29. rész

Sziasztok, így az időmérő után rögtön itt van a következő rész is.;) Véleményeket szívesen fogadok! :D
Oh, igen! ;DD Sebastian Vettel pole pozíció, Lewis és Jenson előtt. *-*<3 Jobb nem is lehetett volna.:D Holnap is mindent bele kicsi szöszi német Sebi. :)))<3

-Akkor most én jövök. Te szeretsz még engem?-kérdeztem, mire Fernando csak össze-vissza nézelődött.-Nos?
-Nem tudom, ez nehéz kérdés, mert már nem láttalak majdnem három hónapja.
-A szeretetet nem az idő határozza meg. Ha szeretsz valakit, akkor is szereted, ha nem látod évekig. Viszont, ha szerettél, akkor miért csaltál meg? Azt hiszem, ez egy örök rejtély marad az életemben.
-De én szeretlek most is.
-Ugyan, ha szeretnél mindent megtettél volna azért, hogy megtalálj, de nem így volt.-álltam fel a székről.-Ja, és ha igazán szeretnél rájöttél volna, hogy én vagyok az a szőke lány Seb mellett.
-Micsoda?-állt meg előttem tátott szájjal.-Az te voltál?
-Jó reggelt. Te aztán tényleg ismersz.-mondtam, majd megráztam a fejem és el akartam menni.
-Ha jöttél a futamokra, mégis mi a francért nem jöttél oda hozzám?
-Mert nem volt kedvem veled beszélni, egyszerűen fel tudtalak volna pofozni a múltbeli sérelmek miatt.-emeltem fel a hangom, szinte már kiabáltam vele.-Na, jó ez a beszélgetés, elég hosszúra nyúlt, most megyek.-fogtam vissza magam pár pillanattal később és kinyitottam az ajtót.
-Miért nem szeretsz már?-fogta meg erősen a kezem.
-Mert szemét és hazug vagy. És most engedj el!-néztem rá, majd elengedte a kezemet én pedig elindultam a lépcső felé.
-Gyere vissza!!-kiabált utánam.
-Miért? Mit akarsz még tőlem?-fordultam vissza, miközben szinte sírva kiabáltam.-Még jobban tönkre akarsz tenni?
-Én tettelek tönkre? Akkor te mit csináltál velem?-lépett oda hozzám.
-Bevallom nem volt szép húzás. De te meg hogy a f*szba voltál képes arra, hogy a szemembe hazudj hónapokig?
-És ezt miért hozod fel hónapokkal később?
-Mert eddig elvakított a nagy szerelem és nem láttam be mekkora egy szemét állat vagy!-kiabáltam továbbra is, aztán sarkon fordultam és a lépcső felé indultam. De egy érzés belül azt súgta, hogy még nem végeztünk. Iszonyatos düh volt bennem a régi dolgok miatt. Újra Fernando felé fordultam, aki még mindig ott állt az ajtóban rákvörös arccal, nálam nem lehetett mérgesebb. Odaléptem hozzá és hirtelen felindulásból felpofoztam.-Ezt rég meg kellett volna már tennem..-mondtam halkan és sírva leszaladtam a lépcsőn.
-Mégis mit képzel magáról ez a kis… Fúú!!-vágta be maga mögött az ajtót.  

Nem akartam semmit és senkit, csak Sebbel beszélni. Már az sem tudott érdekelni, hogy megszámlálhatatlan fotós, riporter nézte végig, amint sírva kirohanok a Ferrari motorhome-jából. Az volt a célom, hogy minél gyorsabban a Red Bullban tudhassam magam. A könnyeimtől már alig láttam, de a sötétkék boxot rögtön felismertem. Berohantam és azonnal Sebit kezdtem keresni, pár másodperc múlva bele is botlottam.
-Seb!-bújtam hozzá bőgve.
-Riya!-ölelt szorosan a német.-Gyere!-fogta meg a kezem és a motorhome-jukhoz vezetett. Egyenesen a pihenőjébe vitt. Itt sokkal nyugodtabb és barátságosabb hangulat uralkodott, mint Fernandonál. Ahogy becsukta az ajtót újra hozzábújtam és tovább sírtam.-Csss!-simogatott, majd leült a kanapéra és az ölébe ültetett.-Mi volt?
-Egy szemétláda…-dühöngtem, de továbbra is sírtam.-…és én erre csak nemrég jöttem rá. Olyan hülye vagyok!
-Dehogyis, nem vagy hülye!-simogatta az arcom és megpuszilta a homlokom.-A hazugságai miatt hiszed azt, hogy hülye vagy. Az ő dolgai miatt érzed hibásnak magad, pedig rohadtul nem kéne, hogy így legyen.-magyarázta és a hangján érezni lehetett, hogy ő is mérges Fernandora, pedig még nem is hallotta, hogy miket beszéltünk. Várt egy kicsit, míg lenyugodtam, aztán röviden elmeséltem mi volt.
-…aztán felpofoztam és eljöttem.-szipogtam.
-De ugye ő nem bántott téged?-kérdezte aggódva.
-Nem, dehogy! Arra még ő sem lenne képes. Én viszont szépen odakentem neki.-tűnődtem.-Nem kellett volna. Már megbántam, amit tettem.
-Tudom, hogy ez nem vigasztal meg, de megérdemelte. Habár én már akkor adtam volna neki egy pofont, amikor megtudtam, hogy megcsalt.
-Hát tudod bennem is volt egy olyan érzés akkor, hogy meg kéne tenni, de nem voltam rá képes, mert odavoltam érte.
-Most pedig az a lényeg, hogy túl vagy a beszélgetésen vele és a szüleiddel is. Szóval nem kell már idegeskedned.

-Ha a jó oldalát akarom nézni, akkor tényleg így van.-sóhajtottam.