24. rész

Sziasztok. :) Máris itt a következő rész. :) És lenne egy ajánlatom csak a mai napra, mert most olyan jókedvem van.;DD Szóval, ha a részhez érkezik néhány(3-4, esetleg 5) komment, vagy a chatben fűztük hozzá valami rövid megjegyzést, felrakok nektek még egy epizódot. :)) Annyit viszont elöljáróban elárulok, hogy a most elkövetkező néhány rész ilyen lazább lesz, izgalom v. veszekedés a 27. részben és az azt követő párban lesznek. Úgyhogy, ha érdekel, szerintem megéri írni néhány szót vagy sort, hogy hamarabb tudjátok olvasni a továbbiakat. Persze tényleg csak akkor, ha érdekel, nem erőszak a disznótól. ;) Puszilok mindenkit. (L)

-Szóval örülnél neki, ha összejönnétek?
-Nem, mert ő csak egy barát.-vágtam rá néhány másodperces gondolkodás után.
-Aljas hazug!-csapott a vállamra, mire elnevettem magam.-Szereted?-kérdezte mosolyogva.
-Nem tudom.-motyogtam halkan, miközben a hajamat csavargattam.
-Ez egy erős igen volt.-nevetett.
-Még egy ilyen mondat és esküszöm, hogy a tengerbe doblak!-fenyegettem nevetve.
-Inkább menjünk vissza a többiekhez.-tolt vissza a nappaliba.
-Kibeszéltétek magatokat?-kérdezte Seb.
-Mi sose.-nevettem. Késő délutánig ott voltak a rokonok, aztán ők hazamentek, de Lucia még maradt.-Jesszus, még körbe se vezettelek!-csaptam a homlokomra.-Gyere!-rántottam fel Sebit a kanapéról. Luciával körbevezettük a házba, aztán bementünk mindhárman a szobámba.
-Kicsit kiürítetted.-nevetett Seb, amikor a szekrénybe pillantott.
-Hát igen.-álltam meg a szekrényem előtt.-Jézusom!-szedtem le egy nagy dobozt a felső polcról.
-Na, ne csináld!-nyitotta ki a dobozt Lucia.-Az esküvői ruhád végig ebben volt? És mi meg össze-vissza kerestük és azt hittük, abban mentél el.
-Az hagyján, hogy az esküvői ruha ott van, de ott egy…
-Hé, ez egy apáca ruha?-húzta ki nevetve Seb a fekete ruhát a dobozból.
-Az.-vágtam rá, majd én is elnevettem magam.
-És ez tulajdonképpen mit is keres itt? Ugye nem akarsz apáca lenni? Nem élném túl.-tűnődött Seb továbbra is nevetve.
-Ezt el se mondtam.. ezek szerint.-nevettem.-Nem akartam esküvői ruhában elszökni, ezért a templomban kerestem valamit, amiben elszökhetek és ez akadt a kezembe. Úgyhogy gyorsan ruhát cseréltem és ebben jöttem el. Ráadásul az atya szembejött velem, szóval elég necces volt a dolog.-meséltem nevetve.
-Csúcs egy nőszemély vagy te!-túrt a hajamba Seb.
-Hát az.-nevetett Lucia.-És apáca ruhában jöttél végig az utcán?
-Aha.-vágtam rá nevetve.
-Az álcázás művésznője vagy.-vigyorgott a német.
-Miért? Mit csináltál még?-kíváncsiskodott Lucia.
-A futamokra eljött velem és szőke parókát vett fel meg kalapot, hogy ne tudják, hogy ő az.-válaszolt helyettem Seb.
-Hát fejbe lövöm magam.-nevetett tovább Lucia.-És ő volt az, akiről mindig azt hitték, hogy a kis jó kislány, erre tessék!

Tovább nevettem volna velük, de meghallottam, hogy csörög a telefonom. Gyorsan a táskámhoz kaptam, hogy kivegyem a készüléket.

-Szia Kimi.-vettem fel a telefont.

-Szia Riya. Na, hogy sikerült? Vagy még nem beszéltetek a szüleiddel?-kérdezte.
-Már túl vagyunk rajta, épp itt vagyunk a szobámban Luciával és Sebbel. És meglepően jól fogadták, amikor elmeséltük. Nem voltak mérgesek.
-Látod, mi megmondtuk.
-Igen, tudom, felesleges volt a sok idegesség.
-Már mindegy. Lényeg, hogy túl vagy ezen az egészen.

-Igen, hál’ istennek. Bár szerintem még Fernandoval is lesz egy hosszú, kemény beszélgetésem. Ohh beszélgetés? Szerintem hatalmas nagy veszekedés lesz belőle…
-Megcsalt, úgyhogy nem érdemelt volna meg téged. Neked egy őszinte, megbízható fiúra van szükséged. Meg kell értenie, hogy miért jöttél el, ha meg nem fogja, akkor meg egy hülye, faszkalap. Már bocsánat a kifejezésért.
-Teljesen igazad van, sőt mindig igazad van.
-Hát köszönöm.-nevetett.-De komolyan, ha egy rossz szót is szól rád, majd mi Sebbel ellátjuk a baját. Te ne idegeskedj ezen!
-Köszönöm.
-Ugyan már, ezen nincs semmi köszönni való a barátunk vagy! De most azt hiszem megyek, mert valami fotós már megint itt leskelődik, el kell távolítanom.
-Csak óvatosan te kis harcias!-nevettem.
-Jól van.-nevetett.-Na szia, puszi. Ja és mondd meg Sebnek, hogy: szurkolok, de nem csak a versenyben! Ő majd érteni fogja, hogy mire mondom.
-Oké, nem akarom tudni, miféle dologra érted még.-nevettem.-Szia, puszi.-tettem le a telefont.
-Mit mondott?-kíváncsiskodott Seb.
-Csak kérdezte, hogy beszéltünk-e már a szüleimmel meg ilyenek. És azt üzeni, hogy szurkol, és nem csak a versenyben. És mondta, hogy te majd tudod, hogy mire érti ezt.
-A szemét.-motyogta nevetve Seb.
-Miről is van szó?-kérdeztem.
-Semmi.-legyintett a kezével, miközben vigyorgott.
Lassan besötétedett, úgyhogy Lucia és mi is jobbnak láttuk, ha megyünk.
-Már is mentek?-kérdezte anya.
-Igen, mert ha még ma tudok, akkor beszélek Jaimevel is, meg holnap már megbeszélés és sajtótájékoztató van Sebnek.
-Rendben.-válaszolták anyuék.
-És mikor látunk újra?-érdeklődött apa.
-Holnap jövök, mert nem akarok egész nap a szállodában unatkozni. De a hétvégén nem tudom, hogy tudunk-e találkozni, mert kimegyek az edzésekre meg a futamra. De esetleg, ha megpróbálnátok bejutni, végül is ismeritek a szervezőt.
-Majd holnap megnézem, hogy van-e még jegy vasárnapra.-mosolygott apa.
-Áh, de jó.-öleltem meg apát.-Remélem még lesz!
Gyorsan elköszöntünk a szüleimtől, aztán Luciát hazavittük, utána pedig mentünk a hotelbe.