30. rész

Először is gratulálok Seb második és Jenson első helyének. :) Megérdemelték, izgalmas futam volt, taktikai hibákkal és érdekes előzésekkel tarkítva. :) Lewist én azért szívesen láttam volna még a dobogón.. de majd akkor legközelebb! :) Seb pedig hihetetlen 85pontos előnnyel vezeti a vb-t, úgyhogy ennél jobb nem is lehetne.. :) <3 Ami a díjat illeti, gratulálok a kitalálónak. Megfejteni meg úgy láttam először Sebnek sikerült, hogy mégis mit is akar ábrázolni.. :D Sokáig lehetne még erről a futamról beszélni, de most nem azért vagyok itt, hogy erről írjak. ;) És még mielőtt visszatérnék  BBC-t nézni, természetesen itt a rész. :)

Lassan elkezdődött az első szabadedzés. Kicsivel higgadtabb voltam, mint előtte, de valahogy nem hagyott nyugodni az a tény, hogy megütöttem Fernandot. Én nem is vagyok ilyen. Soha senkit nem tudnék bántani, erre megütöm azt a férfit, akivel évekig együtt voltam. Az igaz, hogy sok bajt csinált, de akkor is szerettem. Vagy talán még most is szeretem, egy kicsit. Talán…
Az első edzést a két McLaren nyerte közel azonos idővel, de Lewis még is gyorsabb volt. A két edzés között spanyol és ausztrál barátunk összefutottak:
-Hello.-fogtak kezet.
-Na, beszéltetek?-kérdezte érdeklődően az ausztrál.
-Igen.-sóhajtott Fer.
-És mi volt?-jött az újabb kérdés.
-Nagy veszekedés, aminek a végén én szívtam, mert felpofozott.-mondta el tömören.
-Jól sejtem, hogy akkor még nincs lezárva ez a dolog?
-Jól sejted. Valamit ki kell találnom.-gondolkozott hangosan a spanyol.
-Tudod barátom, nekem már is van egy jó kis tervem!-vigyorodott el Mark.
-Na, mondjad!-kíváncsiskodott a spanyol.
-Szóval…

A második edzést is Seb pihenőjében néztem meg. Nem akartam lemenni a csapathoz, mert tudtam, hogy mindenki kíváncsiskodna, hogy miért olyan pirosak a szemeim, talán sírtam… Erre végképp nem volt szükségem. Még mindig bűntudatom volt a pofon miatt. Az edzés után Seb feljött hozzám:
-Bocsánatot kellene kérnem tőle.-álltam meg Sebi előtt.
-Nem!-vágta rá.-Aludj rá egyet, és ha holnap is annyira idegesít ez a dolog, beszélsz vele. De most ne!
Valószínűleg igaza volt. Jobb volt, hogy kipihentem a beszélgetést éjszaka, ugyanis másnap teljesen kipihenten és boldogan keltem fel. Olyannyira kipihenten, hogy sikerült 12órát aludnom – fél 11kor keltem. Be kellett látnom, hogy az utolsó szabadedzést már úgy sem tudom megnézni, így a készülődést sem sietettem annyira. És naná, hogy csak az indulás előtt vettem észre csak a kis cetlit az éjjeli szekrényemen: Jó Reggelt – már ha még reggel lesz, mikor felkelsz.:) Remélem kipihented magad! A pályán leszek – természetesen – szóval, ha keresel nagy valószínűséggel a boxban vagy a motorhome-ban találsz. Jó keresést!:P Seb.
Miután mosolyogva elolvastam a rövid üzenetet, megfogtam a táskám, becsuktam az ajtót és már is a lift felé vettem az irányt. Mivel a reggeliről is lemaradtam útközben beugrottam egy pékségbe és finom péksütivel indultam a pálya felé. Mire odaértem a szabadedzés már véget ért, így elkezdhettem kedvenc játékomat a „Keressük meg a Forma1-es pilótákat a hatalmas nagy tömegben!” címűt. Átrágtam magam a tömegen és a Red Bull motorhome-jához mentem. Bent Seb mérnökével, Rockyval találkoztam először. Tőle rögtön megtudtam, hogy Seb interjúkat ad, szóval még néhány percig biztosan nem kerül elő. Kicsit beszélgettünk, aztán mondta, hogy siet a boxba, mert van néhány dolga. És mivel tudta, hogy a bent lévő Red Bullos emberek közül őt ismerem a legjobban – a többieket néhány perces beszélgetésből – felajánlotta, hogy menjek vele, hogy ne unatkozzak. Átmentünk a boxba, ahol Tommi épp végzett a dolgával, szóval vele lógtam addig, amíg Seb elő nem került.
Később a paddockban megjelentek a szüleim is, akik szerencsére még tudtak jegyet szerezni – ráadásul VIP-t - a hétvégére, hála apunak. Az időmérő előtt még tudtam velük beszélni egy kicsit, Seb mondta nekik, hogy a motorhome-ban nézzük/nézzék meg náluk az időmérőt vagy a boxban. Végül anyuék a motorhome-ra szavaztak, hogy ne zavarjunk meg semmit a boxban – én persze tudtam, hogy semmit nem zavarnánk meg, de ha a szüleim ott akarják megnézni, akkor ott nézzük meg.
-És beszéltél Fernandoval?-jött a kérdés anyutól a Q1 elején.
-Igen.-sóhajtottam.-Ráadásul a végén fel is pofoztam.
-Hát kislányom, már a legelején ezt kellett volna tenned!-csapott az asztalra apu némileg büszkén.
-Az elején én is így gondoltam, de szerintem túl lőttem a dolgon…-magyaráztam, miközben a képernyőt figyeltem. Úgy látszik az új csapatok fejlesztései nemigen akarnak bejönni…
-Szerintem még épp ezt kellett tenned!-bíztatott apa utólag.
-Hát nem tudom.-ráztam meg a fejem.
-Nagyon bánt a dolog, látom rajtad.-simogatta anya a kezemet.
-Igen.-motyogtam. Lassan vége lett az időmérő első részének, az új csapatok pilótái és Rubens nem került be a Q2-be. A két rész között hallottam, hogy SMS-t kaptam. Gyorsan megnéztem, ki küldte, és mit akar. Döbbenten pillantottam meg a kijelzőn a küldő nevét.