Másnap délelőtt megnéztem, hogy mindent elpakoltam-e, aztán taxival átmentünk Zürichbe, ahonnan indult a repülőgép. Örültem, hogy végre a szőke parókám nélkül utazhattam, és hogy hazamehettem, habár rettentően izgultam... Néhány óra utazás után megérkeztünk Barcelonába. Amikor leszálltunk a gépről a szívem hevesen vert. Újra itthon vagyok.
-Na? Milyen érzés?-karolta át a hátamat, mikor a taxik felé sétáltunk.
-Hihetetlen. El se hiszem, hogy újra itthon vagyok. Végre beszélhetek spanyolul is, nemcsak németül.-nevettem, majd az egyik taxis segítségével a bőröndöm már is az autó csomagtartójában volt.
-Azért ne vidd túlzásba, mert csak alapfokon beszélem a spanyolt.-vigyorgott.
-Nyugi, hozzád németül fogok.-ültem be a kocsiba.
-Nem idegeskedtem.-ült be mellém. Miután megmondtam a sofőrnek melyik hotelhez vigyen minket rájöttem, hogy ez a férfi vitt ki még februárban a reptérre. Hmm, az élet furcsa fintora ez azt hiszem. Néhány perc múlva már a hotelnél voltunk. Kifizettük a taxit, aztán bejelentkeztünk. Egy szobát vettünk ki, mert nem volt több hely erre a napra, azaz keddre.
-Hogyan tovább?-dőlt le a nagy franciaágyra Seb.-Mi a terved mára?
Nem is hallottam, hogy mit mond. Hogy is hallottam volna? Éppen az erkélyem csodáltam a szülővárosomat, amit már olyan régóta nem láttam.
-Na? Milyen érzés?-karolta át a hátamat, mikor a taxik felé sétáltunk.
-Hihetetlen. El se hiszem, hogy újra itthon vagyok. Végre beszélhetek spanyolul is, nemcsak németül.-nevettem, majd az egyik taxis segítségével a bőröndöm már is az autó csomagtartójában volt.
-Azért ne vidd túlzásba, mert csak alapfokon beszélem a spanyolt.-vigyorgott.
-Nyugi, hozzád németül fogok.-ültem be a kocsiba.
-Nem idegeskedtem.-ült be mellém. Miután megmondtam a sofőrnek melyik hotelhez vigyen minket rájöttem, hogy ez a férfi vitt ki még februárban a reptérre. Hmm, az élet furcsa fintora ez azt hiszem. Néhány perc múlva már a hotelnél voltunk. Kifizettük a taxit, aztán bejelentkeztünk. Egy szobát vettünk ki, mert nem volt több hely erre a napra, azaz keddre.
-Hogyan tovább?-dőlt le a nagy franciaágyra Seb.-Mi a terved mára?
Nem is hallottam, hogy mit mond. Hogy is hallottam volna? Éppen az erkélyem csodáltam a szülővárosomat, amit már olyan régóta nem láttam.
-Jó újra itthon, ugye?-karolt át hátulról.
-Ühhüm.-bólogattam, majd a fejemet a vállának támasztottam. Percekig így álltunk és csak néztük Barcelonát. Lehet, hogy itt éltem le az életem eddigi részét, de még mindig imádom ezt a várost. Kisidő múlva bementünk az erkélyről a szobába.-Mit csináljunk?
-Ezt kérdeztem én is, csak nem hallottad.-mosolygott.
-Bocsi, nem figyeltem.
-Semmi baj.-mosolygott tovább.-Van ötleted?
-Nincs.-ráztam meg a fejem.-A szüleimmel ma már nem akarok beszélni, túl fáradt vagyok hozzá.
-Akkor beszélünk velük, amikor szeretnél.-fogta meg a kezem, majd elgondolkodott.-Nekem viszont van ötletem a mai délutánra.-vigyorodott el.
-Még pedig?-néztem rá kíváncsian.
-Hát, tudod én nem nagyon ismerem Barcelonát, csak a pálya körüli részén és néhány étteremben, klubban járta, de azokban is csak különböző rendezvények miatt…
-Tartsak városnéző túrát?-lelkesedtem be az ötlet hallatán. Mindig is szerettem megmutatni a külföldieknek a várost, nemhiába tanulok idegenvezetést és vendéglátást – bár ez utóbbi inkább csak az ételekre vonatkozik ugyebár.
-Pontosan.-bólogatott vigyorogva.
-Letusolok, átöltözök, és már mehetünk is.-hadartam, majd kikaptam a bőröndömből egy rövidnacit és egy színes topot és már is a fürdőben voltam. Húsz perc múlva már indulásra készen álltam.
-Nahát, ez gyors volt.-vette fel a cipőjét Seb az ágyon ülve.
-Siettem!-kaptam fel a táskám.
-Még jó, mert ha a normál tempódban öltözöl, akkor elaludtam volna.-vigyorgott kajánul, majd kinyitotta az ajtót.
-Hé!-próbáltam komolyan ránézni, de elnevettem magam.
-Menjél drága!-tolt ki az ajtón, miközben nevetett.
-Szemét.-motyogtam.-Cserébe be kell jönnöd velem valahova vásárolni.-néztem rá, miközben az ajtót zárta.
-Legyen, bevállalom.-vigyorgott, majd elindult a lift felé.
-Ühhüm.-bólogattam, majd a fejemet a vállának támasztottam. Percekig így álltunk és csak néztük Barcelonát. Lehet, hogy itt éltem le az életem eddigi részét, de még mindig imádom ezt a várost. Kisidő múlva bementünk az erkélyről a szobába.-Mit csináljunk?
-Ezt kérdeztem én is, csak nem hallottad.-mosolygott.
-Bocsi, nem figyeltem.
-Semmi baj.-mosolygott tovább.-Van ötleted?
-Nincs.-ráztam meg a fejem.-A szüleimmel ma már nem akarok beszélni, túl fáradt vagyok hozzá.
-Akkor beszélünk velük, amikor szeretnél.-fogta meg a kezem, majd elgondolkodott.-Nekem viszont van ötletem a mai délutánra.-vigyorodott el.
-Még pedig?-néztem rá kíváncsian.
-Hát, tudod én nem nagyon ismerem Barcelonát, csak a pálya körüli részén és néhány étteremben, klubban járta, de azokban is csak különböző rendezvények miatt…
-Tartsak városnéző túrát?-lelkesedtem be az ötlet hallatán. Mindig is szerettem megmutatni a külföldieknek a várost, nemhiába tanulok idegenvezetést és vendéglátást – bár ez utóbbi inkább csak az ételekre vonatkozik ugyebár.
-Pontosan.-bólogatott vigyorogva.
-Letusolok, átöltözök, és már mehetünk is.-hadartam, majd kikaptam a bőröndömből egy rövidnacit és egy színes topot és már is a fürdőben voltam. Húsz perc múlva már indulásra készen álltam.
-Nahát, ez gyors volt.-vette fel a cipőjét Seb az ágyon ülve.
-Siettem!-kaptam fel a táskám.
-Még jó, mert ha a normál tempódban öltözöl, akkor elaludtam volna.-vigyorgott kajánul, majd kinyitotta az ajtót.
-Hé!-próbáltam komolyan ránézni, de elnevettem magam.
-Menjél drága!-tolt ki az ajtón, miközben nevetett.
-Szemét.-motyogtam.-Cserébe be kell jönnöd velem valahova vásárolni.-néztem rá, miközben az ajtót zárta.
-Legyen, bevállalom.-vigyorgott, majd elindult a lift felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése