9. rész

Délután kettő körül értem vissza.
-Ez most komoly?-ugrottak fel a kanapéról és odarohantak hozzám.-Szőke lettél?-kérdezték egyszerre.
-Dehogy!-emeltem fel egy kicsit a parókát, hogy lássák még mindig barna vagyok.
-Megnyugodtam, a barna azért jobban áll, de őszintén szólva ez se rossz. Hmm..-mosolyodott el Seb.-Tetszik!-vigyorgott végül.
-Örülök.-mosolyogtam.
-De miért pont szőke?-érdeklődött Kimi.
-Mert elég rendesen megváltoztatja az arcomat és talán így nem fognak felismerni. Direkt olyan ruhákat vettem mellé, amelyeket egyébként nem biztos, hogy hordanék.
-Oké, de szerinted így nem fognak felismerni?-kérdezősködött tovább finn barátunk.
-Jó, hogy megkérdezted, mert..-húztam elő a táskámból egy kalapot és egy napszemüveget, amelyeket gyors felvettem.
-Oké, meg van válaszolva a kérdés. Csinos vagy! Nem mondanám meg, hogy te, te vagy!-vigyorgott Kimi.
-Köszi.-nevettem.-Seb, arra gondoltam, hogy én csak szombaton megyek. Tehát csak az időmérőn és a futamon leszek ott, mert ha végig veled lógok kicsit feltűnő lesz.
-Igazad van. De azt tartsd szem előtt, hogy így se tudsz beszélni a régi barátaiddal.-nézett rám.
-Tudom, de legalább látom őket és legalább végre Forma1 közelben leszek, már hiányzott.
-Jól van skacok, további jó mulatást a hétvégre. És vigyázzatok, hogy le ne bukjatok!-vette fel a kabátját Kimi.
-Hát te meg hova mész már is?-érdeklődtem.
-Képzeld el, hogy megígérte Jenninek, hogy ma ő főz.-vigyorgott Seb.
-Igen?-néztem Kimire.
-Bizony.-bólogatott.-Majd ha elakadok, felhívlak!-nevetett.
-Rendben.-pusziltam meg.
-Sziasztok.-köszönt el.
-Szia!
-Azért örülök, hogy ezt bevállaltad, már csak az új nevedet kéne kitalálni..-ültünk le Sebivel a kanapéra, hosszas gondolkodás után a Mollie King névre esett a választásunk.-Akkor te leszel az én régi amerikai barátom.
-Igen, és úgy ismerkedtünk meg, hogy épp egy helyen nyaraltunk a családunkkal két éve.-egyeztettük az imént kreált információinkat.
-Pontosan.-bólintott.-Remélem nem bukunk le!
-Én is. Remélem nem kell igazolványt mutogatnom vagy satöbbi, mert akkor..
-..akkor hatalmas nagy bajban lennénk!
-Igen.-bámultam a padlót.
-De nem lesz semmi gond, sima ügy lesz!-bíztatott a német.

A következő napok szokásosan teltek, de egyre közeledett az Ausztrál Nagydíj - Seb pedig még mindig nem mondta el, hogy Spanyolországban már a rendőrség is keres. Gyorsan kellett döntenem, hogy megyek-e vagy sem. Kedden eldöntöttem, hogy ott leszek a hétvégi futamon, így gyorsan kellett megoldást találnom arra, hogy ne ismerjenek fel.
-Na, elmentem, majd jövök később!-adtam egy puszit Seb és Kimi arcára.
-Hova mész?
-Ne kíváncsiskodjatok, majd meg tudjátok!-kacsintottam és elmentem.-Jó filmezést!
-Köszi.-vágták rá.
-Hova megy?-kérdezte a finn.
-Szerinted tudom?-nézett rá érdekesen Seb.
-Ahh, nők.-legyintett a kezével Kimi, majd el kezdték nézni a filmet.

Sebastian aznap délután már is indult Zürichbe a repülőtérre, mert ő már utazott Ausztráliába. Én pedig csütörtök délután indultam. Alig vártam, hogy utazhassak, bár utálok órákat a repülőn ülni, de már hiányzott ez a folyamatos utazgatás. Persze nem kicsit izgultam, féltem, hogy valaki fel fog ismerni. Lehet, hogy a Red Bull és Ferrari istállóit el kéne kerülnöm, mert ott elég sokat jártam régebben..
Otthon az indulás előtt kicsit elaludtam, de direkt beállítottam a telefonomat, mert nem akartam későbbi géppel menni.
-Még van másfél órám, hogy összeszedjem magam.-pillantottam az órámra.-Akkor még egy kis alvás belefér. Ennyi igazán jár nekem.-motyogtam magamban, majd visszabújtam a takaró alá. Sajnos a kis szunyókálásom kicsit hosszúra nyúlt és sikerült félórát aludnom még.-Jézusom!!-ugrottam ki az ágyból, amikor felébredtem.-Három óra, négykor megy a repülő. Jééézusom!