28. rész

Sziasztok. :) Nem tudom, hogy hányan vannak éppen otthon és hányan vannak kint a Ringen, de azért itt a következő rész. :)) Nem fűznék hozzá semmit, majd mindenki elmondja a véleményét. ;) Kettőkor meg szabadedzés, mindenkinek jó szórakozást annak is, aki neten meg annak is, aki élőben nézi. :)) puszi. (L)

-Sziasztok.-köszönt Fernando.

-Hello.-fogott vele kezet Seb.
-Szia.-motyogtam halkan.
-Beszélhetek Riyával négyszemközt?-pillantott a spanyol Sebastianra.
-Persze.-bólintott, majd megsimította a hátamat és nyomott egy puszit a homlokomra.-A boxban leszek.-mondta.
-Oké.-válaszoltam, majd Fernandora néztem. Ő az a fajta ember, akinek az arcáról bármit le lehet olvasni, ha boldog, ha szomorú, ha mérges. De most nem tudtam, hogy mit gondol. Nem tudtam, hogy éppen a fejemet akarja letépni a mondataival, vagy azt akarja velem közölni, hogy mennyire csalódott bennem. Körbenéztem, és azon gondolkoztam, mit mondhatnék neki, de semmi épkézláb mondat nem jutott eszembe, csak a fotósokat és a riportereket láttam, amint arra várnak, hogy most mi lesz Fernando és köztem. Mindig is frusztrált ez a légkör, én nem tudom, hogy a többi pilóta és barátnő hogy viselik ezt el, de én szabályszerűen rosszul vagyok, ha azt figyelik ezek az emberek, hogy mit akarok mondani. Most is így volt, kicsit megszédültem. Fernando ezt észrevette, úgyhogy rögtön reagált a helyzetre.
-Gyere, menjünk inkább a pihenőmbe!-tette a kezét a hátamra és a Ferrari motorhome-ja felé sétáltunk. Beléptünk az ajtón mindenki köszönt, aztán felmentünk a lépcsőn és bementünk Fernando pihenőjébe.-Kérsz valamit inni?
-Nem, köszi.-ültem le az egyik székre. Néhány perc eltelt, mire Fernando megszólalt.
-Nem tudom mit mondhatnék.-birizgálta kezével borostás arcát.-Nagyon megbántottál, amikor elmentél.
-Tudom, de értsd meg, nem változott volna semmi a kapcsolatunkban, ha hozzád megyek.
-És ezt miért nem tudtad megmondani szemtől szembe, mondjuk egy nappal előtte?
-Mert nem terveztem meg, hogy elszökök.
-Ezt higgyem is el, ugye?
-Igen.-vágtam rá.-Szerinted megterveztem, hogy esküvői ruhában fogok elrohanni? Megcsinálhattam volna azt is, hogy éjszaka elszökök otthonról. Ha megterveztem volna, így csináltam volna, de mivel nem volt megtervezve…
-Jól van, jól van. Csak azt mondd meg, hogy mégis mi a francért léptél le?
-Mert nem akartam hozzád menni.-mondtam halkabban.-Meguntam, hogy folyton megcsalsz, és csak akkor láttam be, hogy az esküvő nem fog semmin sem változtatni.
-És rögtön Sebastianhoz futottál, mi?-nézett rám érdekesen, tudtam, hogy arra gondol, amire nem kéne.
-Nem kéne rögtön arra gondolnod, amit te csináltál volna! Seb nem a szeretőm és nem is csaltalak meg soha senkivel. Azért mentem hozzá, mert tudtam, hogy meg fogja érteni a döntésem.
-És Jaime?
-Jaiméhez azért nem akartam menni, mert tudtam, hogy rá fogsz először gondolni, ha keresel.
-Szeretsz te még engem?
Na igen, ez egy olyan kérdés, amire nem szeretünk válaszolni. Pláne nem akkor, amikor annak az embernek kell válaszolnunk, akivel évekig együtt voltunk és becsapott minket. De mi vele maradtunk, mert bíztunk benne, hogy megváltozik. Csakhogy a változás nem következett be…
-Válaszolj!-szólt néhány pillanattal később.
-Soha sem tudtam megbocsátani azt, hogy megcsaltál.
-Mégis velem maradtál!
-Mert azt ígérgetted, hogy nem fordul elő többet és én többször is bevettem a hazugságodat, mert hülye voltam!!
-Szóval már nem szeretsz.
-Nem.-válaszoltam.
-Gondoltam én, hogy azért lépsz le!
-Na, ezt most fejezd be! Tudnod kell, hogy amikor eljöttem a templomból a repülőn végig bőgtem az utat, aztán Sebastiannál napokig sírtam, csak miattad… Csak miattad, mert bántott, hogy eljöttem és hogy megbántottalak.
-És miért nem jöttél vissza?
-Mert nem lett volna értelme. Visszajövök te meg képes lettél volna egész álló nap kiabálni velem, hogy mégis mi a francért léptem le. Úgyhogy a témának ezt a részt itt és most le is zárhatjuk.
-Oké. Viszont, ha sírtál, akkor még csak szeretsz!
-Most csak ez érdekel? Hogy szeretlek-e? Ha szeretlek, ha nem mi nem fogunk újra együtt lenni! Egyszerűen nem megy.
-Mert már Sebastiant szereted, igaz?
-Áááá..-hajtottam a fejem a combjaimra. Nem lehet, hogy ez az ember csak azt akarja meg tudni, hogy kit szeretek vagy kit nem.-Ez valami közvélemény kutatás, hogy kit szeretek, vagy mi? Nem Sebastian miatt nem fogunk újra összejönni.
-Nem közvélemény kutatás, csak érdekel.
-Akkor most én jövök. Te szeretsz még engem?-kérdeztem, mire Fernando csak össze-vissza nézelődött.-Nos?