39. rész

Jó estét/jó hajnalt, izé sziasztok. :D Itt a folytatás, lehet, hogy kicsit megint utálni fogtok, mert megint nem teljesen, de folytatom a történetet. Ezt a részt még hónapokkal ezelőtt, amikor itt jártam a történetben, azért írtam, mert engem is érdekelt, hogy mi történhetett a futam után. Úgyhogy a folyamatos gondolkodás helyett, inkább kiírtam magamból ezt a variációt. ;)

Eközben Isztambulban Seb végre előbújt az odújából és a motorhome legnagyobb helyiségében tartottak egy rövid megbeszélést a futamon történtekről.
-Először is bocs, tudom, hogy iszonyat hülye voltam, de azt hittem, hogy beférek oda.-motyogta Seb a csapatfőnökre pillantva.

-Azért gondolkodhattál volna mielőtt megpróbálod kilökni a csapattársadat.-csattant fel Mark mérnöke.-És egyébként is nem tudom miért kellett próbálkoznod. Elvégre nem egymás ellenfelei vagytok, segítitek egymást.

-Felvilágosítanálak egy-két szabályról! Egy versenyzőnek minden másik versenyző az ellenfele. Ha csapattagok, ha nem! Sebastian csak próbált versenyezni. Az tudtommal nincs kizárva, hogy csapattagot nem lehet megelőzni.-szólalt fel Helmut Marko.
-Sebastian mégis erőszakkal próbálta kilökni Markot.-csapott az asztalra az ausztrál pilóta mérnöke.

-Ne haragudj már, de te melyik csatornát nézted?-érdeklődött Rocky, Seb mérnöke.-Sebastiannak ilyen nem fordul meg a fejében. És ez nem volt erőszakos kilökés.

-Mark is hibás volt.-zárta le a történetnek ezt a részét Christian.
-Na, legalább valamiben egyetértünk.-motyogta megint Seb.

-Nehogy már én legyek az egészért a hibás.-szólalt meg a másik pilóta is.
-Mark ezt senki sem mondta. Én csak azt mondtam, hogy te is hibás voltál, nem csak Sebastian!

-Mert én miben voltam hibás? Abban, hogy nem húzódtam le a pálya szélére, hogy Sebastian elférjen? Tudtommal nincs csapatsorrendünk, vagy mégis?-vonta kérdőre a csapatfőnököt Mark.

-Nincs csapatsorrend! Eddig se volt és ezután sem lesz.-szögezte le Horner.

-Most mindketten kicsit feldúltabb lelki állapotban vagytok, ez érthető. De én továbbra is úgy látom, hogy egyikőtök sem volt teljesen hibás ebben.-szólalt fel Adrian Newey is.
-Azt hiszem jobb, ha mindkét fiú elmondja, hogy mit gondol erről az egészről.-vakargatta a fejét Christian.

-Akkor kezdek én.-emelte fel a fejét a szöszi.-Szóval, én hibásnak érzem magam és tudom, hogy hülye voltam, de csak ismételni tudom magamat: azt hittem beférek. Meg kellett próbálnom megelőzni Markot, nem volt szándékos a kilökés. És úgy érzem, hogy ő sem volt viselkedett tökéletesen ebben a helyzetben. Mert, ha látta, hogy ott vagyok, akkor kicsit arrébb mehetett volna és akkor nem csúszunk ki mindketten.

-Én meg nem tartom magam hibásnak. Lelassíthattál volna akkor, amikor észlelted, hogy nem férsz el.

-Nem vagyok hajlandó most azon vitázni, hogy szerinted mit kellett volna tennem. Részemről le van tudva ez az egész dolog. Szerintem mindketten hibáztunk, de ha te nem látod be, hogy te is vétettél, akkor nincs miről beszélnünk. Nem hiszem, hogy én tudlak majd észhez téríteni.

-Jól van.-vágta rá Mark.-Akkor el van intézve.

-Én nem szeretném, ha köztetek feszültség lenne.-mondta Horner.
-Nem lesz feszültség. A csapattal kapcsolatos dolgokat mindketten ugyanolyan aktívan fogjuk végezni, és amit együtt kell megcsinálnunk, azt együtt fogjuk. Nem kell ahhoz puszipajtásoknak lennünk, hogy egy ütőképes csapatunk legyen és, hogy megszerezzük a konstruktőri vb címet.-jelentette ki Seb.

-Így van, a csapat a legfontosabb.-mondta Mark.

-Rendben, akkor azt hiszem ezt, ha nem is a legbékésebb módon, de megbeszéltük.-zárta le a rövidre sikeredett megbeszélést Christian, aki nem volt teljesen megelégedve két pilótája egymáshoz való viszonyával. Seb gyorsan összeszedte a cuccát és a szálloda felé vette az irányt. A hotelszobában meglepődve tapasztalta, hogy a cuccaimmal együtt én is eltűntem.

-Még egy levél. Egy életre elegem van a levelekből.-nyúlt az ágyon lévő irományért.

„Kedves Seb!

Mire ezt olvasod én már valószínűleg a gépen ülök, ami Spanyolországba visz. Úgy döntöttem kis időt itthon töltök és átgondolok néhány dolgot. Tudom, hogy ezzel nincs elintézve és szeretném, majd megbeszélni veled a történteket, de rettentően SAJNÁLOM, amiket a fejedhez vágtam! Nem kellett volna… A versenyen, ami történt… Próbáltam veled beszélni, de mire kiértem a pályára már késő volt, az autóban ültél. Nem tudom elmondani mennyire rosszul éreztem magam, amikor megláttam, hogy kiestél. Magamat hibáztattam/hibáztatom és okkal! Most mennem kell. Azt hiszem a következő futamot, inkább kihagyom. Legyél jó és nagyon vigyázz magadra!

Puszi, Riya.”

-Ez legalább nekem szól.-sóhajtott fel a levél felolvasása után a német és leült az ágyra.