Visszamentünk a többiekhez kicsit beszélgettünk, de lassan a csapat elment átöltözni, aztán pedig a boxba előkészíteni a különböző alkatrészeket, amik például, kelhetnek a futamon a kerékcserékhez. Mark szerencsére az egyik Red Bull-os fiúval lógott, szóval nem volt a közelünkben. Addig mi Sebbel és Tommival elmentünk ebédelni, majd ebéd után Seb is átöltözött. Egyre többen és többen lettek a lelátókon, nem soká kezdődött a futam. Már a boxban ültem a csapattal, Seb pedig nem messze tőlünk egy kicsit csendesebb, eldugottabb sarokban koncentrált a versenyre. Ilyenkor fejben sokszor végig járja a pályát, hogy minden köre a lehető legtökéletesebbre és leggyorsabbra sikerüljön majd a verseny során. Viszont egy-egy rajt előtt én totálisan kikészülök és hozzám, meg pláne nem lehetne szólni, mert rátapadok a képernyőre. Általában az első néhány körben a kezemből csurog a víz, a lábam folyamatosan ide-oda mozog annyira izgulok a fiúkért – legtöbbször persze Fernandoért és Jaimeért idegeskedtem, de amióta megismertem Sebit érte is, de mostanra ebből a körből Fernando már kiesett. Néhány autó már kint állt a rajtrácson, gondoltam én is elfoglalom a helyemet, mert a Red Bull is mindjárt kimegy. Éppen mentem volna a székek felé, amikor valaki megfogta a kezem, idegesen fordultam vissza:
-Jézusom, ne ijesztgess!-sóhajtottam fel, amikor megpillantottam drága barátomat.
-Bocsi, csak gondoltam még idejövök köszönni.-mosolyodott el Seb.
-Lehet is rád haragudni?!-nevettem el magam.-Ügyes legyél!-nyomtam egy puszit az arcára.
-Igyekszek!-kacsintott rám, majd megpuszilt és a fiúkhoz futott.
Nem sokkal később a fiúk már vissza is jöttek a boxba, mert a pilóták elindultak a felvezető körre. Mire mindenki beért a mezőny már a rajtrácsra állt újra fel. Lassan kialudtak a fények, a szívem szokás szerint egyre gyorsabban és hevesebben vert. Az izgalmat az eső fokozta még jobban. A lámpák kialudtak, Seb nagyon jól jött el és megtartotta az időmérőn szerzett pole pozícióját. A rajt után Felipe és Robert jöttek fel a képzeletbeli dobogó további fokaira. Aztán következett egy biztonsági autós szakasz, mert hátrébb voltak kicsúszások és a pilóták rossz helyen voltak. A pálya nem sokkal később kezdett felszáradni, szóval sokan jöttek ki kerékcserére. Sebnek szerencsére jól jött ki a csere, mert még mindig az első helyen autózott. Eközben a boxban a mellettem ülő Tommi érdekesen figyelt hol engem, hol a képernyőt. Néhány perc után meguntam ezt:
-Mi van?-néztem rá.
-Riya?-suttogta, mire köpni-nyelni nem tudtam, és csak néztem a szőke srácra. Felpattantam a székemről és elmentem a boksz egyik távolabbi részébe és neki dőltem a falnak. Nem sokáig voltam egyedül.-Te vagy az?-nézett rám, mire lehajtottam a fejem és könnyek szöktek a szemembe, magam sem tudom miért. Visszanéztem Tommira és bólogattam, majd odaszaladtam hozzá és megöleltem.
-Tommi.-szipogtam.
-Riya! Úristen..-szorított magához.-De mégis..
-Ígérem, hogy a futam után mindent elmondok, oké? Csak ne mondd el senkinek, kérlek!-néztem rá.
-Nyugi, nem mondom.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Menjünk vissza, szurkoljunk Sebnek.-törölgettem le könnyeimet.
-Oké.-simogatta a hátamat, miközben sétáltunk vissza a többiekhez. Alig, hogy visszaértünk a képernyőn már is az egyik Red Bull volt a sóderágyban.
