20. rész

 Itt is van a folytatás! :) Lehet tippelni, hogy mi  fog történni a következő részben, mert azt hiszem van itt két dolog, ami érdekes lehet.. :)

-Cserébe be kell jönnöd velem valahova vásárolni.-néztem rá, miközben az ajtót zárta.
-Legyen, bevállalom.-vigyorgott, majd elindult a lift felé.

A recepción leadtuk a kulcsot, aztán már is elindultunk sétálni. Megmutattam neki a híresebb épületeket, úgy láttam, nagyon élvezi. Miután kellőképpen kisétáltuk magunkat leültünk egy padra, amiről látni lehetett a tengert. Számomra mindig megnyugtató, ha lemehetek a tengerpartra sétálni vagy csak egyszerűen láthatom a tengert. Ott olyan szabad minden. Jó nézni, ahogy a hullámok kiverődnek a homokos partra, aztán visszahúzódnak a tengerbe. Nemcsak csodás látvány, de tényleg remekül megnyugtat és feltölt energiával… Félóra ücsörgés után visszamentünk a belvárosba – már metróval, mert nem akartunk sétálni. A belvárosba érve kicsit kóvályogtunk az üzletek között, aztán bementünk a kedvenc boltomba.
-Néz hülyének vagy akárminek, de fiú létemre szeretek vásárolni. Tommival például elszoktunk menni, vele vettem meg a pizsamámat.-büszkélkedett nevetve.
-Együtt elmentetek shoppingolni?! Ez aranyos.-vigyorogtam.-És most velem is eljöttél.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Ez egy kivételes alkalom, azért olyan sűrűn nem szoktam járkálni, mint ti lányok.
-Rám nem lehet panasz, nem költöm a pénzt feleslegesen.
-Azt tudom, de többször jársz vásárolni, mint én az biztos.
-Ebben egyetértünk.-nevettem, majd el kezdtem böngészni a ruhák között.
-Fogadjunk, hogy te hamarabb találsz magadnak valamit, mint én.-nézte nevetve a női ruha részleget, ami előtt álltunk.
-Hát, ha ezt a sort nézed te is, akkor bizonyára.-nevettem én is. Seb elment pár méterrel arrébb, hogy tanulmányozza milyen férfi pólók vannak.
-Nézd már milyen jó pólót találtam.-mutatta fel az egyiket.
-Akkor próbáld fel, én meg addig még kutatok, hátha találok valamit.
-Okés, de ne leskelődj.-vigyorgott, majd elment az egyik próbafülkébe.
-Oks.-nevettem, majd tovább nézegettem a ruhákat. Találtam is egy nagyon jó citromsárga ruhát, épp nézegettem, hogy jól állna-e nekem, amikor meghallottam anyám hangját az ajtó felől, odanéztem.-Jézusom!-motyogtam halkan és kicsit lehajoltam.-Mit csináljak?-pillantottam hol az ajtóra, hol a ruhára. Hirtelen ötletből kifolyólag megfogtam a ruhát és az arcom és a testem elé tartottam, így próbáltam megközelíteni a próbafülkéket. Az összes fülke ajtaja csukta volt.-Hát ez csúcs.-állapítottam meg, majd visszanéztem az ajtó felé, anyu már ott nézegette a ruhákat, ahol én álltam az előbb.-Áhh, ez nem igaz. Most csináljak hülyét magamból? Muszáj lesz.-motyogtam, majd lehajoltam, hogy belássak a próbafülkék ajtaja alá és megnézhessem Seb melyikben van. –Megvagy!-álltam fel a padlóról, amikor megláttam Seb sportcipőjét. Titokban imádkoztam, hogy tényleg ő legyen odabent. Kinyitottam az ajtót és már is ott voltam mellette.-Szia.-csuktam be gyorsan. Ekkor végig futott a szemem Seb félmeztelen testén, szegény épp a pólóját akarta visszavenni.
-Köszi, azt hiszem egyedül is fel tudok öltözni.-nevetett.
-Sejtettem, csak…-akasztottam fel a ruhát a fogasra.-…anya bent van a boltban.
-Micsoda?-nézett rám meglepődve.
-Igen, itt van.
-Biztos nem képzelődtél?-nyúlt a kilincs felé.
-Ha annyira akarod, nézd meg a saját szemeddel is.-nyitottam ki résnyire az ajtót. Kicsit kilépett a fülkéből, aztán már jött is vissza.
-Basszus, tényleg itt van.-csukta vissza az ajtót, én meg csak nevettem.-Mi az?
-Két dolog. Látnod kellett volna a fejed, amikor megláttad anyát. A másik meg az, hogy nem néztek hülyének, hogy félmeztelenül kiléptél egy próbafülkéből és körbenéztél a boltban.-hadartam el nevetve.
-Legalább lesz egy jó napjuk a vásárlóknak.-vigyorgott.
-Nekem biztos.-nevettem.
-Viszont, ha nem akarod, hogy anyud itt tudja meg, hogy még élsz nem kéne ilyen hangosan nevetned csajszi.-vigyorgott tovább és a kezét a számra tette.
-Köszi.-mormogtam a kezei alatt.
-Na és meddig akarsz itt bujkálni?-kérdezte, miközben a kezétől még mindig nem tudtam beszélni.
-Bocsi, de a kezeddel nem megy.-vigyorogtam és levettem a kezét a számról.-Addig, amíg el nem megy.-vontam meg a vállaimat.
-És ha itt marad még 1óráig?-kérdezte.
-Tíz perc után elmegy.-legyintettem a kezemmel.
-És ha mégse?-vigyorgott.
-Elleszünk.-vágtam rá nevetve.
-Oké, de szerinted mit lehet csinálni egy próbafülkében?-kérdezett kíváncsian.
-Hát Forma1-es futamra készülni biztos nem.-dőltem neki a falnak.
-Az tuti.-vigyorgott. Pár percig még ötletteltünk, hogy mit is lehet csinálni egy próbafülkében, aztán arra jutottunk megnézzük anya még a boltban van-e.
-Na?-kérdeztem Sebtől, amikor kinyitotta az ajtót.
-Még itt van.-csukta vissza.
-Ah.-sóhajtottam, majd visszadőltem a falnak. Seb közben felvette a pólóját. Kár volt, szívesen néztem volna még a felsőtestét.
-Egyszer úgy is elmegy.-mondta.
-A kérdés, hogy mikor?!-nyitottam ki újra az ajtót résnyire. Még mindig ott volt. Épp az egyik ismerősével beszélgetett vidáman. Visszacsuktam az ajtót.-Lehet, hogy nem is hiányzok neki.
-Ezt meg miből gondolod?
-Csak nézz rá! Úgy beszélget, mintha nem is léteznék. Nevet, mintha semmi sem történt volna…-dőltem a falnak megint.
-Össze-vissza beszélsz!-fogta meg a kezeimet.-Hogy gondolhatod, hogy nem hiányzol neki? Ő az anyukád, természetes, hogy hiányzol neki! Valamilyen szinten túl kellett, hogy tegye magát a történteken. Gondolj bele, mi van, ha magába zuhan? Jobb lenne, ha otthon sírna, amiatt, hogy mikor toppansz be? Vagy rosszabb esetben, egy kórházban feküdne teletömve nyugtatókkal?
-Jajj dehogy is. De…-játszottam Seb kezeivel.-…olyan mintha már elfelejtette volna, hogy létezek.
-Hülyeség!-mosolygott.-Hogy felejthetett volna el? Egy ilyen embert, mint Te még akkor sem felejt el senki, ha csak egyszer látott.
-Ajj..-bújtam hozzá mosolyogva és átkaroltam a nyakát.