Délután Seb kitalálta, hogy sütit ehetnék. Imádom a hirtelen kajaötleteit, mert legtöbbször olyat akar enni, amihez nincs minden otthon. Ám most kivételesen olyan édesség mellett döntött, ami gyors és nem kellett elugrani semmiért sem a boltba. Kész csoda!
-Van egy meglepetésem.-nevetett fel a hátam mögött.
-Micsoda?-fordultam felé kíváncsian, miután kivettem a piskótát a sütőből és letettem hűlni. Seb karjai a háta mögött voltak, nem tudtam mit akarhat, csak abban voltam biztos, hogy a kezében van valami.
-Meglepetés!-kent az arcomra a már elkészítette csoki krémből egy „keveset”. Nevetve húztam le az egyik ujjam segítségével egy kis krémet az arcomról és az orrára kentem.
-Sebastian Bibircsók Vettel.-vigyorogtam rá, mire átkarolta a derekam, ezzel a pólóm is csupa csoki krém lett, mert a kezei még mindig olyanok voltak.
-Szedd le!-mozgatta meg az orrát.
-Ha annyira akarod.-hajoltam közelebb hozzá. Nem kellett győzködnie, rögtön benne voltam a játékba. Leszedtem a számmal az orráról a krémet, aztán ő kezdte el csókolgatni az arcom, hogy tiszta legyen.
-Édes vagy, de szó szerint.-nevetett az arcomba. A kezeitől lassan a nyakamra is került a krémből. Amikor az ajkai a nyakamat kezdték simogatni, éreztem, hogy nekem ennél sokkal több kell.
-Nyomás tusolni.-súgtam a fülébe és a lépcső felé húztam. Nagy nehezen feljutottunk az emeletre, mire a fürdőszobába értünk már félig leszedte rólam a pólót. Én sem tétlenkedtem, minél gyorsabban akartam megszabadítani a felsőjétől. A csokis játékunk eredménye egy közös zuhanyzás volt, ami nem tartott valami sokáig, mert Seb felkapott és a szobájába vitt. Az ágyán folytattuk az előbb megkezdett, már cseppet sem gyerekesnek mondható cselekvésünket. A testünket már egyáltalán nem fedte ruha és a telefonjának csörgése sem tudott minket megzavarni. Az együttlétünk minden pillanatát élveztem, de ő is, a halk sóhajai hamar elárulták.
-A volt barátnőid nem tudják mit vesztettek.-súgtam a fülébe az utolsó sóhajtásom után. Szexin felnevetett, amitől újra megkívántam. A fejemet a nyakának nyomtam és apró puszikkal halmoztam újra el, mint ahogy azt tusolás közben is tettem. Még közelebb húzott magához és lágyan a fülembe harapott.-Áh!-nyögtem fel hirtelen.
-Szeretem ezt a hangot.-kuncogott és már hajolt volna, hogy megcsókolhasson, de megszólalt a telefonja.
-Vedd fel! Ez már vagy a negyedik, biztos fontos.
-Te fontosabb vagy!
-Egész éjjel és holnap is a tied vagyok.-pusziltam meg a mellkasát. A telefonjához kapott és egy sóhajtás után szólt csak bele.
-Halló?
-Ez meg mi volt?-nevetett a vonal másik végén lévő személy.
-Szia Kimi.
-Csak nem megzavartam valamit?
-Hát, ha te hívtál az előző három alkalommal is, akkor majdnem sikerült.-nevetett fel Seb és felém fordult.
-Hú, haver, akkor bocs. Csak azért hívtalak, hogy holnap átugrunk, mert utána megyünk el itthonról és gondolom ti is lassan.
-Holnap után reggel indulunk Heppenheimbe, szóval holnap gyertek, nyugodtan.
-Rendben, akkor is nem is zavarok tovább. De amúgy…
-Igen?
-Azt hiszem az első hívásom majd egy órája volt. Jól bírtátok.-kuncogott a finn.
-Hááát…
-Ha annyira nem titkos, avass be engem is a részletekbe. Tudod, hogy vevő vagyok minden perverzségre!
-Ezt hallottam!-szólaltam meg hangosan én is.-Bevegyünk téged is?
-Előtte vodkázunk, aztán lehet róla szó!-nevetett fel hangosan Kimi.-Na, tényleg nem zavarok. Sziasztok. További jó…
-Szia Kimi!-nevettem és kinyomtam a telefont, még mielőtt befejezhette volna.-Őrült egy finn.
-Az.-nevetett Seb is, és a telefonját visszarakta az éjjeli szekrényre. Visszabújt mellém a takaró alá és magához húzott. Imádtam ezt a helyzetet és legszívesebben örökre így maradtam volna Vele, de a gyomrunk korgása kikergetett minket az ágyból. Seb már felöltözve állt az ajtónál, várta, hogy én is felöltözzek és lemehessünk a konyhába kajálni.
-Hé, hol a ruhám?-ültem fel az ágyban, miután az ágyból nézve sehol sem láttam se a pólómat, se a sortomat.
-Szerintem a fürdőben.-kacsintott rám, ráharaptam az alsó ajkamra és úgy mosolyogtam rá. Mindkettőnk agyán átfutottak az előbb történtek, odasétált az ágyhoz és megcsókolt.-Vedd fel ezt!-kapta le a pólóját. Bármikor szívesen felvettem volna a pólóját, de most nem. Féltem, hogy a konyhába se érünk le, de én már is letámadom a meztelen felsőteste miatt és megint az ágyban kötünk ki. Ami kivételesen nem lett volna jó, mert majd’ éhen haltam – habár az is igaz, hogy rá is éhes voltam.
-Jobban járunk, ha ez most rajtad marad!-dobtam vissza a pólót a kezébe és egy csókot nyomtam a nyakára.-Inkább lopok egy másikat a szekrényedből.
-Na jó.-vigyorgott.-De én lemegyek, csinálok addig szendvicset, meg azt hiszem a sütire is rárakom a krémet, mert még mindig ott áll.-csókolt meg újra és visszavette a pólóját.
-Itt hagysz?-néztem rá szomorúan.
-Csak azért, hogy ne halj éhen.-kacsintott az ajtóból és küldött egy puszit a levegőbe, aztán le is ment. Mosolyogva megráztam a fejem, és hogy minél hamarabb újra vele legyek gyorsabb tempóban próbáltam keresni egy pólót a szekrényéből, miután felvettem a bugyimat. Az első, ami a kezembe akadt egy szürke Red Bullos póló volt – mily’ meglepő, hogy Red Bullos. Lebattyogtam a lépcsőn Seb után, aki megint a csoki krémmel szórakozott, de a szendvicshez való dolgok már ki voltak készítve a pultra. Valahogy éreztem, hogy a szendvicsek rám maradnak, de legalább a sütit ő elintézte és betette a hűtőbe. A vacsora után – merthogy már nyolc óra volt, mire megkajáltunk – elkezdtük pakolni a bőröndjeinkbe, mert másnap valószínűleg a Räikkönen házaspárral leszünk egész nap. A már rutinosnak mondható pakolás először rövid esti tervnek tűnt, de végül másfél óráig tartott mindkettőnk részéről, fáradtan dőltünk be az ágyba tíz körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése