40. rész

Sziasztok. :) 40. rész.. Csak most gondolkodtam el.. De furcsa, hogy már idáig is eljutottunk/eljutottam.. :D Örülök, hogy szeretitek a történetet és tudom, hogy másnak 50-60 rendszeres olvasója és legalább 10kommentelője van, de én így is hihetetlen boldog vagyok. :) Mikor barátnőmmel megcsináltuk ezt a blogot nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog. :)
Na, de vissza a valóságba.. :D Azaz igazság, hogy holnap reggeltől csütörtök estig nem leszek - de inkább azt mondom, hogy péntekig, mert csütörtökön már tuti nem ülök géphez - úgyhogy inkább hozom most a következőt, hogy ne maradjatok olvasnivaló nélkül, bár tudom, hogy 5perc alatt elolvassátok ezt is, de legalább a lelkiismeretem nyugodt marad. xd Puszilok mindenkit. :) (L)

Majdnem két hét telt el..

A mezőny már Kanadában volt én pedig otthon a tévé előtt ülve izgatottan vártam, hogy elkezdődjön az időmérő – habár még két óra volt a kezdésig. Sok dolog nem változott… Egyedül talán annyi, hogy Fernandonak küldtem egy emailt, hogy miért volt olyan hülye, hogy Törökországban a szobámba küldetett levelet és leírtam neki, hogy túlságosan összezavarodtam, így jobb lenne, ha vele se beszélnék egy ideig. Ez alatt a két hét alatt Sebivel sem beszéltem, mert még nem sikerült lenyugodnom teljesen és nem akartam vele megint összeveszni. Végig gondolni se tudtam mindent rendesen, mert Seb rettentően hiányzott, így ez eléggé hátráltatott mindenféle szempontból.

Eközben Montrealban az időmérő előtt két órával:

-Beszéltetek már Riyával?-kérdezte Mark Fernandot, miközben a Red Bull home-ja előtt álltak.

-Nem.-rázta meg a fejét Nando.

-Török óta nem beszéltetek?-kérdezett vissza kicsit magasabb hangerővel az ausztrál.

-Nem, azóta nem.

-Haver, sürgősen nyomulj rá vagy dumálj vele, mert így az egész tervünk csődbe megy!-figyelmeztette barátját.

-Szerinted érzelmileg megingott emiatt, hogy Seb rájött a dologra?

-Lehet benne valami. Szóval időmérő után hívd fel vagy valami, mert így nem tudjuk belecsalni a kis csapdánkba! Dugába dől a tervünk, ha nem jöttök újra össze!

-Tudom-tudom, mert ha nem jövünk össze, akkor nem tudok bosszút állni rendesen.-helyeselt Fernando.-Ne aggódj, megoldom!-nevetgélt a spanyol.

-Mi van?-döbbent meg a beszélgetésüket kihallgató Tommi, aki gyorsan Seb pihenője felé vette az irányt. A német éppen a kanapéján ülve gondolkodott. Tommi kopogott, aztán lassan benyitott.-Bejöhetek egy pillanatra?

-Persze, gyere csak.-mosolyodott el Seb.

-Min gondolkodsz olyan nagyon?-ült le mellé.

-Csak Riyán, nagyon hiányzik, már két hete, hogy nem találkoztunk.-mondta szomorúan a szöszi.

-Hamár így szóba hoztad..-vakargatta a fejét a másik szőke.

-Beszéltetek? Vagy tudsz valamit róla? Ugye nem történt baja?-jöttek a kérdések.

-Nyugi-nyugi!-állította le barátját.-Az van, hogy meghallottam, ahogy Fernando és Mark beszélgetnek, Riyáról.

-Igen és?-kíváncsiskodott.

-Azt beszélték, hogy Riya már Fernandoval se beszélt két hete és erre Mark azt mondta, hogy Nandonak sürgősen kell beszélnie vele, mert így lőttek a tervüknek.

-Terv? Miféle terv?

-Nem hallottam igazán, de valami olyasmi, hogy Riyát megint össze akarják hozni Fernandoval, hogy aztán bosszút állhassanak rajta az esküvős dolog miatt.

-MICSODA?!-kiáltotta el magát Seb és felpattant a kanapéról.

-Talán nem az időmérő előtt kellett volna elmondanom…-motyogta Tommi.

-Én…én szétverem ezt a barmot!!-indult az ajtó felé a német.

-Hé, nyugi, nyugi!-állta útját a finn.

-Hogy az a... Ez a…-bokszolt egyet a falba, amitől az egész szoba megremegett.

-Hé, hé, hé!! Verekedéssel tudod, hogy nem oldasz meg semmit! Egyébként sem a te asztalod ez a verekedős módszer. Most csak túlságosan felidegesítetted magad.

-Igazad van.-ült le nyugodtabban a kanapéra Seb, de a feje még mindig tűzpiros volt.-Egyébként jó, hogy most mondtad el. Így legalább a pályán lealázhatom.

-Egyelőre felejts el minden olyan dolgot, amit Fernando ellen akarsz elkövetni! A hétvégére most hanyagoljuk ezt a témát és az indulatokat. Koncentráljunk a versenyre, és aztán szépen eldöntjük, mit akarunk, oké?

-Lenne egy másik verzióm erre.

-Még pedig?

-Az időmérőn és a versenyen nem gondolok semmi másra, csak koncentrálok. Viszont akkor most beszéljük meg ezt a dolgot. Vagy most rögtön szétverem.-idegesítette fel magát megint a német.

-Isten ments! Inkább beszéljük meg most.-sóhajtott Tommi.-Szóval szerintem beszélned kéne Riyával a jövő héten és elmondanod neki mindent.

-Ezzel csak az a baj, hogy nem akarom, hogy megint kiboruljon.

-De muszáj lesz megtudnia, mit tervelnek ezek ketten.

-Ebben viszont igazad van. Nem hagyhatom, hogy besétáljunk ebbe a csapdába! Meg akarom védeni ettől a bunkó fajankótól!

-Megértem, én se akarom, hogy ez legyen!-mondta Tommi, erre csak Seb bólintott egyet és nagyot sóhajtott.-Szépen, nyugodtan rendbe hozzunk mindent, oké?-csapott a pilóta vállára.

-Oké.-válaszolta a német.

Az időmérőre mindketten kellőképpen lenyugodtak, Seb pedig a második rajtkockát szerezte meg. Ezzel elérte a célját, miszerint a pályán győzze le Fernandot – ha csak egy hajszállal is, de sikerült neki.