35. rész

Sziasztok. :)<3 Kemény és hosszú két óra alvás után úgy gondoltam, ha elment barátnőm visszafekszek aludni. De már egy órája kínlódok csak azzal, hogy az ágyig elmenjek , úgyhogy inkább felraktam a következő részt, hogy Ti se meg én se unatkozzak. :)

Elindult az ajtó felé, már majdnem becsukta, amikor csettintett egyet:

-Még valami.-fordult felém.

-Igen?-néztem rá.

-Megkapta a levelet?-kérdezte.

-Milyen levelet?-pillantottam rá értetlenül.

-Este hoztam egy levelet, de az úr azt mondta, hogy Ön a fürdőszobában van, de majd ő átadja a levelet Önnek.

-Ja, az a levél.-csaptam a fejemre, bár még mindig nem értettem miről beszél.-Megkaptam!-mosolyogtam rá.

-Rendben.-mosolygott.-Viszontlátásra!-csukta be maga mögött az ajtót.

-Viszlát!-köszöntem.-Milyen levél?!-kortyoltam a kávémba idegesen. Míg megittam elég időm volt arra, hogy kigondoljam, mit mondok Sebnek. Kicsit felhúztam magam azon, hogy nem volt képes nekem ideadni egy levelet. Egyet gondoltam és odamentem az ágyhoz.-Seb!-ráztam meg.

-Mi van?-kérdezte csukott szemmel.

-Sebastian Vettel kelj fel, de most rögtön!-szóltam rá ingerülten.

-Nem értem mi olyan fontos.-nyitotta ki a szemeit és megnézte hány óra.-Még hat óra sincs!

-Tudom.-járkáltam fel-alá.

-Oké, látom valami komoly dologról van szó.-törölgette a szemeit, majd kicsit beletúrt a hajába. Istenem, miért ilyen szexi ilyenkor?-Szóval?-rántott vissza az álmodozásból. Kicsit megráztam a fejem, hogy az előbbi gondolatok eltűnjenek a fejemből.

-Rendeltem egy kávét és a férfi, aki felhozta, kérdezte, hogy megkaptam-e a levelet, amit tegnap este hozott NEKEM.-hangsúlyoztam az utolsó szót.

-Milyen levelet?-ült az ágy szélére idegesen.

-Tudom, hogy tudod! Mondta, hogy neked adta át.-álltam meg előtte, de hosszú percekig nem érkezett válasz.-Seb!

-Jól van, jól van, jól van!-ugrott fel az ágyról és a bőröndjéhez sétált, kivette a borítékot. Nyújtottam a kezem, hogy adja ide, de ő maga felé húzta a karját.-Előtte válaszolj nekem valamire! Mi a francért nem mondtad el, hogy találkozgattok?

-Ki...kivel?-habogtam.

-Vajon kivel?-kérdezett vissza.-Tessék!-nyújtotta a kezében lévő borítékot felém.-Mr. Alonso küldte, hogy találkozzatok megint!-mondta nyávogós hangon. Mérgesen kaptam ki a kezéből a levelet és gyorsan átfutottam. Nem tudtam mit mondhatnék, így pár percig csendben pislogtam hol Sebre, hol a papírra.

-Te elolvastad?-kérdeztem idegesen.

-Ha annyira tudni akarod, igen, el!-válaszolta ingerülten.

-Már megbocsáss, de ez nekem, nem pedig neked jött! Miért olvastad el?-vontam kérdőre.

-Mert érdekelt, hogy mégis mi a francban sántikálsz megint ezzel a… ezzel a szemétládával!-emelte fel kicsit a hangját. Ettől kicsit megrémültem. Soha nem láttam őt ilyennek, még a hangját se szokta felemelni. Tény, hogy még soha nem veszekedtünk, szóval ez az oldala új volt nekem. De nem hiszem, hogy minden konfliktust így kezel le. Bizonyára most kicsit jobban felhúzta magát.

-Csalódtam benned.-vágtam be a fürdőszoba ajtót. Órákig bent voltam. Le kellett nyugodnom. Nem hiszem el, hogy pont amiatt az ember miatt vagyok ilyen állapotban, akitől ezt soha nem vártam volna el… Szerencsére a telefonom mellettem volt, így végig tudtam hány óra, miután arra jutottam, hogy Seb már bizonyára elment kimentem a fürdőből. Gyorsan kivettem a ruhámat a bőröndből, amit viselni akartam a futamon, majd újra a fürdőbe rohantam. Kicsit idegesen, de hamar elkészültem. Lerobogtam a folyosó lépcsőin, leadtam a szoba kulcsát és már is a pálya felé vettem az irányt.

-Nem fogok odaérni, nem fogok odaérni…-pillantottam a telefonom kijelzőjére. Mivel taxit nem sikerült kerítenem kénytelen voltam lábbusszal menni – még jó, hogy a hoteltől nincs messze a pálya. Sétálva – vagy inkább loholva – húsz perc alatt odaértem. Csak akkor tudatosult bennem, hogy egyszerűen muszáj lesz Sebivel beszélnem a futam előtt. Tudtam, hogy nem kellene úgy elindulnia a versenyen, hogy bármi gondja is van. Nem élném túl, ha miattam esne valami baja… Megrohamoztam a Red Bull boxát, de ott már alig voltak, a legtöbb ember kint volt a rajtrácson.

-Seb már a rajtrácson van?-kérdeztem lihegve azoktól, akik az istállóban tevékenykedtek.

-Igen.-válaszolták.

-Jézusom.-fordultam a boxutca felé, ahonnan látni lehetett a rajtrácsot. Ekkor megláttam, amint Newey lassan sétál a rajtrács felé.-Adrian!-kiabáltam utána. A nevét meghallva hátra fordult, odafutottam hozzá.

-Minden oké?-kérdezte aggódva. Nem válaszoltam, én akartam választ kapni.

-Van még esély arra, hogy beszéljek Sebbel a rajt előtt?-kérdeztem idegesen. Látta rajtam, hogy valami fontos dologról van szó, de nem kíváncsiskodott. Ő is tudta, hogy muszáj lesz beszélnem a némettel.