam semmi.-néztem a földre.
-Azt is megérdemeltem.-legyintett a kezével. Kicsit meglepett a reakciója a tegnapi dolgok után.-Tegnap kicsit kemény voltam veled, ezért szeretnék bocsánatot kérni. Tudom, hogy most furcsa ez az egész, hogy bocsánatot kérek meg minden… De tegnap este elég sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy teljesen igazad volt és megértem, hogy kiborultál. Nem volt szép tőlem az, amit veled műveltem az évek alatt.-magyarázta. Erre köpni-nyelni nem tudtam. Egy teljesen új Fernando állt előttem. Mintha éjszaka átmosták volna az agyát, vagy nem tudom…
-Beteg vagy?-kérdeztem tőle kicsit nevetve pár perc után.-Csakmert annyi mindent elmondtál itt most a hibáidról, hogy én meg se tudok szólalni. Régebben az se tűrted, ha valaki egy rossz szót szólt rád.
-Nem.-nevetett egy kicsit.-Azt érzem, hogy ez a tegnapi beszélgetés nagyon sok mindenben felnyitotta a szememet. Azt hiszem elindultam a változás útján…
-Ez most kicsit sok nekem tőled, de tudod, büszke vagyok rád. Soha nem gondoltam, hogy egyszer meg fogsz változni, de mindig is hittem benne. Remélem, hogy ez a változás tényleg megvalósul.
-Igyekszem!-mosolyodott el.-És ezzel szeretnék tőled bocsánatot kérni és talán még egy…egy utolsó esélyt…
-Esélyt?-kérdeztem halkan és nagyot sóhajtottam.
-Tudom, sok mindent elkövettem ellened, de még... szeretlek!-jött a vallomás.
-Nézd én tényleg nagyon-nagyon örülök neki, hogy ezt most mind elmondtad nekem. De megbocsátani mindazt, amit tettél én még nem tudom. Régen hónapokig titkoltam, hogy mennyire is mérges vagyok rád és most kezdem csak kiadni magamból ezt az iszonyatos méretű dühöt. Meg kell értened, hogy ahhoz, hogy adjak egy utolsó esélyt, nekem még időre van szükségem.-magyaráztam.
-Tudom.-hajtotta le a fejét.
-De én is igyekszem, ahogy te a változással.-fogtam meg a kezét.
-Köszönöm.-mosolyodott el.-És esetleg találkozhatnánk néha?
-Igen, de erre is kell nekem egy kis idő.-húztam vissza a kezem.
-Rendben.-bólintott.-Csak ennyit akartam.
-Oké.-bólintottam én is.-Most visszamegyek a szüleimhez.
-Ne mondd el senkinek se, hogy beszélgettünk, oké?-szólt utánam.
-Nem fogom.-fordultam vissza egy pillanatra, majd tovább sétáltam.
-Á, öcsém!-jött elő a kamion mögül Mark.-Ekkor alakítást én még nem láttam.-csapott barátja kezébe.
-Oscar gyanús?-nevetett fel a spanyol.
-Azt hiszem.-vigyorodott el.
-Szerinted bevette?-kérdezte elbizonytalanodva Fer.
-Naná, csak rá kellett nézni, mikor mondtad neki. Bevette a kiscsaj nagyon is.-kacsintott az ausztrál.-Remélem nem árulja el senkinek, hogy beszéltetek. Például, ha Sebastiannak elmondja az lebukás veszély.
-Ah, nem fogja.-vigyorgott a spanyol is.