Csókolom! :D Alig, hogy megköszöntem az 5103-at most köszönhetem a 6049-et! Köszönöm szépen mindenkinek! :) És aki eddig nem látta volna: szavazás a jobb oldalt. :) Köszönöm az eddigi válaszokat, sokat segít nekem. (Hogy ebben a pár sorban mennyi köszönet volt.:O ) Na, de szóval itt a folytatás, még mielőtt megölnétek. :D Puszi.<3
-Engedd el!-hallottam meg a legszebb hangot pár méterre tőlem.
-Sebi.-motyogtam halkan és már is megnyugodtam. Éreztem, hogy nem soká már biztonságban leszek.
-Mert ha nem, mi lesz?-szólalt meg Mark.
-Olyat teszek, amit soha nem tennék meg.-fogta meg az ausztrál kezét, amivel engem szorított. Éreztem, hogy Mark keze egyre gyengébben fog és újra vér juthatott a kézfejembe. Elkaptam a kezem és Seb pihenőjének ajtajának dőltem.
-Na, gyere kölyök! Üss meg! Üss meg, ha azt akarod!-mutogatott magára Mark.
-Legszívesebben azt tenném, hidd el, de nem éri meg!-nézett végig az ausztrálon. Kinyitotta a pihenője ajtaját, és ahogy beléptünk rajta be is csukta a kulccsal.
-Sebastian.-hullottak megint a könnyeim és nehezen vettem a levegőt.
-Itt vagyok kicsim, nyugi.-ölelt meg szorosan. Nem vágytam semmi másra csak rá és a biztonságot nyújtó ölelésére. Amint kicsit megnyugodtam leültünk az ágyra és a kezemet kezdte vizsgálni. Piros volt az egész, néhol lila foltok „díszítették” és még mindig őrülten fájt. Kiszaladt a fürdőbe és egy hideg vizes ruhával jött vissza, amit a kezemre borítottam. Felszisszentem a jéghideg vízcseppektől, de ez érdekelt a legkevésbé. Örültem, hogy a fájdalom kisidőre elmúlt.-Jobb már?-simogatta az arcom és apró csókokkal halmozott el, hogy biztosan megnyugodjak. Bólintottam és hozzábújtam.-Mit szeretnél? Visszamenjünk a hotelbe vagy…
-Még maradjunk itt, kérlek!-szipogtam.
-Rendben, amit szeretnél.-simogatott, ahol csak tudott, majd megcsókolt. Fél óra telt el és csak akkor szembesültem azzal, hogy már hét óra lesz. Seb elmondta, hogy a futam után jött volna, de látta, hogy alszok és nem volt szíve felkelteni, ezért visszament a büfébe. Így telt el olyan gyorsan a futam utáni idő.
Jobbnak láttuk, ha mi is visszatérünk a hotelbe, hiszen a paddockban már alig volt valaki és lassan elkezdődött az ilyenkor szokásos nagy pakolás.
A szobánkban, míg Seb a pályáról visszahozott dolgait rendezgette elmentem megfürdeni. Mire visszaértem ott várt egy könnyű vacsora, amit addig hozatott fel, míg a fürdőben voltam. A vacsi után ő is letusolt és bebújt mellém az ágyba, még mindig egy kis nyugtatásra szorultam a késő délutáni dolog miatt.
Másnap Tommival és Kristinával kiegészülve utaztunk vissza Svájcba. Sebivel az első dolgunk az volt, hogy az összes ruhánkat a mosógépbe dobtuk, mert mostanában alig voltunk otthon és a bőröndjeinkben ott lapult elég sok ruhaneműnk. Amíg a gép mosott összedobtunk egy könnyű ebédet-uzsonnát és megkajáltunk. Elmosogattam, addig Seb kiteregetett. Olyanok voltunk, mint a húszéves házasok, akiknél mindig megvan, hogy ki-mit csinál. Fáradtan dőltünk le a kanapéra, bekapcsoltuk a tévét és egymás ölelésében keresgéltünk a csatornák között. Valami romantikus filmnél letettük a távirányítót, mert az tűnt a legértelmesebb műsornak a negyven csatorna közül. A kezemet letettem Seb combjára, de ő rögtön felemelte és vizsgálni kezdte. A lila foltok még mindig látszódtak, az emlékeimben pedig még mindig tisztán élt Mark ijesztő tekintete. Megint rám tört az idegesség és a félelem, pedig tudtam, hogy még a közelünkben sincs.
-Nyugi kicsim.-simogatott és a fájós kezemet kezdte puszilgatni.-Nem hagyom, hogy még egyszer akár csak egy ujjal is hozzád érjen.-csókolt meg.
Este hamar lefeküdtem, mert fáradt voltam. Az utazás és az előző napi emlékek is rásegítettek arra, hogy már kilenckor aludni térjek. Félóra alatt pedig sikerült álomba merülnöm, de azt még éreztem, hogy Seb mellém bújt.
Legközelebb már csak reggel ébredtem fel, méghozzá egész emberi időben, nyolc órakor. Kimásztam Sebastian öleléséből és lementem a földszintre. A konyha ablakból láttam, hogy odakint nincs valami szép idő. Egyáltalán nem látszott, hogy nyár van. El volt borulva és az eső is elég tempósan esett. Kicsit elszomorodtam az eső láttán, mert Sebivel ma át akartunk ugrani Kimiékhez, de ilyen időben nem hiszem, hogy kedvünk lenne kimozdulni. Attól függetlenül, hogy kint zuhogott, a hőmérséklet bent ugyanolyan maradt, így nem fáztam a rövidnadrágomban és Seb pólójában, amiben az éjszakát töltöttem. Csináltam magamnak egy nagy bögre kakaót és az üvegajtóhoz sétáltam. A teraszon már állt a víz, bizonyára még éjjel elkezdett esni. Mindig is szeretetem nézni az esőt, most is csak figyeltem, ahogy az esőcseppek legördülnek az ajtón és egy halomban összegyűlnek a küszöbnél. Egész megnyugtató volt.
-Jó reggelt szívem.-hallottam meg a párom hangját mögöttem. Hozzám simult és hátulról átkarolta a derekam.
-Szia, Sebi.-hajtottam hátra fejem a vállának. Belecsókolt a nyakamba, az egyik kezemet a kezére helyeztem, míg a másikkal tovább fogtam a bögrémet.
-Mióta esik?-kérdezte kicsit szomorúan.
-Nem tudom, most keltem nemrég, de már akkor is esett.
-Ahh!-sóhajtott fel.-Így semmit nem lehet odakint csinálni.-mutatott az egyik kezével az udvar felé.
-Fojtsuk a bánatunkat kajába, éhes vagyok.-húztam a konyhába.
A reggeli után a Németországban élő nagypapám telefonált, hogy el tud jönni a német nagydíjra, így megismerheti Sebit. Nagyon örültem, hogy Berlinből mégis elutazik a kedvünkért Hockenheimbe. Már ő se fiatal, de világ életében imádott utazni és ő vetette fel az ötletet, hogy eljönne a versenyre és megismerné Sebastiant. A kedvünket már csak az tette jobbá, hogy megtudtuk Melanie is biztos jön a futamra és Seb nagypapája is. Úgyhogy teljes családi hét lesz a következő – csak a szüleim nem lesznek ott. Már csak a szüleimnek kéne megismernie Sebastian szüleit és teljes lenne az ismeretségi kör a két családon belül.
Az eső nem akart elállni a nap további részében sem és semmi kedvünk nem volt kitenni a lábunkat otthonról, inkább betettünk egy DVD-t és a nappaliban filmeztünk némi kaja kíséretében.
Délután Seb kitalálta, hogy sütit ehetnék. Imádom a hirtelen kajaötleteit, mert legtöbbször olyat akar enni, amihez nincs minden otthon. Ám most kivételesen olyan édesség mellett döntött, ami gyors és nem kellett elugrani semmiért sem a boltba. Kész csoda!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése