32. rész

Sziasztok. :) Idejutottam most este, gondoltam akkor, feldobom a következő részt. :) A kommenteket nagyon szépen köszönöm. (L) Úgy látom Fernando és Mark ötletét kitűnő lelkesedéssel fogadtátok. :DDD Ne haragudjatok, hogy most nem válaszolok egyesével rájuk, de iszonyat fáradt vagyok, még jó, hogy pár sort még ide tudok biggyeszteni nektek a rész előtt. :)
Hogy folytatás mikorra várható? Talán holnap megpróbálom hozni. :) Puszi(L)

Nem tudtam hova tegyem a beszélgetést. Vajon tényleg megváltozott? Titokban kell tartanom, hogy beszéltem vele. Ha elmondom Sebnek rögtön mondd rá valamit és én ezt most magam akarom elintézni… És mégis hogy tartsam titokban előtte? Neki mindent elmondok, ráadásul kapásból észreveszi, ha valami bajom van. Az meg csak nehezíti a dolgot, hogy Sebivel mostanában egyre közelebb kerülünk egymáshoz (lásd: csók a próbafülkében – ha csak véletlenül is, de akkor is).
Visszasiettem a Red Bullhoz.
-Na, végre!-nézett rám Seb, amikor meglátott az ajtóban.-Már hiányoztál!-vigyorgott és magához húzott.-Hol jártál?
-Csak öö.. felhívott az egyik volt osztálytársam, hogy itt van és látott, és mi lenne, ha találkoznánk.-hadartam el. Meglepett milyen jól hazudtam!
-Értem.-bólintott.
-De ha akarod tudni te is hiányoztál.-súgtam a fülébe, miközben mosolyogtam.

Amíg Seb elintézte a dolgait a szüleimmel voltak, aztán ők hazamentek Sebivel pedig a hotelbe mentünk.
-Na jó, mi a baj?-kérdezte, miután becsukta az ajtót. Témánál vagyunk. Szinte tudtam, hogy észreveszi.
-Semmi. Mi lenne?-fordultam felé.
-Egész úton furcsa voltál, és amikor visszajöttél hozzánk az időmérő után, akkor is!-dobta le a cipőjét a bőröndje elé.
-Nincs semmi baj.-ültem le az ágyra.
-De biztos?-ült le mellém.
-Igen.-mosolyodtam el és nyomtam egy puszit az arcára.
-Hát oké.-sóhajtott.

Kicsit később lementünk a hotel éttermébe vacsorázni, aztán újra a szobában voltunk. Este Sebi az időket nézte a mai időmérőről és különböző papírokat bújt át részletről részletre remélve, hogy a másnapi futamon jó eredményt tud elérni. Én pedig nagy nehezen elaludtam.
Másnap reggel, amikor felkeltem semmi kedvem se volt kimenni a futamra. Azzal a hittel legalább is nem, hogy ott lesz Fernando. Nem akartam vele még csak futólag se összefutni… Attól, hogy az időmérő után beszéltünk és tényleg azt látom, hogy változott még nem fogok rögtön jópofizni neki. Ráadásul a sajtó is rögtön kapna egy újabb szaftos sztorit így. A biztonság kedvéért a Red Bull motorhome-jából ki se mozdultam egész nap. A baj csak az volt, hogy így Markkal futottam össze elég sűrűn. Igaz vele eddig se kommunikáltam sokat, úgyhogy most se volt túl nagy probléma, hogy egy légtérben tartózkodtunk. Bár néha rám mosolygott, amit nem nagyon értettem miért tett, de az mindenképpen nyugtató volt, hogy nem szólt be nekem semmiért. A futamot is bent néztem meg néhány emberrel. Az előbbi sorokban említett ausztrál nyerte a futamot, a második helyre Fernando jött fel, a harmadik pedig Seb lett. Pihenésre azonban nem sok idő maradt – szinte semmi – mert a következő hétvégén megint verseny van, ezúttal Monacóban. Nekem lehet, hogy több időre lett volna szükségem, hogy átgondoljam ezt az egész Fernandos dolgot, de úgy látszik az élet nem hajlandó csak az én kedvemért megállni pár napra. Sajnos. Hétfőn Seb már elutazott a csapat tagjaival Monacoba, én pedig hazamentem néhány napra a családomhoz. Viszont szerdán Luciával már utaztam is a világnak annak a részére, ahol az 1 négyzetkilométerre jutó Forma-1-esek pilóták száma bőven meghaladja az egyet.
-Öcsém, nem hiszem el, hogy végre ide is eljutottam.-vigyorgott Lucia, miközben a bőröndjeinkért sétáltunk a repülőtéren. Közben gyorsan megnéztük az ilyenkor szokásos sms-t, amit a szolgáltató küld, miszerint üdvözölnek az új országban stb..
-Látod? Én megígértem, hogy egyszer eljutunk ide ketten.-vágtam rá mosolyogva.
-Igazad volt.
-Mindig igazam van.-vontam vállat nevetve.
-Persze, persze, persze.-legyintett a kezével nevetve, majd megfogta a bőröndjét.-Hogyan tovább?-kérdezte.
-Fogunk egy taxit, és irány a hotel. Utána meghívlak egy városnézésre.-vigyorogtam. A hotel nem volt messze, úgyhogy néhány perc alatt odaértünk. Kifizettük a taxit és bementünk a hotelbe, ahol már is szembe találtuk magunkat két spanyollal, nevezetesen Jaimevel és Fernandoval.
-Sziasztok.-köszöntek.
-Hello.-köszöntünk vissza. Jaime nyomott két-két puszit az arcunkra, Fernando pedig csak néhány méter távolságból intett egyet és már is a telefonját kapta elő. Néhány másodpercet beszéltünk csak a fiatalabbik spanyol pilótával, aztán mentünk a recepcióhoz a kulcsért. Elfoglaltuk a szobánkat, aztán Lucia kiment az erkélyre, hogy kicsit csodálja a várost. Közben kaptam egy sms-t.
-Ki küldte?-kiáltott az erkélyről. Hihetetlen, hogy mindent meghall.
-Öö, csak a szolgáltató!-füllentettem.
-A szolgáltató?-állt meg az erkélyajtóban.
-Igen.-bólogattam bőszen.
-Hiszen az már küldött egyet.
-Igen, de most jött még egy.-hadartam.
-Hmm..-vonta meg a vállát, majd újra a városban kezdett elgyönyörködni. Mindig is el akart jutni Monacoba, úgyhogy azt gondoltam a 21. születésnapja alkalmából - ami úgy is a futam utáni hétfőre esik - elhozom ide. Mondanom sem kell, hogy majd kiugrott a bőréből, amikor elmondtam neki mi az ajándéka. Ja, de az sms, már majdnem megfeledkeztem róla: Fernandotól jött. Nem lepődtem meg azon, hogy írt, mert a földszinten lévő mozdulatai számomra árulkodóak voltak.
-Szia. Nem tudom, hogy kész vagy-e már rá vagy ráérsz-e arra, hogy kicsit beszélgessünk, vagy sétáljunk egyet ma este. Majd üzenj, hogy mit gondolsz! Fer.-olvastam magamban. Sóhajtottam egyet, közben kitaláltam a választ és visszaírtam neki.-Szia. Nem sok időm volt gondolkodni. De egy sétában mindig benne vagyok!:) Megoldom, hogy ráérjek este, majd még írok!

-Sínen vagyunk!-kiáltott fel Fernando boldogan, amikor elolvasta az üzenetet.

-Mit írt?-vágódott le mellé Mark.
-Azt, hogy egy sétában benne van, de majd még ír. Gondolom azért, hogy mikor és hol találkozzunk.-vigyorgott.
-Ahh, királyság!-csaptak egymás tenyerébe.-Ugye milyen jó ötleteim vannak?-nevetett fel az ausztrál.
-Hát haver iszonyatosan jók!-vigyorgott tovább a spanyol.