A következő hétvégén megint futam következett, szóval pihenésre nem sok idő jutott. Most nem tartottam Sebivel, ennek több oka volt. De az első ok az volt, hogy sikerült belázasodnom keddre. Seb elutazott szerdán, szóval egyedül maradtam a hétvégére a 40 fokos lázammal. Kivételesen alkalom, hogy ilyet mondok, de örültem, hogy beteg lettem. Nem volt sok kedvem elmenni a hétvégére, mert vasárnap egy olyan számomra borzalmas nap évfordulója következett, amit még máig nem sikerült feldolgoznom…
A maláj edzésekből kettőt Lewis nyert, a harmadikat pedig Mark tudhatta magáénak. Szombaton az időmérő pole pozíciója megint nem volt kérdés. Ismét egy Red Bull-é volt az első rajtkocka, ezúttal Mark érte el a legjobb időt. A második hely Nico (Rosberg), a harmadik Seb tulajdona lett. Az esős időmérő eléggé megkavarta a sorrendet, a Ferrarik és McLarenek is csak a mezőny végéből indulhatnak a vasárnapi rajton. Az időmérő után egy órával a paddockban:
-Seb!-kiáltott Jaime a német után.
-Igen?-fordult meg Seb.
-Beszélhetünk? Lehet, hogy a holnapi futam után már nem tudnánk, szóval ezt most muszáj elmondanom.
-Persze.-válaszolta mosolyogva.
-Riyáról lenne szó..-mondta halkabban a spanyol. Kicsit messzebb mentek a fotósoktól, riporterektől, hogy azok ne hallják, miről beszélnek.
-Szóval mi van Riyával?-kérdezte Seb.
-Az van, hogy..-kezdett bele.
Vasárnap esős napra ébredtem. Kimásztam az ágyból, hogy megmérjem a lázamat. Mivel még mindig 39 körül volt úgy döntöttem visszafekszem, és az ágyból nézem meg a futamot. Szokás szerint rettentően izgultam a rajt előtt, de nagyon megörültem, amikor Seb elsőként fordult el az első kanyarban. Ettől a pillanattól kezdve viszont még jobban izgultam, hogy sikerüljön neki befejezni a futamot ugyanezen a helyen. Szerencsére Sebnek most nem akadtak technikai problémái, így megnyerte a futamot. Hihetetlenül örültem neki. A futam után lementem a nappaliba kajálni, aztán visszamentem tévézni a szobámba, mivel semmi érdekes nem volt a hangerőt levettem és bekapcsoltam a rádiót. (Valamiért kell, hogy be legyen kapcsolva a tévé közben.) A rádióban épp az a szám szólt, mint akkor, amikor megtudtam mi történt.
-Ez nem igaz..-bőgtem el magam a dal hallatán, majd a karkötőmet kezdtem el nézegetni és egyre jobban sírtam. Hihetetlen milyen érzelmek törnek elő belőlem, hiszen már öt éve... Egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sírást és szinte egész nap csak az ágyban feküdtem. Lássuk be nem ez a legjobb gyógyulási módszer. Arra ébredtem, hogy hangokat hallok.
-Jézusom, már is reggel van?-pillantottam az órámra.-Ezek szerint Seb már itthon van..-motyogtam, majd elindultam az ajtó felé, de már szembe is találtam magam az előbb említett személlyel.
-Szia.-mosolygott, majd megpuszilt és jobban megfigyelt.-Te sírtál?
Ennyire látszana? Pedig azóta aludtam is..
-Én?-néztem rá, majd leültem az ágyra.
-Te sírtál!-ült le mellém.-Mi történt?-fogta meg a kezemet.
-Semmi.-sírtam el magam megint.
-Riya.-simogatta az arcom.-Mi a baj?-húzott magához.
Néhány perc kellett, hogy összeszedjem magam, végül belekezdtem.
A maláj edzésekből kettőt Lewis nyert, a harmadikat pedig Mark tudhatta magáénak. Szombaton az időmérő pole pozíciója megint nem volt kérdés. Ismét egy Red Bull-é volt az első rajtkocka, ezúttal Mark érte el a legjobb időt. A második hely Nico (Rosberg), a harmadik Seb tulajdona lett. Az esős időmérő eléggé megkavarta a sorrendet, a Ferrarik és McLarenek is csak a mezőny végéből indulhatnak a vasárnapi rajton. Az időmérő után egy órával a paddockban:
-Seb!-kiáltott Jaime a német után.
-Igen?-fordult meg Seb.
-Beszélhetünk? Lehet, hogy a holnapi futam után már nem tudnánk, szóval ezt most muszáj elmondanom.
-Persze.-válaszolta mosolyogva.
-Riyáról lenne szó..-mondta halkabban a spanyol. Kicsit messzebb mentek a fotósoktól, riporterektől, hogy azok ne hallják, miről beszélnek.
-Szóval mi van Riyával?-kérdezte Seb.
-Az van, hogy..-kezdett bele.
Vasárnap esős napra ébredtem. Kimásztam az ágyból, hogy megmérjem a lázamat. Mivel még mindig 39 körül volt úgy döntöttem visszafekszem, és az ágyból nézem meg a futamot. Szokás szerint rettentően izgultam a rajt előtt, de nagyon megörültem, amikor Seb elsőként fordult el az első kanyarban. Ettől a pillanattól kezdve viszont még jobban izgultam, hogy sikerüljön neki befejezni a futamot ugyanezen a helyen. Szerencsére Sebnek most nem akadtak technikai problémái, így megnyerte a futamot. Hihetetlenül örültem neki. A futam után lementem a nappaliba kajálni, aztán visszamentem tévézni a szobámba, mivel semmi érdekes nem volt a hangerőt levettem és bekapcsoltam a rádiót. (Valamiért kell, hogy be legyen kapcsolva a tévé közben.) A rádióban épp az a szám szólt, mint akkor, amikor megtudtam mi történt.
-Ez nem igaz..-bőgtem el magam a dal hallatán, majd a karkötőmet kezdtem el nézegetni és egyre jobban sírtam. Hihetetlen milyen érzelmek törnek elő belőlem, hiszen már öt éve... Egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sírást és szinte egész nap csak az ágyban feküdtem. Lássuk be nem ez a legjobb gyógyulási módszer. Arra ébredtem, hogy hangokat hallok.
-Jézusom, már is reggel van?-pillantottam az órámra.-Ezek szerint Seb már itthon van..-motyogtam, majd elindultam az ajtó felé, de már szembe is találtam magam az előbb említett személlyel.
-Szia.-mosolygott, majd megpuszilt és jobban megfigyelt.-Te sírtál?
Ennyire látszana? Pedig azóta aludtam is..
-Én?-néztem rá, majd leültem az ágyra.
-Te sírtál!-ült le mellém.-Mi történt?-fogta meg a kezemet.
-Semmi.-sírtam el magam megint.
-Riya.-simogatta az arcom.-Mi a baj?-húzott magához.
Néhány perc kellett, hogy összeszedjem magam, végül belekezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése