26. rész

Úristen! :)) ...Vagyis sziasztok! :D Bocsi, csak totál elképedtem, amikor a kommenteket olvastam. Komolyan nem gondoltam, hogy ennyire el fogja nyerni a tetszéseteket - azt meg pláne nem, hogy viszonylag hamar ennyi olvasóm lesz és, hogy ilyen szépeket fogok olvasni Tőletek!:)) Nagyon aranyosak vagytok.(L) És most ne nézzetek hülyének, de kicsit meg is hatódtam - pedig nem vagyok az a nagyon érzelmes típus, illetve eddig nem voltam az, csak aztán az a 2010-es Abu Dhabi verseny mindent megváltoztatott és már ennyitől is könnybe lábad a szemem. :)) De nem untatlak titeket, inkább itt a következő rész! :) Puszi. (L)

Az a nap otthon úgy telt, mint ahogy általában szokott, amikor otthon vagyok, segítettem anyának főzni stb.. Olyan volt, mint régen. Délután átjött Lucia és elmentünk a tengerpartra sétálni.
-Fernandoval beszéltél már?-kérdezte.
-Nem, még nem is találkoztunk. Ha ma találkozok vele, akkor ma beszélünk. De holnap tuti összefutunk a pályán, szóval majd lehet, hogy ott.
-Értem. És félsz a reakciójától?
-Kicsit, nem tudom, hogy mérges lesz-e vagy hogy egyáltalán kíváncsi-e bármire is, amit mondani akarok neki.
-Ő kiszámíthatatlan.
-Igen.-sóhajtottam.-De mindegy, majd csak túl leszek azon a beszélgetésen is valahogy.
-És Sebivel mi a helyzet?
-Mi lenne?
-Van egy olyan érzésem, hogy valamit nem mondtál el tegnap.
-Mindig rátapintasz a lényegre.-mosolyogtam.
-Na! Szóval mi volt?
-Már kedden itt voltunk és elmentünk vásárolni. Ő pont bent volt a próbafülkében, én meg nézegettem a ruhákat és anya pont bejött a boltba. Nem akartam vele még beszélni, úgyhogy kerestem egy szabad próbafülkét, de nem volt, bementem Sebihez. Épp félmeztelen volt, én meg ahh…-sóhajtottam nevetve.
-Talán tetszett, amit láttál?-nevetett.
-Abszolút!-vágtam rá.-De várj csak ezután jött az, amire szerintem egyikőnk sem számított. Folyton nézelődtünk kifele, hogy anya bent van-e még, aztán mindig beszélgettünk tovább. És szokása szerint el kezdett nekem szépeket mondani, hozzábújtam, aztán… csókolóztunk…
-Ááá.-kiáltozott boldogan.
-Nyugi már.-nevettem.-Mondtam neki, hogy felejtse el, mert hajlamos rá, hogy – ugyanúgy – mint én, rágódik rajta napokig. És nem szeretném, ha emiatt lenne rossz eredménye a futamon.
-De fogadok, azóta se tudjátok elfelejteni.
-Hát, én nem tudom.

Észre se vettük, hogy eltelt az idő. Délután négy körül már mentem is vissza a hotelbe. Seb még nem volt ott, úgyhogy elmentem tusolni és kiválasztottam mit vegyek el este, mert a Red Bull és a Toro Rosso valami vacsit terveztek, amire engem is meghívtak. Épp egy szál törölközőben sétáltam ki a szobába, amikor kopogtak.
-Hát ez csúcs!-néztem végig magamon, majd szorosabbra tekertem magamon a törölközőt és ajtót nyitottam.-Héj, szia!
-Ohh, szia. Zavarok?-nézett rám Jaime meglepetten.
-Ez egy igazán hülye kérdés volt.-nevettem, majd beengedtem.
-Bocsi.-vigyorgott, majd leült az ágyra.-Seb még nincs itt?
-Még nincs, de azt mondta öt és hat körül jön, szóval gondolom mindjárt itt lesz. De ha már te itt vagy!-mutattam Jaimere.-Segíthetnél!-mutattam két ruhára.
-A sötétkék.-mutatott az egyikre.
-Drága, mindkettő fekete.-nevettem.
-Nem!-tilatkozott vigyorogva.-Az ott sötétkék.
-Legyen, akkor sötétkék színű!-sóhajtottam nevetve, majd a szerinte sötétkék ruhát bevittem a fürdőbe.-Mindjárt jövök!-csuktam be az ajtót. Gyorsan felöltöztem, aztán a hajamat szorosan becopfoztam és már mentem is ki Jaimehez.-Ohh hello.-köszöntöttem a spanyol mellett ülő Sebit.
-Megérkeztem!-közölte vigyorogva.
-Látlak!-nevettem. Úgy látszik ez a hülye mondatok estéje lesz. Jaime megkérdezi, hogy zavar-e, holott látja, hogy egy szál törölközőben állok előtt. Seb pedig kijelenti, miután köszöntem neki, hogy megérkezett. Sebaj, szeretem a hülye beszólásokat.
-Na, egy pillanat, ha már úgy is végeztél, én is elkészülök.-ment be a fürdőbe.
-Oké.-vágtuk rá.
-És amúgy hol is lesz ez a vacsora?-néztem Jaimere, miután sikeresen eltereltem a figyelmemet Seb feszes és kerek hátsójáról.
-Csak itt a hotel éttermében.-válaszolt mosolyogva.
-Ah, értem.
Amíg Seb elkészült jót beszélgettünk Jaimevel. Bár annyi időnk nem volt, hogy a három hónapot kibeszéljük, de azért elég sok dolgot át tudtunk dumálni ez alatt az idő alatt. Miután a német elkészült a két fiúval mentünk le a földszintre. Be kell valljam az, hogy két ilyen jó pasival voltam büszkeséggel töltött el. Talán meg magabiztosabb is lettem, habár nem értem miért, hiszen eddig is volt már olyan, hogy több fiúval mászkáltam – pláne egy-egy versenyhétvégén. Mégis jól esett, hogy mindketten ott voltak mellettem. Az életem ezen fázisában azt éreztem, hogy ez a két fiú a legeslegfontosabb az életemben – jó persze az apukámról és a nagypapáimat kivéve, de ez most nem tartozik ide. Tudtam, hogy ha velük vagyok nem eshet bajom, akármi is történik.
Mikor leértünk a földszintre a két csapat nagyemberei már ott voltak, úgyhogy átmentünk a másik épületbe, az étterembe. Minden vágyam az volt, hogy a vacsorán ne csak az autókról legyen szó, mert ahhoz annyit tudtam volna hozzászólni, hogy… Oké, maradjunk annyiban, hogy nem tudtam volna hozzászólni. Tudok néhány dolgot róluk meg különböző fogalmak neveit is tudom, de ha meg kéne fogalmazni, hogy például mi azaz aerodinamikai alkatrész bajban lennék. Talán visszakérdeznék, hogy micsoda vagy pedig próbálnék össze-vissza mutogatni a kezemmel és az izé töltelékszóval elmagyarázni a dolgokat. Valahogy mindig azt gondoltam, hogy ezekhez a dolgokhoz nem nekem kell értenem, hanem azoknak akik ott dolgoznak. És azt hiszem ezt a véleményemet senki sem tudja megváltoztatni.
A vacsora hivatalosan is elkezdődött, jó sokan összegyűltünk. Seb és Jaime között foglaltam helyet. Amikor már a legtöbb ember leült azon kezdtem el aggódni, hogy mikor toppan be a nagy és hatalmas Mark Webber és csinál botrányt abból, hogy itt vagyok.
-Mi a baj?-súgta oda Seb, amikor meglátta, hogy össze-vissza leskelődök az étteremben.
-Mark, nem akarom, hogy botrányt csináljon, ha meglát.-súgtam vissza.
-Tényleg, nem is tudom, hol lehet.-kezdett el ő is leskelődni.-Remélem nem ér ide a vacsorára.
Ebben a pillanatban megszólalt Horner telefonja, aki velem szemben ült.
-Szia… Igen-igen, hallottam, hogy van valami arrafele… Jó, rendben, akkor holnap…-tette le a telefont végül.
-Mi történt?-fordult felé Newey.
-Semmi, csak Mark volt. Mondta, hogy sajnálja, hogy nem tudott ideérni ma, de akkora vihar van Angliában, hogy ma éjfélig nem indítanak el semmilyen gépet. Szóval, ahogy indítják az első gépet ide, azzal már is jön. De szerinte csak reggelre fog megérkezni.-magyarázta Christian.
-Ahh értem.-bólogatott Adrian.
-Nahát, minden vágyam ilyen gyorsan teljesülne.-súgta oda Seb, miután mindketten végig hallgattuk a két „öreg” beszélgetését.
-Remélem rám értve nincsenek ilyen rosszalló vágyaid.-vigyorogtam.
-Ne akard tudni, hogy milyen vágyaim vannak veled kapcsolatban!-kacsintott rám.

-Pedig beavathatnál.-súgtam oda neki pár perccel később, mert időközben Jaimevel és még pár emberrel beszéltem.

A vacsora sokkal jobban sikerült, mint vártam. Nemcsak a kaja volt nagyszerű, hanem a társaság is – bár ezzel a sok Red Bull-os és Toro Rosso-s partiarccal nem nehéz kijönni. Iszonyatosan jó fejek és elképesztően hülye dolgokat képesek kitalálni. És hogy egy-egy futam győzelem alkalmával mekkora bulikat tudnak csapni! Bele se merek gondolni mi lenne, ha a két csapat valamelyik pilótája megnyerné a világbajnokságot, vagy esetleg a csapat nyerné meg a konstruktőri győzelmet! Bár erre csak a Red Bull valamelyik pilótájának lenne esélye, mert nekik az autójuk ezerszer jobb, mint az olasz testvércsapaté…
A vacsora után mindenki ment a dolgára – jobb híján mindenki aludni, mert másnap már szabadedzések voltak.