2011. október 17., hétfő

67. rész

Sziasztok. Bevallom őszintén mára nem terveztem részt felrakni, de mivel Kimi szülinap van, és már túl vagyunk a hétezren - amit nagyon-nagyon szépen köszönök - úgy gondoltam csak hozom Nektek! :)♥


Mondanom sem kell, de mégis mondom – írom -, hogy a csapatban ezek után elszabadult a pokol. A boxban már üvöltött a zene és mindenki táncolt, ugrált össze-vissza. Az idő elteltével alkoholból is egyre több fogyott. Azért néhányan voltunk, akik még reggel is akartak emlékezni a történtekre, ezért nem ittunk sokat.
A boxutcát elöntötték az újságírók, fotósok, akik mind Sebastiannal akartak beszélni. Nagyon elfoglalt volt, de mindenhova magával vitt, egy percre se engedte el a kezemet. Minden tapintásán és mondatán éreztem azt a töménytelen boldogságot és felszabadultságot, ami engem is még vidámabbá tett. A szemeimben még mindig felfedezhetőek voltak a könnyek, de ezzel nem voltam egyedül.
Seb éppen az apukájával és az öccsével beszélt, amikor elkéredzkedtem a motorhome-ba a cuccomért, hogy ne hajnalban keljen keresgélnünk azt. Már a folyosón sétáltam, amikor megláttam, hogy Rocky öltözőjének ajtaja nyitva van.
-Sose szokta nyitva hagyni.-motyogtam és az ajtóhoz léptem, hogy becsukhassam. A kíváncsiság hajtott, ezért be is kukucskáltam, de jobb lett volna, ha nem teszem.-Jézusom.-nevettem fel, de a bent lévő személyek szerencsére nem hallották. A lehető leggyorsabban húztam be az ajtót, hogy ne lássak meg többet. Odabent ugyanis Rocky és Kristina heves csókcsatája volt látható. Úgy látszik Kristina betartotta az ígéretét, miszerint ha csak egy éjszakára is, de meg fogja kapni a franciát. Tudtam, hogy nem helyes, amit tesznek, hiszen Rockynak felesége van és az nem mentség, hogy mindketten kissé ittas állapotban fogják tenni, amit tenni fognak, de nem tettem ellene semmit. Mindketten felnőttek, az ő dolguk. És az, hogy kiderül-e ez vagy, hogy emlékezni fognak-e rá az már egy egészen más történet!
Sebastian pihenőjéből kivittem a holmimat és, amit ő kért, aztán indultam is vissza a kijárat felé. De a folyosó a szintén spicces állapotban lévő Markkal futottam össze. 
-Nekem is örömet szerezhetnél.-súgta a fülembe és tovább sétált.
-Micsoda?-mentem utána, de addigra már a pihenőjében csücsült.
-Nekem is örömet szerezhetnél.-ismételte meg az előbbi mondatát.
-Ezt meg hogy érted?-pillantottam rá értetlenül.
-Sebastiannak már örömet szereztél, részben neked köszönheti a világbajnoki címét is. Ő az egyik legboldogabb ember a Földön, amiért ilyen barátnője van, mint te.-lépett hozzám közelebb.-Én is boldog akarok lenni.-simította meg az arcomat. Az érintése jéghideg volt, megborzongtam tőle és kicsit hátrébb léptem.
-Szállj le rólam!-néztem rá.
-De én csak egy dolgot akarok, tudod, hogy mit.-vigyorgott kajánul.
-Arról ne is álmodozz! Soha nem bújnék ágyba veled!-jelentettem ki magabiztosan.
-Kár, pedig én reménykedtem benne.
-Hogy lehetsz ilyen kegyetlenül szemét? Mindenkit átversz. És arról ne is beszéljünk, hogy a „barátodat” is becsaptad, mert feltételezem Fernando által is közelebb szerettél volna kerülni hozzám.
-Okos kislány.-mosolygott elégedetten.
-Tudod mit? Ezek után a közelembe se gyere, megegyeztünk?-léptem az ajtóhoz.
-Ne olyan gyorsan!-húzott vissza.
-Még is mit vársz? Hogy örömmel a karjaidba vetem magam és azonnal az ágyban kötünk ki egy alkalomra?
-Ez se lenne rossz, de hosszabb távra gondoltam.
-Te csak ne gondolj ilyenekre!
-Mert? Mi lesz akkor, ha ilyenekre gondolok?
-Semmi! Soha, de soha nem hagynám el Sebastiant miattad!
-Soha ne mondd, hogy soha.-kacsintott rám. Megráztam a fejemet és kisétáltam az ajtón.-Majd még kiderül!-kiabált utánam. Meglepődtem Mark mondatain és kicsit meg is ijedtem, amikor megsimogatta az arcomat, de nem akartam foglalkozni vele, mert ez a dolog két emberen múlik és én soha nem lennék benne. Így Sebnek sem mondtam el a dolgot, nem akartam ezzel idegesíteni a világbajnoki interjúi előtt és egyáltalán nem is akartam, hogy rossz kedve legyen. Nagyon jó volt boldognak látni. Elég húzós és kalandos évünk volt, a versenyeket nézve pedig voltak olyanok, amiknél mindketten kikészültünk idegileg és ez nem tett jót. De most, hogy vége lett a szezonnak és a lehető legjobban zárult mindketten sokkal nyugodtabban tekintettünk előre az életben.

Nincsenek megjegyzések: