13.rész

Csak mert unatkozok, dobok fel nektek még egy részt. :D

Úgy tűnik, hogy eddig minden rendben alakul, senki sem vette észre, hogy ki is vagyok valójában. Furcsa szempárok persze akadtak, de inkább azok néztek így, akik nem is ismernek, ők pedig valószínűleg azért figyeltek annyira, mert Seb nem szokott lányokkal mászkálni a paddockban.
Kicsit elfáradtam szóval rögtön le is zuhanyoztam, aztán kicsit tévéztem, közben a neten nézelődtem, de kilenckor már el is aludtam. Másnap nyolckor ébredtem, nem sokkal az ébredés után kimásztam az ágyból, és a fürdőt céloztam meg, letusoltam, aztán azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit vegyek fel a futamra. Végül az előző napi farmer rövidnacim mellett döntöttem, amihez egy piros-fehér kockás inget néztem ki a bőröndömből. Előkerestem még egy nyakláncot és egy fehér táskával egészítettem ki a szettemet. Átöltöztem, feltettem a parókámat, kicsit kisminkeltem a szemem és indultam is le reggelizni. Reggeli után felmentem a szobába és a táskámba beletettem a szokásos dolgokat (telefon, zsebkendő stb.), aztán felvettem a napszemüvegemet és újra lementem. Már tíz óra múlt, fogtam egy taxit és a pályára mentünk. A megbeszélt időpont előtt félórával értem ki, úgyhogy kezdhettem gondolkodni, hogy mivel üssem el az időt. Kifizettem a taxit, aztán elindultam a bejárat felé, amikor Tommi hangját hallottam meg a hátam mögül:
-Mollie!-kiabált.
-Mollie? Rajtam kívül nincs is most más lány.-néztem magam elé.-Jajj, basszus az én vagyok.-fordultam vissza.-Szia.-mosolyogtam.
-Szia süketkém.-vigyorgott, majd két puszit nyomott az arcomra.
-Bocsi, nekem reggel van még.-nevettem.
-Észrevettem.-nevetett.
-Hogy-hogy nem Sebbel jöttél? Mindig vele jössz.-néztem Tommira.
-Még volt egy kis elintéznivalója. Egyébként honnan tudod, hogy mindig együtt jövünk? Azt mondtad most vagy először Forma1-en.-kérdezte érdeklődve.
-Ö, igen, de Seb mondta mééég... a múltkor.-vágtam ki magam.
-Értem.-vigyorgott, majd sétáltunk a paddockban egyenesen a Red Bull motorhome-ja felé, közben jót beszélgettünk. Bementünk az ajtón és a folyosón már ott volt néhány ember a csapatból. Sétáltunk tovább a folyosón, az egyik üvegajtós irodában épp Christian Horner beszélgetett valakivel telefonon, a másikban Adrian Newey mondogatott valamit a szerelőknek. A következő helyiségben már többen voltak első pillantására kb. húszan. Tommival jó hangulatban érkeztünk meg a többiekhez, miután mindenkinek köszöntünk betoppant a Red Bull idősebbik pilótája, Mark Webber. Próbáltam észrevétlen maradni, de a többiek akaratlanul sem akarták ugyanezt, mindig elmozdultak előlem, így Mark odajött bemutatkozni - bár úgy láttám többen mutogatták neki, hogy Sebastian barátja vagyok. Mikor odalépett hozzám úgy csináltam, mintha a napszemüvegem éppen akkor esett volna le a fejemről vissza a szemeimre. Bíztam benne, hogy ez a mozdulat eltereli a figyelmét arról, hogy azon gondolkodhasson kire hasonlítok.
-Hoppá.-motyogtam.
-Szia, Mark Webber.-mosolygott az ausztrál. A szívem egyre hevesebben dobogott, amikor a nevemet akartam mondani. Mi van, ha felismer a hangom alapján?
-Szia, Mollie King.-nyújtottam kezet. Miután meg volt a kézfogás nem kellett sokáig várnom Mark első kérdésére.
-Szóval Seb barátja vagy?-kérdezte kedvesen.
-Igen, két éve ismertem meg, egy helyen nyaraltunk.-válaszoltam.
-Értem.-mosolygott. Láttam, hogy tovább beszélt volna, de ekkor Tommi szólt.
-Mollie! Hogy volt az a tegnapi hülyeség, amit kitaláltunk?-fordult felém.
-Bocsi.-néztem Markra.
-Menj csak!-mosolygott.
Istenem, nem is tudom milyen hálás voltam Tomminak, hogy pont akkor szólt.. Éppen hülyéskedtünk Tommiékkal, amikor betoppant Seb.
-Sziasztok.-vigyorgott a német, majd a többieket kikerülve hozzám jött először.
-Szia.-mosolyogtam, majd megpusziltuk egymást.
-Csinos vagy, mint mindig.-állt meg mellettem.
-Köszönöm.-vágtam rá mosolyogva, majd Seb meglátta Markot.
-Ö..-bökött a fejével az ausztrál felé.
-Láttam, majd elmondom mi volt.-mondtam halkan.
-Oké, akkor gyors köszönök a többieknek.-hadarta, majd végig szaladt a bent lévő csapattagokon.-Mindjárt jövök, lepakolom a cuccom a pihenőmbe.-mondta, majd felém fordult.-Gyere, és közben elmondod!
-Oké.-válaszoltam, majd elindultunk a pihenője felé.-Szóval az volt, hogy megjött Mark és próbáltam elbújni a többiek között, de nem jött össze, úgyhogy odajött és bemutatkozott. Próbáltam nem a szemébe nézni, de ugye az meg bunkó dolog lett volna, szóval mégis csak ránéztem, én is bemutatkoztam. Aztán megkérdezte, hogy a te barátod vagyok-e, merthogy a többiek mondták neki, hallottam, és válaszoltam neki, hogy igen, két éve ismerjük egymást. Aztán mosolygott, de láttam, hogy még kérdezni akar valamit, de szerencsére Tommi épp akkor szólt nekem, hogy menjek már oda, mert nem jut eszébe a tegnapi hülyeségünk..-hadartam el.
-Szóval akkor nem ismert fel.-állapította meg.
-Hát úgy tűnik nem, de tuti, hogy ő is azt gondolja, hogy valakire nagyon hasonlítok..
-Úgy se fogsz vele lógni, akkor talán nem fog nagyon gyanakodni semmire.-dobta le a hátizsákját egy asztalra.
-Reméljük.