A csapatok és pilóták közül néhányan éppen akkor voltak a recepción, amikor megérkeztünk. Az ismerősök közül néhányan meglepődve látták, hogy Seb velem állított be az ajtón, de aztán mindenkivel gyorsan beszéltünk, hogy eddig is éltem meg stb.. Másnap reggel, amikor lementünk reggelizni még alig voltak lent, úgyhogy nem kellett korán reggel magyarázkodnom. Ám a reggelizésből a lifthez menet találkoztunk Jaimevel. Szegényt mindig is sajnáltam, amikor a spanyol futam volt. Mindig hotelbe kell mennie, pedig ő is Barcelonában lakik, csak a város másik végében, ahonnan a pálya nagyon messze van, úgyhogy a reggeli autózások elkerülése miatt hotelbe megy.
-Riya!!-kiáltotta el magát és felkapott.
-Jaime, de hiányoztál!-öleltem meg szorosan és már majdnem sírtam örömömben.
-Mindenki azt hitte, hogy meghaltál. Hol jártál?-simogatta az arcom.
-Nála!-néztem Sebre.
-És mégis hogy voltál képes így eltűnni?
-Hülye voltam, bocsi.-pusziltam meg.
-Jesszusom, a szülinapod is ma van, boldog szülinapot!-nyomott egy csomó puszit az arcomra.
-Köszönöm!-mosolyogtam.-Hát nézd meg, a szülinapomon derül ki, hogy nem haltam meg. Vicces.-nevettem el magam.
-Én vagyok a szülinapi ajándékod.-vigyorgott Jaime.
-Ennél szebb ajándékot még nem kaptam.-nevettem és hozzá bújtam.
-Örülök, hogy végre levetted a szőke parókát.-mondta, mire Sebre néztem. Ezek szerint Jaime is rájött.
-Te végig tudtad?-néztem vissza Jaimere.
-Maradjunk annyiban, hogy sejtettem. És azért nem szóltam, mert sosem volt olyan helyzet, hogy el tudjam mondani. De ti két olyan szemét ember vagytok.-nézett rám és Sebire nevetve.-Átvertetek mindenkit!-rázta meg a fejét a spanyol.-Drága, most megyek reggelizni, de délután még találkozunk, el ne tűnj!-vigyorgott.
-Nem fogok.-vigyorogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Sziasztok.-köszönt el mosolyogva.
-Szia.-köszöntünk mi is és beszálltunk a liftbe.
-Ahh.-sóhajtottam megkönnyebbülten.-Olyan jó, hogy végre nem kell titkolózni.-mosolyogtam, mire Seb csak hosszú másodperceken keresztül csak nézett azokkal a gyönyörű kék szemeivel.-Mi az?
-Semmi, csak olyan jó ilyen boldognak látni téged.-mondta mosolyogva, mire hozzábújtam. De az a mosoly… Úgy mosolyogni csak Ő tud, senki más. Azzal a mosollyal minden hibáját kárpótolja – bár eddig egy hibáját sem vettem észre. Lehet, hogy nincs is neki?! Nem, az nem lehet, hogy tökéletes. Mégis…
-Van neked hibád?-bukott ki belőlem a kérdés a hotelszoba ajtaja előtt.
-Hogy érted?-mosolygott megint.
-Hát úgy általában véve…-ültem le az ágyra.
-Naná, hogy van.-mondta és kivett a bőröndjéből egy dobozt.-Boldog szülinapot!-ült le mellém és átnyújtotta a dobozt.
-Nem, te hibátlan vagy.-szóltam megint és megöleltem.-Köszönöm!-nyomtam egy puszit az arcára, majd kinyitottam a dobozt. Egy gyönyörű nyakláncot találtam benne, nem győztem neki megköszönni, miután túl estünk az ajándékozáson feltette a nyakamba, aztán előállt egy kérdéssel.
-De hogy jutott eszedbe ez a hibás dolog?-nézett rám.
-Hát, csak elgondolkoztam azon, hogy milyen hibáid vannak. De nem sikerült magamban választ kapnom, ezért gondoltam megkérdezem tőled, hogy egyáltalán van-e.
-Riya!!-kiáltotta el magát és felkapott.
-Jaime, de hiányoztál!-öleltem meg szorosan és már majdnem sírtam örömömben.
-Mindenki azt hitte, hogy meghaltál. Hol jártál?-simogatta az arcom.
-Nála!-néztem Sebre.
-És mégis hogy voltál képes így eltűnni?
-Hülye voltam, bocsi.-pusziltam meg.
-Jesszusom, a szülinapod is ma van, boldog szülinapot!-nyomott egy csomó puszit az arcomra.
-Köszönöm!-mosolyogtam.-Hát nézd meg, a szülinapomon derül ki, hogy nem haltam meg. Vicces.-nevettem el magam.
-Én vagyok a szülinapi ajándékod.-vigyorgott Jaime.
-Ennél szebb ajándékot még nem kaptam.-nevettem és hozzá bújtam.
-Örülök, hogy végre levetted a szőke parókát.-mondta, mire Sebre néztem. Ezek szerint Jaime is rájött.
-Te végig tudtad?-néztem vissza Jaimere.
-Maradjunk annyiban, hogy sejtettem. És azért nem szóltam, mert sosem volt olyan helyzet, hogy el tudjam mondani. De ti két olyan szemét ember vagytok.-nézett rám és Sebire nevetve.-Átvertetek mindenkit!-rázta meg a fejét a spanyol.-Drága, most megyek reggelizni, de délután még találkozunk, el ne tűnj!-vigyorgott.
-Nem fogok.-vigyorogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Sziasztok.-köszönt el mosolyogva.
-Szia.-köszöntünk mi is és beszálltunk a liftbe.
-Ahh.-sóhajtottam megkönnyebbülten.-Olyan jó, hogy végre nem kell titkolózni.-mosolyogtam, mire Seb csak hosszú másodperceken keresztül csak nézett azokkal a gyönyörű kék szemeivel.-Mi az?
-Semmi, csak olyan jó ilyen boldognak látni téged.-mondta mosolyogva, mire hozzábújtam. De az a mosoly… Úgy mosolyogni csak Ő tud, senki más. Azzal a mosollyal minden hibáját kárpótolja – bár eddig egy hibáját sem vettem észre. Lehet, hogy nincs is neki?! Nem, az nem lehet, hogy tökéletes. Mégis…
-Van neked hibád?-bukott ki belőlem a kérdés a hotelszoba ajtaja előtt.
-Hogy érted?-mosolygott megint.
-Hát úgy általában véve…-ültem le az ágyra.
-Naná, hogy van.-mondta és kivett a bőröndjéből egy dobozt.-Boldog szülinapot!-ült le mellém és átnyújtotta a dobozt.
-Nem, te hibátlan vagy.-szóltam megint és megöleltem.-Köszönöm!-nyomtam egy puszit az arcára, majd kinyitottam a dobozt. Egy gyönyörű nyakláncot találtam benne, nem győztem neki megköszönni, miután túl estünk az ajándékozáson feltette a nyakamba, aztán előállt egy kérdéssel.
-De hogy jutott eszedbe ez a hibás dolog?-nézett rám.
-Hát, csak elgondolkoztam azon, hogy milyen hibáid vannak. De nem sikerült magamban választ kapnom, ezért gondoltam megkérdezem tőled, hogy egyáltalán van-e.
-És tőlem milyen választ kaptál?
-Azt, hogy van… De ez hazugság, mert nincs. Te hibátlan vagy.
-Ezt nem gondolhatod komolyan.-vigyorgott.-Három hónapja együtt laksz velem, de semmi hibámat nem vetted észre?
-Nem. Egyszerűen úgy szeretlek, ahogy vagy.-mondtam, mire adott egy puszit a homlokomra.
-Pedig van hibám, de most már azért sem mondom el.-kacsintott rám, közben kopogtak.-Majd rájössz.
-Akkor sincs hibád és kész.
-Egy pillanat.-sétált az ajtóhoz.-Szia Tommi.
-Hello.-köszönt Tommi vigyorogva.-Hamarabb kezdődik a megbeszélés, szóval jönni kéne.-mondta.
-Ja oké, akkor…-fordult felém Seb.
-Lemegyek veletek, és akkor máris megyek apuékhoz.
-Oké.-bólintottak a fiúk. Lementünk a földszintre, ott elbúcsúztam tőlük, aztán mentem a legközelebbi metró megállóhoz, mert azzal akartam hazajutni.
-Azt, hogy van… De ez hazugság, mert nincs. Te hibátlan vagy.
-Ezt nem gondolhatod komolyan.-vigyorgott.-Három hónapja együtt laksz velem, de semmi hibámat nem vetted észre?
-Nem. Egyszerűen úgy szeretlek, ahogy vagy.-mondtam, mire adott egy puszit a homlokomra.
-Pedig van hibám, de most már azért sem mondom el.-kacsintott rám, közben kopogtak.-Majd rájössz.
-Akkor sincs hibád és kész.
-Egy pillanat.-sétált az ajtóhoz.-Szia Tommi.
-Hello.-köszönt Tommi vigyorogva.-Hamarabb kezdődik a megbeszélés, szóval jönni kéne.-mondta.
-Ja oké, akkor…-fordult felém Seb.
-Lemegyek veletek, és akkor máris megyek apuékhoz.
-Oké.-bólintottak a fiúk. Lementünk a földszintre, ott elbúcsúztam tőlük, aztán mentem a legközelebbi metró megállóhoz, mert azzal akartam hazajutni.
5 megjegyzés:
IMÁDOM EZT A TÖRTÉNETET ÉS IMÁDLAK TÉGED IS! Egyrészt azért, mert nagyon jól másrészt pedig azért mert friisss! Nem akarok bunkó lenni, mert te is ember vagy, de mikor lesz új friss?? Már annyira vároooom! Siess kérlek!
puszi ♥
Egyrészt azért, mert nagyon jól írsz! csak kifelejtettem. :DD bocsi
puszi ♥
szia. :) jajj, nagyon-nagyon köszönöm szépen!!:))<33333 nem tudod elhinni mennyire jól esik, de tényleg. :) így legalább tudom, hogy nem a semmiért güriztem, amikor megírtam ezt a történetet. :) Remélem a továbbiakban is ennyire fog tetszeni! :)<3
Holnap délelőtt szerintem feldobom a következő részt. ;))
puszi.<3<3
Szia Csajszi! :)
Hulla vagyok,mert egész nap takarítottam, de ha jól emlékszem, akkor még a tizen-valahanyadik résznél megígértem, hogy komizok:) És az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó! :) Szóval egyszerűen lélegzetállítóan csodálatosan szuper a történeted! :) Imádom az összes fejezetet, Lucia dumáját, Seb és Riya kapcsolatának alakulását, és ahogyan csűröd-csavarod a dolgokat... Csak ismételni tudom magam, IMÁDOMM!!^^:) Remélem hamar hozod a folytatást, mert kíváncsi vagyok azokra a veszekedésekre.. És félre ne értsd, nagyon szeretem a nyugis részeket is, mert azoknak is nagy szerepük van, de egy kis szaftos vitánál nincs is jobb...* húzogatja a szemöldökét*:D Hajrá Csajszi, csak így tovább! :)
Puszillak <3
Szia Mercii! :) Nem találok szavakat komolyan mondom.. :)) Nagyon-nagyon szépen köszönöm Neked is!<33 :) Igyekszek, remélem továbbra is tetszeni fog!:))
De akkor ha már ilyen kedvesek voltatok, azonnal felrakom a folytatást. ;))
Puszi.<333
Megjegyzés küldése