22. rész

Sziasztok. :) Köszönöm a komikat, hozom is a következő részt.<33 Azt még nem árulom el, hogy mikor fognak összejönni, mert lesz itt még meglepetés szerintem.. :))
És még a rész előtt: Hajrá Sebi!!<33333333333

Miközben készülődtem egyre idegesebb lettem a találkozás miatt. Legszívesebben már túl lettem volna az egészen… Miután kész lettem Seb foglalta el a fürdőszobát, addig tévézgettem. Később lementünk reggelizni, aztán béreltünk egy autót:
-Hmm, csinos kis BMW.-álltam meg a bérelt autónk mellett.
-Akkor pattanj be, mert ha csak itt állsz, nem jutunk sehova.-vigyorgott a kormány mögött Seb. Beültem mellé, aztán mondtam, hogy merre menjen, mert még nem járt nálunk. Tizenöt perc elteltével megállt a házunk előtt.
-Úristen.-pillantottam a házra idegesen.
-Nyugi.-simogatta a combomat.
-Nem akarom.-csatoltam ki a biztonsági övemet.
-Nem egyedül kell végig csinálod…-csukta be a kocsi ajtót, majd megkerülte az autót és kinyitotta a mellettem lévő ajtót.-…itt vagyok veled!
-Na jó, de…-szálltam ki.
-Nincs de!-ölelt meg szorosan.-Te reszketsz! Ennyire ideges vagy?-simogatta a hátam.
-Igen, rettentően.  
-De nem lesz semmi baj.-csukta be a kocsi másik ajtaját is és bementünk a kapun. A szívem egyre hevesebben vert. Szinte már itt vagyunk a küszöbön, de még mindig nem tudom, hogy mit mondjak a szüleimnek. A kezem már a bejárati ajtónk kilincsén volt. Lassan lenyomtam a kilincset és kinyílt az ajtó, bementünk.-Nyugi.-suttogta. Bizonyára Seb nem tudta, hogy mekkora biztonságot és megnyugvást jelentett, hogy ott van mellettem.
-Hello.-köszöntem kicsit halkan.
-Riya?-hallottam meg anyám hangját a konyhából, majd kiszaladt az előszobába.-Riya!!-kiáltott fel boldogan és megkönnyebbülten.-Kicsim!!-ölelt meg olyan szorosan, mint még soha senki. Apa is előkerült a nappaliból.
-Jézusom Riya!!-szaladt oda hozzám és anya után ő is erősen megölelt.
-Sebastian!-mosolygott anya és megpuszilta Sebit, majd apa megölelte és kezet fogtak.
-Riya, mi történt veled? Hol voltál? Mit csináltál? Miért mentél el?-rohamoztak meg anya kérdései.
-Üljünk le és elmondom.-néztem a szüleimre, majd bementünk az étkezőbe és leültünk. Apa velem szembe, Seb az egyik oldalamon, anya pedig a másikon foglalt helyet. Anya el sem engedte a kezemet, szinte már fájt, ahogy fogta, de nem voltam rá mérges, hiszen csak nem látott három hónapja.-Szóval, elszöktem.-közöltem.
-Azt hiszem erre rájöttek.-mondta halkan Seb.
-Igaz.-mosolyodtam el.-Szóóval… nem akartam hozzámenni Fernandohoz, mert rájöttem, hogy nem fog változtatni semmin az esküvő, úgyhogy elszöktem… És nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem szóltam, hogy nem akarom ezt, de magam sem tudtam, hogy mit akarok… Eljöttem a templomból és hazajöttem összepakolni, aztán elmentem a reptérre és Svájcba mentem Sebhez. És nála voltam ebben a három hónapban.
-És miért nem szóltál, hogy nála vagy?-kérdezett apa.
-Mert féltem, hogy mit szólnátok ahhoz, hogy leléptem és, mert át akartam gondolni ezt az egészet…
-Jézusom! Kicsim, ilyet többet ne csinálj!-ölelt meg anya.
-Nem fogok, nyugi.-mondtam.
-És együtt laktatok három hónapig?-kérdezte anya, mire mindketten bólogattunk.-Na és futamon voltál?-fordult felém.
-Ö, hát… igen…
-De nem vettek észre?-kérdezte apa.
-Hát öhm… parókát… vettem… fel.-közöltem zavartan.
-Hát kislányom, regényt lehetne írni erről a három hónapról.-mondta apa.
-Az biztos.-néztem Sebre. Ezek után még kaptam néhány kérdést a szüleimtől, de szerencsére nem voltak mérgesek, csak nagyon örültek, hogy újra látnak. Seb és apa elmentek a rendőrségre, hogy elmondják, hogy élek meg stb.. Addig én otthon maradtam anyával.
-Na és mi a helyzet a kis szöszivel?-kérdezte kíváncsian.
-Anyaa!-szóltam rá.
-Mi az?-vigyorgott.
-Hogy-hogy mi az? Három hónap után hazaállítok, és azzal állsz elő, hogy mi van Sebbel?
-Oké, de tegyük hozzá, hogy három hónapig Sebbel laktál. Szóval mi van köztetek?
-Istenem.-nevettem el magam anya reakcióján. Úgy látszik semmit sem változott.-Akkor, hogy megnyugodj, elmondom, hogy semmi sincs Sebi és köztem. Csak barátok vagyunk!
-Na, persze.-nevetett.-Látom én, hogy van köztetek valami. Ha még most nem vagytok együtt, majd később. Higgy az öregnek!-kacsintott rám.
-Nem is vagy öreg.-vigyorogtam.
-Legyen.-emelte fel a kezeit.-De tapasztalt vagyok kicsilány és tudom, hogy lesz valami köztetek.
-Hát megáll az eszem, hogy ezt az anyám mondja.-nevettem, majd megöleltem.-És tényleg nem vagy mérges, amiért elmentem?
-Mérges sose voltam rád emiatt, csak halálosan ideges.
-Bocsi.-hajtottam le a fejem.
-De örülök, hogy nem mentél hozzá Fernandohoz. Nem lett volna szabad. Ráadásul nem is illetetek össze. Sebastiannal sokkal jobban összepasszolnátok.
-Hagyjál Sebivel!-nevettem.