-Neee!!-kiáltottunk fel egyszerre a csapattal, amikor már láttuk, hogy Seb nem tud visszamenni a pályára. Szegény a múltkori futamon is technikai dolog miatt csúszott le az első helyről és most is. A csapat szomorú volt a kiesés miatt, de tudtuk, hogy a következő futam majd jobban sikerült. Néhány perc múlva Seb már a box utcában sétált, a riporterek letámadták egy-egy kérdéssel, amelyekre gyorsan válaszolt és jött is be hozzánk. Pár szót váltott a csapattal, aztán visszament egy hosszabb interjút adni. Nem sokkal később visszajött:
-Beszélhetünk veled?-pillantottunk Sebre Tommival.
-Persze.-mosolygott, majd kicsit elvonultunk.
-Öhm, Tommi rájött.-foglaltam össze tömören a mondandónkat.
-És hogy?-nézett Seb Tommira.
-A viselkedéséből, a mosolyából meg ilyenek. Régen azért elég sokat találkoztunk és beszéltünk, szóval már az első pillanattól kezdve gyanakodtam. Meg ahogy egymással viselkedtetek az is árulkodó volt.-összegezte a finn észrevételeit.
-Ez viszont azt jelenti, hogy sokkal jobban kell figyelnem.-válaszoltam.
-Igen.-vakarta meg a fejét a német.-Mindenesetre jó, hogy most már legalább előtted nem kell bujkálnunk.
-Fernandoval és Markkal pedig különösen vigyáznunk kell, mert ha én két nap alatt rájöttem, akkor ők még könnyebben rájöhetnek.-mondta Tommi.
-Ebben igazad van, de meg fogjuk oldani. Nem hagyom, hogy olyan könnyen rájöjjenek.-vágta rá Seb.-Most elmegyek interjúkat adni, utána megbeszéljük a dolgokat.
-Oké.-válaszoltuk Tommival.
-Viszont most már mesélj!-fordult felém.-Hogy kerültél Sebhez?
-Hát… elszöktem az esküvő előtt, hazamentem és összepakoltam két bőröndbe. Tudtam, hogy Jaimehez nem mehetek, mert napokon belül lebuknék, és nekem gondolkodnom kell még. Rögtön Seb jutott eszembe és reméltem, hogy Svájcban megtalálom és néhány napig ott lehetek nála, hogy átgondoljam a dolgokat. De aztán olyan jól kijöttünk egymással, hogy megbeszéltük addig maradok, amíg jól érzem magam.
-Hihetetlen vagy komolyan mondom.-nevette el magát.-Amikor anyukád bejelentette, hogy nem találnak sehol azt se tudtam, hogy mi lehet veled, de rohadtul aggódtam egészen mostanáig. Most meg majdnem két hónappal később közlöd velem, hogy te végig jól voltál, csak az esküvőd előtt megjött az eszed.
-Bocsi.-öleltem meg.-De muszáj volt eljönnöm, nem bírtam volna ki, ezt az egész esküvős dolgot..
-Meg van bocsátva, lényeg, hogy jól vagy. Viszont nem értem, ha nem akartad a házasságot, miért mondtál neki igent az eljegyzéskor?
-Akár Sebit hallanám.-idéztem fel azt a napot, amikor Sebbel beszéltük ugyanezt.-Hülye voltam és azt hittem megváltozik, de aztán az esküvő előtt néhány nappal rájöttem, hogy nem fog. De minden bizonnyal jól döntöttem.
-Pontosan, jól döntöttél. És egyébként a sulit abbahagytad?
-Nem, kérvényeztem, hogy tudjam neten folytatni, úgyhogy most így tanulok. Nyár elején lesz egy vizsgám, amire természetesen el kell mennem, az Madridban lesz.
-Remélem sikerülni fog.-mosolygott.
-Én is, bár addig még sok dolog fog történni.
-Az biztos.. És most hányan tudják itt, hogy te vagy.. te?
-Forma1-en belül csak Seb és te. Rajtatok kívül még tudja Kimi, de más nem.
-Merész vagy, hogy bevállaltad.
-Tudom, de hiányzott az F1.
-Megértem, hisz három éve szinte minden futamon itt vagy.
-Bizony.-sóhajtottam.
Nem soká visszatért Seb és azt mondta, hogy végzett a szokásos futam utáni dolgaival, szóval fogjak egy taxit és menjek a szállodába, pakoljak össze és találkozzunk a repülőtéren, mert ilyenkor már hazamehet…
A hazaút hosszú és fárasztó volt, de Sebivel szokás szerint remekül elvoltunk. Szegényt kicsit vigasztalni kellett a futam miatt, de mindketten tudtuk, hogy megint nem az ő hibája volt a vezető pozíció elvesztése, hanem az autóé. A 17órás repülőút után kicsit fáradtan megérkeztünk Zürichbe, ahonnan még elutaztunk Baarba, úgyhogy mikor hazaértünk mindketten bevágódtunk a saját ágyunkba aludni…
-Jézusom, ne ijesztgess!-sóhajtottam fel, amikor megpillantottam drága barátomat.
-Bocsi, csak gondoltam még idejövök köszönni.-mosolyodott el Seb.
-Lehet is rád haragudni?!-nevettem el magam.-Ügyes legyél!-nyomtam egy puszit az arcára.
-Igyekszek!-kacsintott rám, majd megpuszilt és a fiúkhoz futott.
Nem sokkal később a fiúk már vissza is jöttek a boxba, mert a pilóták elindultak a felvezető körre. Mire mindenki beért a mezőny már a rajtrácsra állt újra fel. Lassan kialudtak a fények, a szívem szokás szerint egyre gyorsabban és hevesebben vert. Az izgalmat az eső fokozta még jobban. A lámpák kialudtak, Seb nagyon jól jött el és megtartotta az időmérőn szerzett pole pozícióját. A rajt után Felipe és Robert jöttek fel a képzeletbeli dobogó további fokaira. Aztán következett egy biztonsági autós szakasz, mert hátrébb voltak kicsúszások és a pilóták rossz helyen voltak. A pálya nem sokkal később kezdett felszáradni, szóval sokan jöttek ki kerékcserére. Sebnek szerencsére jól jött ki a csere, mert még mindig az első helyen autózott. Eközben a boxban a mellettem ülő Tommi érdekesen figyelt hol engem, hol a képernyőt. Néhány perc után meguntam ezt:
-Mi van?-néztem rá.
-Riya?-suttogta, mire köpni-nyelni nem tudtam, és csak néztem a szőke srácra. Felpattantam a székemről és elmentem a boksz egyik távolabbi részébe és neki dőltem a falnak. Nem sokáig voltam egyedül.-Te vagy az?-nézett rám, mire lehajtottam a fejem és könnyek szöktek a szemembe, magam sem tudom miért. Visszanéztem Tommira és bólogattam, majd odaszaladtam hozzá és megöleltem.
-Tommi.-szipogtam.
-Riya! Úristen..-szorított magához.-De mégis..
-Ígérem, hogy a futam után mindent elmondok, oké? Csak ne mondd el senkinek, kérlek!-néztem rá.
-Nyugi, nem mondom.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Menjünk vissza, szurkoljunk Sebnek.-törölgettem le könnyeimet.
-Oké.-simogatta a hátamat, miközben sétáltunk vissza a többiekhez. Alig, hogy visszaértünk a képernyőn már is az egyik Red Bull volt a sóderágyban.
-Neee!!-kiáltottunk fel egyszerre a csapattal, amikor már láttuk, hogy Seb nem tud visszamenni a pályára. Szegény a múltkori futamon is technikai dolog miatt csúszott le az első helyről és most is. A csapat szomorú volt a kiesés miatt, de tudtuk, hogy a következő futam majd jobban sikerült. Néhány perc múlva Seb már a box utcában sétált, a riporterek letámadták egy-egy kérdéssel, amelyekre gyorsan válaszolt és jött is be hozzánk. Pár szót váltott a csapattal, aztán visszament egy hosszabb interjút adni. Nem sokkal később visszajött:
-Beszélhetünk veled?-pillantottunk Sebre Tommival.
-Persze.-mosolygott, majd kicsit elvonultunk.
-Öhm, Tommi rájött.-foglaltam össze tömören a mondandónkat.
-És hogy?-nézett Seb Tommira.
-A viselkedéséből, a mosolyából meg ilyenek. Régen azért elég sokat találkoztunk és beszéltünk, szóval már az első pillanattól kezdve gyanakodtam. Meg ahogy egymással viselkedtetek az is árulkodó volt.-összegezte a finn észrevételeit.
-Ez viszont azt jelenti, hogy sokkal jobban kell figyelnem.-válaszoltam.
-Igen.-vakarta meg a fejét a német.-Mindenesetre jó, hogy most már legalább előtted nem kell bujkálnunk.
-Fernandoval és Markkal pedig különösen vigyáznunk kell, mert ha én két nap alatt rájöttem, akkor ők még könnyebben rájöhetnek.-mondta Tommi.
-Ebben igazad van, de meg fogjuk oldani. Nem hagyom, hogy olyan könnyen rájöjjenek.-vágta rá Seb.-Most elmegyek interjúkat adni, utána megbeszéljük a dolgokat.
-Oké.-válaszoltuk Tommival.
-Viszont most már mesélj!-fordult felém.-Hogy kerültél Sebhez?
-Hát… elszöktem az esküvő előtt, hazamentem és összepakoltam két bőröndbe. Tudtam, hogy Jaimehez nem mehetek, mert napokon belül lebuknék, és nekem gondolkodnom kell még. Rögtön Seb jutott eszembe és reméltem, hogy Svájcban megtalálom és néhány napig ott lehetek nála, hogy átgondoljam a dolgokat. De aztán olyan jól kijöttünk egymással, hogy megbeszéltük addig maradok, amíg jól érzem magam.
-Hihetetlen vagy komolyan mondom.-nevette el magát.-Amikor anyukád bejelentette, hogy nem találnak sehol azt se tudtam, hogy mi lehet veled, de rohadtul aggódtam egészen mostanáig. Most meg majdnem két hónappal később közlöd velem, hogy te végig jól voltál, csak az esküvőd előtt megjött az eszed.
-Bocsi.-öleltem meg.-De muszáj volt eljönnöm, nem bírtam volna ki, ezt az egész esküvős dolgot..
-Meg van bocsátva, lényeg, hogy jól vagy. Viszont nem értem, ha nem akartad a házasságot, miért mondtál neki igent az eljegyzéskor?
-Akár Sebit hallanám.-idéztem fel azt a napot, amikor Sebbel beszéltük ugyanezt.-Hülye voltam és azt hittem megváltozik, de aztán az esküvő előtt néhány nappal rájöttem, hogy nem fog. De minden bizonnyal jól döntöttem.
-Pontosan, jól döntöttél. És egyébként a sulit abbahagytad?
-Nem, kérvényeztem, hogy tudjam neten folytatni, úgyhogy most így tanulok. Nyár elején lesz egy vizsgám, amire természetesen el kell mennem, az Madridban lesz.
-Remélem sikerülni fog.-mosolygott.
-Én is, bár addig még sok dolog fog történni.
-Az biztos.. És most hányan tudják itt, hogy te vagy.. te?
-Forma1-en belül csak Seb és te. Rajtatok kívül még tudja Kimi, de más nem.
-Merész vagy, hogy bevállaltad.
-Tudom, de hiányzott az F1.
-Megértem, hisz három éve szinte minden futamon itt vagy.
-Bizony.-sóhajtottam.
Nem soká visszatért Seb és azt mondta, hogy végzett a szokásos futam utáni dolgaival, szóval fogjak egy taxit és menjek a szállodába, pakoljak össze és találkozzunk a repülőtéren, mert ilyenkor már hazamehet…
A hazaút hosszú és fárasztó volt, de Sebivel szokás szerint remekül elvoltunk. Szegényt kicsit vigasztalni kellett a futam miatt, de mindketten tudtuk, hogy megint nem az ő hibája volt a vezető pozíció elvesztése, hanem az autóé. A 17órás repülőút után kicsit fáradtan megérkeztünk Zürichbe, ahonnan még elutaztunk Baarba, úgyhogy mikor hazaértünk mindketten bevágódtunk a saját ágyunkba aludni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése