-Hülyeség!-mosolygott.-Hogy felejthetett volna el? Egy ilyen embert, mint Te még akkor sem felejt el senki, ha csak egyszer látott.
-Ajj..-bújtam hozzá mosolyogva és átkaroltam a nyakát.
-Tudom, már megint szépeket mondtam.-vigyorgott, miközben átkarolta a derekam.
-Ajj..-bújtam hozzá mosolyogva és átkaroltam a nyakát.
-Tudom, már megint szépeket mondtam.-vigyorgott, miközben átkarolta a derekam.
-Mindig szépeket mondasz.-próbáltam kerülni a tekintetét, de megint elkövettem azt a hibát, amit szerintem sok más lány elkövetett már életében: belenéztem a gyönyörű szemeibe. Azokba a gyönyörű kék szemekbe, amiket nap, mint nap látok, de csak most vettem észre, hogy mennyire rabul tudják ejteni az embert. Itt végem volt… A következő pillanatban meg már Seb ajkait éreztem csak…és a pillangókat a hasamban…
-Hupsz!-lépett hátra egyet szenvedélyes csókunk után.
-Öö..-kémleltem a földet, majd újra kinyitottam az ajtót.-Legalább anyu elment.-állapítottam meg. Seb is kijött a próbafülkéből és mivel már elment a kedvem a ruha próbától így visszavittem, ahonnan elvittem, addig Seb kifizette a pólót, amit felpróbált és már mentünk is. A legközelebbi metró megálló felé vettük az irányt. Abban a pár percben, amíg elsétáltunk pár sarokkal arrébb és lebattyogtunk a lépcsőn a megállóhoz nem beszéltünk egymáshoz. Mindketten zavarban voltunk és nem értettük a történteket.
-Nem értem, hogy történhetett.-mondta, amikor beszálltunk a szerelvénybe.
-Én se.-ráztam meg a fejem.-De nem akarom, hogy ezen járjon az agyad. Az edzésekre és a hétvégére kell koncentrálnod. Felejtsük el, jó?-kérdeztem félve.
-Az lesz a legjobb.-mosolyodott el és megölelt.-Egyébként hol vacsizzunk?
-Hmm.. van egy jó kis étterem a szállodától nem messze. Kívülről egy kis szolid épület, de a kaja valami isteni és feltehetően nem fognak téged észrevenni.
-Remek!-vigyorgott.
Elmentünk az étterembe, megvacsoráztunk, aztán visszamentünk a hotelbe. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán be is feküdtem az ágyba. Hosszú nap volt, ki kellett pihennem magam másnapra.
-Jó éjt.-mosolygott Seb az ágy mellett állva, majd adott a homlokomra egy puszit.
-Jó éjt Sebi.
Iszonyat fáradt voltam az utazás és a délutáni városnézés, vásárlás után, de egyszerűen nem tudtam elaludni. Hajnalig forgolódtam az ágyban. Nem tudtam kiverni a fejemből a csókot. És még én mondtam, hogy felejtsük el, mintha olyan könnyen menne… De mégis miért történt? Nem is szeretem Sebit, illetve szeretem, de ő nekem csak egy nagyon-nagyon jó barát, akivel együtt élek, és akinek mindent elmondok. Végül egy és kettő között sikerült végre elaludnom Seb mellett.
Másnap reggel már hétkor ébren voltam. Hát, tény, hogy nem sokat aludtam, de egyszerűen nem voltam képes többet szunyókálni. A csók és a szüleimmel való beszélgetés járt még mindig a fejemben, de továbbra is csak az ágyban feküdtem és a plafont bámultam. Néhány perc után meguntam, hogy csak felfelé nézek, úgyhogy átfordultam a bal oldalamra és már is mosoly ült az arcomra. Megláttam, hogy Seb milyen édesen alszik és a gondjaimat pillanatok alatt elfelejtettem.
-Ne figyelj ilyen feltűnőnen.-mosolyodott el.
-Héé, te nem alszol?-kérdeztem meglepve.
-Nem, már vagy egy órája fent vagyok. Nem tudtam aludni.-nyitotta ki a szemeit.
-És hogy vetted észre, hogy nézlek?-nevettem el magam.
-Próbáltam visszaaludni, de nem sikerült és pont akkor nyitottam kicsit ki a szemem, amikor erre fordultál. Amúgy meg fotósok százai figyelnek szinte minden héten, úgyhogy észreveszem.
-Chh.-nyújtozkodtam vigyorogva.
-Úgyhogy drága ennyi, lebuktál.-nyújtotta ki a nyelvét.
-Nagy frászt!-vágtam hozzá egy párnát.-Nem is szoktalak figyelni.-ültem fel nevetve.
-Ahh, párnacsata korán reggel? Benne vagyok!-vágtam a fejemhez a párnát. Pár percig ezzel szórakoztunk, de aztán a reggeli fáradtság győzött.-Elfáradtam.-dőlt le az ágyra vigyorogva.
-Én is.-dőltem le mellé.-Mindez nem történik meg, ha van itt egy másik ágy.
-Tudom, hogy úgy se bánod, hogy egy ágyban alszol velem.-vigyorgott büszkén.
-Semmi okod büszkének lenni, horkoltál.-vágtam vissza nevetve, majd a bőröndömhöz sétáltam.
-Nem is szoktam horkolni.-vágta rá a német.
-Honnan tudod? Talán arra figyelsz éjszaka?-készítettem ki két szett ruhát.
-Persze, csak arra.-vigyorgott.
-Melyiket?-mutattam a ruhákra. Az egyik egy piros pánt nélküli miniruha volt, de mivel túl mininek véltem kikészítettem mellé egy fekete cicanadrágot. A másik pedig egy csőtop volt és egy rövidnadrág.
-Komplett szekrénnyel jöttél, igaz?-nevetett, majd jobban szemügyre vette a kikészített ruháimat.
-Minden esetre fel kell készülni.-vágtam rá, majd válaszolt az előbb feltett kérdésemre.
-A piros.
-Köszi.-nyomtam egy puszit az arcára, majd megfogtam a cuccaimat és bementem a fürdőbe, hogy elkészülhessek a szüleimmel való találkozásomra.
-Hupsz!-lépett hátra egyet szenvedélyes csókunk után.
-Öö..-kémleltem a földet, majd újra kinyitottam az ajtót.-Legalább anyu elment.-állapítottam meg. Seb is kijött a próbafülkéből és mivel már elment a kedvem a ruha próbától így visszavittem, ahonnan elvittem, addig Seb kifizette a pólót, amit felpróbált és már mentünk is. A legközelebbi metró megálló felé vettük az irányt. Abban a pár percben, amíg elsétáltunk pár sarokkal arrébb és lebattyogtunk a lépcsőn a megállóhoz nem beszéltünk egymáshoz. Mindketten zavarban voltunk és nem értettük a történteket.
-Nem értem, hogy történhetett.-mondta, amikor beszálltunk a szerelvénybe.
-Én se.-ráztam meg a fejem.-De nem akarom, hogy ezen járjon az agyad. Az edzésekre és a hétvégére kell koncentrálnod. Felejtsük el, jó?-kérdeztem félve.
-Az lesz a legjobb.-mosolyodott el és megölelt.-Egyébként hol vacsizzunk?
-Hmm.. van egy jó kis étterem a szállodától nem messze. Kívülről egy kis szolid épület, de a kaja valami isteni és feltehetően nem fognak téged észrevenni.
-Remek!-vigyorgott.
Elmentünk az étterembe, megvacsoráztunk, aztán visszamentünk a hotelbe. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán be is feküdtem az ágyba. Hosszú nap volt, ki kellett pihennem magam másnapra.
-Jó éjt.-mosolygott Seb az ágy mellett állva, majd adott a homlokomra egy puszit.
-Jó éjt Sebi.
Iszonyat fáradt voltam az utazás és a délutáni városnézés, vásárlás után, de egyszerűen nem tudtam elaludni. Hajnalig forgolódtam az ágyban. Nem tudtam kiverni a fejemből a csókot. És még én mondtam, hogy felejtsük el, mintha olyan könnyen menne… De mégis miért történt? Nem is szeretem Sebit, illetve szeretem, de ő nekem csak egy nagyon-nagyon jó barát, akivel együtt élek, és akinek mindent elmondok. Végül egy és kettő között sikerült végre elaludnom Seb mellett.
Másnap reggel már hétkor ébren voltam. Hát, tény, hogy nem sokat aludtam, de egyszerűen nem voltam képes többet szunyókálni. A csók és a szüleimmel való beszélgetés járt még mindig a fejemben, de továbbra is csak az ágyban feküdtem és a plafont bámultam. Néhány perc után meguntam, hogy csak felfelé nézek, úgyhogy átfordultam a bal oldalamra és már is mosoly ült az arcomra. Megláttam, hogy Seb milyen édesen alszik és a gondjaimat pillanatok alatt elfelejtettem.
-Ne figyelj ilyen feltűnőnen.-mosolyodott el.
-Héé, te nem alszol?-kérdeztem meglepve.
-Nem, már vagy egy órája fent vagyok. Nem tudtam aludni.-nyitotta ki a szemeit.
-És hogy vetted észre, hogy nézlek?-nevettem el magam.
-Próbáltam visszaaludni, de nem sikerült és pont akkor nyitottam kicsit ki a szemem, amikor erre fordultál. Amúgy meg fotósok százai figyelnek szinte minden héten, úgyhogy észreveszem.
-Chh.-nyújtozkodtam vigyorogva.
-Úgyhogy drága ennyi, lebuktál.-nyújtotta ki a nyelvét.
-Nagy frászt!-vágtam hozzá egy párnát.-Nem is szoktalak figyelni.-ültem fel nevetve.
-Ahh, párnacsata korán reggel? Benne vagyok!-vágtam a fejemhez a párnát. Pár percig ezzel szórakoztunk, de aztán a reggeli fáradtság győzött.-Elfáradtam.-dőlt le az ágyra vigyorogva.
-Én is.-dőltem le mellé.-Mindez nem történik meg, ha van itt egy másik ágy.
-Tudom, hogy úgy se bánod, hogy egy ágyban alszol velem.-vigyorgott büszkén.
-Semmi okod büszkének lenni, horkoltál.-vágtam vissza nevetve, majd a bőröndömhöz sétáltam.
-Nem is szoktam horkolni.-vágta rá a német.
-Honnan tudod? Talán arra figyelsz éjszaka?-készítettem ki két szett ruhát.
-Persze, csak arra.-vigyorgott.
-Melyiket?-mutattam a ruhákra. Az egyik egy piros pánt nélküli miniruha volt, de mivel túl mininek véltem kikészítettem mellé egy fekete cicanadrágot. A másik pedig egy csőtop volt és egy rövidnadrág.
-Komplett szekrénnyel jöttél, igaz?-nevetett, majd jobban szemügyre vette a kikészített ruháimat.
-Minden esetre fel kell készülni.-vágtam rá, majd válaszolt az előbb feltett kérdésemre.
-A piros.
-Köszi.-nyomtam egy puszit az arcára, majd megfogtam a cuccaimat és bementem a fürdőbe, hogy elkészülhessek a szüleimmel való találkozásomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése